Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae), III.

A DÉL-DUNÁNTÚL GYILKOSFÜRKÉSZ FAUNÁJÁNAK ALAPVETÉSE (HYMENOPTERA, BRACONIDAE) III. Helconinae, Homolobinae, Macrocentrinae, Blacinae, Doryctinae és Rogadinae PAPP JENŐ Papp, J. : First outline of the Braconidfauna of Southern Transdanubia, Hungary (Hymenoptera, Braconidae), III. Helconinae, Homolobinae, Macrocentrinae, Blacinae, Doryctinae and Rogadinae. Abstract. Forty-nine Braconid species are reported from Southern Transdanubia. Faunistical data for every species are given, taxonomical as well as zoogeographical comments are added where it is necessary. Helconinae Helcon Nees, 1814 Helcon nunciator (Fabricius, 1793) — VL^* 1 çf : Pécs főiskola. 1 çf: Pécs, Jakab-hegy. — VI

2

:* 2 9

: Kisvaszar. 1 çf : Őszöd. 2 çf: Simon tornya. 1 çf: Siófok. - V-VII. Helcon tardator (Nees, 1814) — VI

2

: 2 Ç : Őszöd. Aspicolpus Wesmael, 1838 Aspicolpus carinator (Nees, 1812) — V^: 1 çf: Pécs, Melegmányi-völgy, ex Clytus arietis Linné 1984 VI 14, a gazdaállatot tápnövényével (Quercus cerris) együtt 1984. IV. 23-án gyűjtötte és nevelte Somorjai Gyula, új gazda! — Elterjedési területe megszakított (diszjunkt): Európa és a Szovjetunió távolkeleti területe. Hazánkban ritka, összesen 3 lelőhelyről ismerjük (Budapest, Pécs, Pilismarót). Homolobinae Homolobus Förster, 1862 Homolobus annulicomis (Nees, 1834) — VI

2

: 1 çf : Simontornya. V. Homolobus discolor (Wesmael, 1835) — VI

2

: 1 9 '• Siófok. — A Palearktikumon belül elterjedési területe megszakított (diszjunkt) : Európa — Bajkál-vidék, Korea és Japán. Az említett Siófok az egyetlen hazai lelőhelye; a nőstény példányt magát századunk elején fogták, így kérdéses, hogy a faj él-e még itt és egyáltalán hazánkban, * VI

a és VI

2 az állatföldrajzi Sopianicum és Praeillyricum faunájarását jelöli a Móczár-féle Magyarország ill. Kárpátmedence zoogeográfiai térkép nyomán. — VI

X and VI

2 are the district-numbers of Sopianicum and Praeillyricum in the zoogeographical map of Hungary (and the Carpathian Basin) constructed by L. Móczár (Móczár 1967, Móczár et al. 1972). tekintettel az utóbbi évtizedek intenzív hazai hymenopterológiai gyűjtéseire (melynek során a szóbanforgó faj nem került elő). Homolobus infumator (Lyle, 1914) — VI

X

: 1 çf: Pécs, Misinatető. — VI

2

: 1 Ç : Simontornya. - VI—VII. Homolobus truncator (Say, 1828) (= Zele chlorophthalma auct. nec Spinola, 1808) — VI

X

: 1 9 : Pécs, Misina. — VI

2

: 1 9 '• Fácánkert, fénycsapdával gyűjtve. 1 9 4-1 çf ' Fonyód. 1 9 +1 cf ' Simontornya. — V— VI és IX. Macrocentrinae Macrocentrus Curtis, 1833 Macrocentrus linearis (Nees, 1812) — VI

X

: 3 9" Hosszúhetény, ex Archips podanaScop. 1976. VI. 23, a gazdaállatot tápnövényével (Cerasus avium) együtt gyűjtötte Szalay. 3 9 : Pécs. 3 9 : Szederkény. — VI

2

: 3 çf : Mozsgó, ex Pandemis heparana D. et Sch., a gazdaállatot tápnövényével (Malus domestica) együtt 1971 V-ban gyűjtötte Reichart. 20 9 : Sásd, ex Pandemis heparana D. et Sch. 1973 VI 5, a gazdaállatot tápnövényével (Mespilus germanica) gyűjtötte 1973. V. 4-én Reichart. — IV—VI és VIII—IX, a faj két nemzedékesnek (bivoltinnak) tűnik. Macrocentrus marginator (Nees, 1812) — VI

2

: 1 9 : Drávafok, ex Synanthedon spheciformis Gern., a gazdaállatot tápnövényével (Alnus glutinosa) együtt 1978. IV. 25-én gyűjtötte Szalay. 1 9 ' Kaposvár, ex Synanthedon spheciformis Gern., nevelte 1938. V. 19-én Nattán. 1 9 : Őszöd. - IV-V. Macrocentrus nidulator (Nees, 1834) — VI

2

: 1 9 : Fonyód. 1 9 '• Őszöd. 1 9 : Zalalövő, Irsapuszta. — VI. Macrocentrus thoracicus (Nees, 1812) — VI

2

: 1 Ç: Pécs, Lámpásvölgy (Mecsek-hegység), VII. (?) Macrocentrus townesi Achterberg et Haeselbarth, 1983 - VI

2

: 1 9 : Zalalövő, Irsapuszta, VI. -AM. nidulator (Nees, 1834) fajhoz rendkívül közel áll és mint a leírás évszáma jelzi, a közelmúltban választották le ettől. Bár a fajnév előtti kérdőjeUel nem fejezem ki kételyemet az újonnan leválasztott alak faji mivoltát illetően, mégis meg kell jegyeznem, hogy az eredeti leírásban foglalt különbségek nem jelennek meg következetesen minden magyarországi példányon (összesen 8 lelőhelyről került eddig elő hazánkban); pl. a csápostor töve nem mindig sárga, a tojókészülék lehet kétszer hosszabb az A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985—86): 33—36. Pécs, Hungária, 1987.