Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae), III.

36 PAPP JENŐ tében gyakori sőt közönséges. A Palearktikumon belül a legnyugatibb elterjedési pontja éppen Magyarországra esik. Aleiodes (Aleiodes) paliidator (Thunberg, 1822) — V^: 1 çf: Nagyharsány, Szársomlyó, V. — Jellegzetes éjszakai rovar : lámpázással rendszeresen lehet, gyakran tömegesen fogni ezt a barnás sárga, sárga színű és nagy szemű ill. pontszemü gyilkosfürkészt; ellenben nappal annál ritkábban kerül elő. Aleiodes (Neorhogas) pallidicomis (Herrich-Schäffer, 1838) (= hirtus Thomson, 1891) - VI 2 : 1 9: Becs­völgye (Barabásszeg), VII. — Areája még nem tisztázott. Közölték Finnországból, Közép-Európa több országá­ból és a Szovjetunióból (legkeletebbre Grúziából). Magyarországon szórványosan él, összesen 4 lelőhelyen gyűjtötték. Aleiodes (Neorhogas) rufipes (Thomson, 1891) — VI 2 : 19 : Diás (Kisbalaton). 1 9 : Őszöd. 1 çf: Szek­szárd. VIII. Aleiodes (Neorhogas) rugulosus (Nees, 1812) — VI 2 : 1 çf (var. pictus Kokujev, 1899): Őszöd. 1 çf: Simon­tornya. X. — Magyarországon jobbára domb- és hegy­vidékeinken fordul elő. Európában gyakori, az egész Palearktikumban elterjedt. Aleiodes (Aleiodes) signatus (Nees, 1812) (= alter­nator Nees, 1834; annulipes Herrich-Schäffer, 1838, balteatus Curtis, 1834; casinielloi Docavo, 1968; esseni Hellén, 1927; geniculator Nees, 1834) - VI X : 1 9: Abaliget, Kövesdi tető. 1 çf: Cserkút. 1 çf: Pécs. V. — A 3. lábszár két sarkantyúja rendszerint oly hosszú mint a 3. lábfejtőíz egyharmada/egynegyede, jelezve ezzel az Aleiodes alnembe való tartozást az Aleiodes nemen belül. Ellenben előkerülhetnek oly példányok, melyek sarkantyúja majdnem fele oly hosszú mint a 3. lábfejtőíz, amely tulajdonság a másik alnembe, a Neorhogasba való tartozásra utal. Ezért ez a faj jelleg­zetesen átmeneti alak a két alnem közt,mégis az Aleiodes s. str. alnembe soroljuk, mivel az előkerült példányok többnyire ezt az alnémet képviselik. Forty-nine Braconid species are reported from the Southern Transdanubia, Hungary. The species are shar­ed among the following subfamilies (in brackets the number of the species are indicated): Helconinae (2), Homolobinae (4), Blacinae (6), Macrocentrinae (5), Doryctinae (15) and Rogadinae (17). Faunistical data (number of the specimens according to their sexes, locality names, flying periods indicated with Roman number of the months) are presented for every species. Rogas Nees, 1818 Rogas testaceus (Fabricius, 1798) (= Pelecystoma luteum Nees, 1834) - VI 2 : 1 9 : Simontornya, VIII. ­Éjszakai és ritka gyilkosfürkész: lámpázással gyűjtötték, pontszemei nagyok. A nyugat-palearktikus faj Magyar­országon 6 helyen került elő. IRODALOM - REFERENCES Achterberg, С. v. (1979): A revision of the subfamily Zelinae auct. (Hymenoptera, Braconidae). - Tijds. Ent., 122 (7): 241-479. Achterberg, C. v. & Haeselbarth, E. (1983): Revisionary notes on the European species of Macrocentrus Curtis sensu stricto (Hymenoptera: Braconidae). — Entomofauna (Linz), 4(2): 37-59. Eady, R. D. & Clark, J. A. (1964): A revision of the genus Macrocentrus Curtis (Hym., Braconidae) in Europe with descriptions of four new species. — Ent. Gaz., 15 (3): 97-127. Haeselbarth, E. (1973): Die Blacus-Arten Europas und Zent­ral-Asiens (Hymenoptera, Braconidae). — Veröff. Zool. Staatsamml. München, 16: 69-164+I-X Tafeln. Móczár, L. (1967): Magyarország és a környező területek állatföldrajzi felosztása. [Zoogeographical divisions of Hungary and the adjacent territories.] — Színes térkép in: Magyarország Nemzeti Atlasza [Coloured map in: Natio­nal Atlas of Hungary], Kartográfiai Váll., Budapest, p. 32. Móczár, L. et al. (1972): A Kárpát-medence Hymenoptera faunakatalógusainak (I —XXIV.) lelőhely jegyzéke (Cat. Hym. XXV.). Das Fundortverzeichnis des Faunakatalogs der Hymenopteren I —XXIV. des Karpatenbeckens (Cat. Hym. XXV). - Folia ent. hung., 25: 111-164. Papp, J. (1982): A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae), I. Bevezetés és Opiinae. - J.Pannonius Múz. Évk., 26 (1981): 67-70. Papp, J. (1984): A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae), II. Microgastrinae, 1. - J. Pannonius Múz. Évk., 28 (1983): 51-58. Shenefelt, R. D. & Marsh, P.M. (1976): Braconidae 9, Doryctinae. - Hym. Cat. (n. ed.) pars 13: 1263-1424. Telenga, N.A. (1941): Fam. Braconidae: Sous-fam. Braco­ninae (cont.) et Sigalphinae. — Faune de l'URSS, Insectes Hym., V/3: I-XVII +1-466 (in Russian, oroszul). Tobias, V. I. (1976): Braconidae of the Caucasus. - Key to the Fauna of the USSR, 110: 1 -286 (in Russian, oroszul). Faunistically the following species are of special interest: Homolobus discolor (Wesmael), Blacus nitidus Haesel­barth, Macrocentrus townesi Achterberg et Haeselbarth, Doryctes heydeni Reinhard, Rhoptrocentms piceus Marshall, Monolexis fuscicomis Förster, Pareucorystes varinervis Tobias, Aleiodes cruentus (Nees), A. fortipes (Reinhard), A. miniatus (Herrich-Schäffer), A. noctumus (Telenga) and Rogas testaceus (Fabricius). First outline of the Braconid fauna of Southern Transdanubia, Hungary (Hymenoptera, Braconidae) III. Helconinae, Homolobinae, Macrocentrinae, Blacinae, Doryctinae and Rogadinae JENŐ PAPP

Next

/
Thumbnails
Contents