Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Régészet - Maráz Borbála: Későbronzkori magaslati település Pécs-Jakabhegyen (Előzetes közlemény az 1976–83. évi ásatásokról)

KÉSŐBRONZKORI MAGASLATI TELEPÜLÉS PÉCS-JAKABHEGYEN (Előzetes közlemény az 1976—83. évi ásatásokról) MARÁZ BORBÁLA A Pécs mellett Jakabhegy (1. kép) koravaskori földvárának és halomsírjainak feltárását célul kitűző ásatásokat 1976-ban kezdtük meg a Mecsek-vidéki Intéző Bizottság anyagi támogatásával és a Baranya m. Tanács által rendelkezésünkre bocsátott ásatási hitelkeret részbeni felhasználásával. 1983-ig kisebb megszakításokkal folyt a feltáró munka, össszesen öt ásatási szezonban. Ezek eredményeképpen elkészült a lelőhely geodéziai felmérése, a szintvonalas térkép a mérési alappontok feltüntetésével és ezzel összefüggésben a terepen a mérőpont-hálózat betonoszlopokkal való kijelölése. A kb. 300 halomból álló koravaskori temetőben 32 tumulus feltárását végeztük el, kilencé pedig még 1947—48-ban megtörtént.

1 Ezzel a két halomcsoport közül a nagyobbiknak a szondázása lezártnak tekinthető. 1983-ban megkezdtük a földvár feltárását is, és az elkövetkező évek feladata is a földvár további kutatása lesz. Két közleményben röviden ismertettük már az első két ill. három ásatási idény eredményeit, a lelőhely vázlatos topográfiai leírását és a korai Hallstatt-kultúra halomsírjainak néhány jellegzetességét.

2 Jelen közleményünkben a Jakabhegy legkorábbi emlékanyagát, a későbronzkori urnamezős kultúra magaslati településéhez tartozó leleteket ismertetjük. 1. A település jellege és kiterjedése A Pécstől északnyugatra emelkedő Jakabhegy a Nyugati-Mecsek legmagasabb része a koravaskori földvár nyugati sáncán és fellegvárának csúcsán mért 602 m tszf. magassággal. A lapos hegytető átlag 350—450 méterrel emelkedik magasabbra a hegy lábánál elterülő és a Pécsi-víz völgye felé lejtő területeknél, ahol a patakvölgyeket kísérő alacsony dombhátakon és lejtőkön több helyen is kerültek elő későbronzkori, az urnamezős kultúrába sorolható lelőhelyek maradványai.

3 1 Török Gy.: A Pécs—jakabhegyi földvár és tumulusok. — The earthwork and tumuli of Pécs — Jakabhegy. Arch. Ért. (1950) 7-9. 2 Maráz B. : Pécs— Jakabhegy. Előzetes jelentés az 1976— 77. évi ásatásokról. Arch. Ért. 106 (1979) 78-93.; Maráz. В.: Zur Frühhallstattzeit in Süd-Pannonien. JPMÉ 23 (1978) 145- 164. 3 CSERKÚT {Patek E. : Die Urnenfelderkultur in Transdanubien. Arch. Hung. 44 (Bp. 1968) 123.); PÉCSM AKÁR (uott, 133-135.); KŐVÁGÓSZŐLŐS (Maráz В. ásatása, közöletlen. JPM régészeti gyűjtemény, lt. sz. : Ő. 77.27.1— 77.32.4); PÉCS- PATACS (JPM rég. gyűjt. lt. sz. : 336- 337.); PÉCS- RÓKUSDOMB (Arch. Ért. 15 (1905) 60-62.). PÉCS-JAKABHEGY

# 1. kép: A lelőhely helyszínrajza. Fig. 1: Map of the site. A nagyobbrészt perm-kori vöröshomokkőből álló és ÉNY-DK irányban hosszan elnyúló Jakabhegy minden oldalról meredek lejtőkkel csatlakozik a Nyugati-Mecsek belsejében levő mély völgyekhez, a déli és a délnyugati oldalon pedig meredek, szakadékos sziklafalak teszik szinte megközelíthetetlenné a hegyet. Magas fennsíkjának legnagyobb részén megtalálhatók az urnamezős kultúra településének nyomai. A telep a lapos hegytető vonalát követi (2. kép), mégpedig úgy, hoc у a déli-délnyugati oldalon a település egészen a tető pereméig, a szakadékos hegyoldalig terjed. Itt az 1978 — 81ben feltárt 26—31. számú halmok földjében nagy számban fordultak elő későbronzkori edénytöredékek és paticsok; a halmok alatt pedig hulladékgödrök és tapasztott tűzhelyek kerültek elő. Innét kezdve nyugati irányban a második halomcsoport területéig, ahol a térszint alig lejt, a későbronzkori településnyomok egyre sűrűbbek. Itt, minthogy a felszín nagyjából egyenletes, az erózió sohasem lehetett különösebben erőteljes, és így a köves-sziklás altalajon 0,5 —1,5 m vastag földréteggé t találunk. Az ebbe mélyedő nagyméretű és mély gödrök kitöltésében bőséges kerámiaanyag és paticsД Janus Panndnjus Múzeum Évkönyve 30-31 (1985—86): 39—$4. Pécs, Hungária, 1987,