Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Történettudományok - Nádor Tamás: Pécs a rádióban. Dokumentumgyűjtemény a Magyar Rádióban elhangzott pécsi vonatkozású műsorokról, 1929–1953

292 NÁDOR TAMÁS ben nélkülözték a valóságos élet lüktető erejét. A Rádió „Pécsi Nap"-jának sajtókritikusa kifogásolta is a sok előadást, és hiányolta a „friss, eleven riportot az utcáról, egy gyár munkásainak életéről." A dolgozók nagyon is valós problémáiról, a munkanélküliségről, a bányászokat sztrájkra kényszerítő életkörülményeiről Pécsett sem beszéltek a mikrofon előtt. Hogy történtek-e a közvetítések előkészítése során pozitív kezdeményezések, és azok miért nem realizálódtak, ma már aligha deríthető ki. Levéltári adatok sincsenek birtokunkban olyan következtetések levonására, mint amilyennel az említett tanulmányok szerzői rendelkeztek. A Rádióéletet olvasva mindenesetre túlságosan idillikusnak hat Fischer Béla alispán nyilatkozata arról, hogy a baranyai falvak módosabb gazdái milyen áhítattal hallgatták kis detektoros rádiójukon a mezőgazdasági előadásokat, a „tanító szót, a nótát", a hosszú téli estéken. Kodolányi János tett ugyan konkrét javaslatot a baranyai tájak — elsősorban az Ormánság — népszokásainak rádión keresztül való bemutatására, de erre nem került sor — megfelelő szakemberrel sem rendelkezett a rádió, egy korabeli feljegyzés szerint e távoli vidékekre nem állt megfelelő posta vonal rendelkezésre. A falu szerepeltetésének hiányosságai következtében sem a magyarság, sem a Baranyában honos nemzetiségek zenéje nem került mikrofon elé. Nem találkoztunk olyan rádióműsorral sem, amely egészséges társadalomkritikával lépett volna fel a visszásságok ellen, arról sincs adatunk, hogy bármelyik pécsi műsor különösebben felkavarta volna a közvéleményt, szélsőséges politikai állásfoglalása vagy akár ellenzékisége folytán a hatóságok nemtetszésével találkozott volna. A rendelkezésünkre álló, felkutatott korabeli dokumentumok, műsorújságok adatainak áttekintése inkább ahhoz nyújtott nagy vonásokban, a teljesség igénye nélkül lehetőséget, — mégis kiemelve és részletesebben elemezve néhány jellegzetes műsort —, hogy mintegy modellként választva Pécset, felrajzoljuk egy nagymúltú városnak a rádióban elfoglalt helyét. Ugyanakkor lehetőséget kaptunk néhány helytörténeti jelentőségű, kevéssé ismert, még nem publikált adat közlésére. Kozma Miklós (1884—1941), az MTI vezérigazgatója 1925. december 1-én megnyitó beszédében is hangsúlyozta, „.. .a magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel gyarapodott..." . A Rádiót a Horthy-korszak vezetőrétege eleinte inkább egy új tömeg-szórakoztató eszköznek, semmint hatásos kulturális tényezőnek tartotta. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy az 1929. október 13-án d. u. 3 óra 30 perckor kezdődő első pécsi helyszíni közvetítést a pécsi szüretről adta.

6 A közvetítést Hegedűs Tibor, a stúdió főrendezője vezette, és Csukás Zoltán volt az áldozatkész szőlősgazda, aki szőlejét és présházát e célra rendelkezésre bocsátotta.

7 A korabeli tudósítás szerint a márványlapos mikrofon előtt először Hegedűs Tibor, a rádiótársaság kiküldötte 6 A Rádióélet 1929. okt. 11-én megjelent I. évf. 3. száma egész oldalas képmontázst közölt Pécsről és a szüretről. 7 „Vasárnap délután fél 4-kor Pécsről szüretet közvetít a rádió." üdvözölte a hatóság képviselőit, majd a város részéről Schmidt Lajos dr. aljegyző vázolta röviden Pécs szőlőkultúráját. „A leventezenekar indulói, a levente énekkar magyar nótái, víg szüretelő lányok kacaja, puttonyosok évődése közben folyik a szüret. Hallani a hordók gurítását, a prés nyikorgását, és a többi szüreti munkát" — olvasható az első pécsi rádióközvetítésről szóló sajtóbeszámolóban. Közben Csukás Zoltánnak, a szíves házigazdának meghívására a vendégek felvonulnak a szőlő csúcsára, és ott körültekintve magyarázza a rádió főrendezője Pécs nevezetességeit, különösen a fejlődést, a legújabb már elkészült vagy épülő középületeket. Majd újra megindul a móka. Előkerül a cigány, húzza a vincellér, majd a szüreti vendégek nótáit. Felhangzik egy szépen csengő női hang. Neickert Leóné magyar nótákat énekel szívhez szóló hangon, Horváth Ádi zenekara kíséri. Majd a vincellér köszönti a gazdát, aki viszont megköszöni a szüreti nép mai és egész évi munkáját, és asztalhoz invitálja vendégeit, munkásait. Ez volt a „scenárium", ami lejátszódott a Csukás-szőlőben és — mint azt az újságíró valóságos csodaként tálalva leírta: „a pécsi, majd a budapesti főpostán át eljutott a stúdióba, ahonnan felerősítve kikerült Lakihegyre, onnan a levegő hullámain át visszaszállt Pécsre és az ország legkülönbözőbb részeibe. Schwing főmérnök fülén a kagylóval állandóan figyelte a leadást, amit ugyanakkor Pécsett is több mint ezren hallgattak végig. Mert nagy dolog is az, hogy a Szkok óban valaki odaáll a mikrofon elé és a hangját, énekét, muzsikáját még ugyanabban a másodpercben hallja Budapest, az egész ország, de a nagyvilág is." Természetesen voltak kritikai megjegyzések is, hogy a mikrofontól távol állt a levente zenekar és a dalárda. „Ez igaz is — állapítja meg az újságíró —, de az is volt a szándék, hogy »A pécsi hegyeken. ..« és a »Túl a Dunán Baranyában« csak aláfestve, kerete legyen annak a szövegnek, amit Hegedűs Pécsről ismertetőkép rádióba mondott."

8 A rádiózás e korai szakaszában is észrevehetővé vált, hogy a vétel, különösen az olcsóbb detektoros készülékkel Pécs környékén szinte lehetetlen. Már ekkor felvetődött egy rádió-leadóállomás létesítése, a budapesti adás felerősítésére. A lelkes pécsiek azonban már akkor, Dunántúl c. napilap 1929. okt. 13. — Csukás Zoltán a századfordulón közismert, művészetpártolásáról híres pécsi bádogos és csatornázási vállalkozó volt. Egykori műhelyének díszes portálja a Perczel u. 14. szám alatt ma is látható. Az 1933-ban kiadott Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város közigazgatási almanachja szerint „már 1888-ban a pécsi ipari és mezőgazdasági kiállítás vas- és fémipari csoportjának zsűritagja és jegyzője volt. Utána számtalan kiállításon, még Bécsben és Berlinben is kitüntetésekben részesült. Az 1907. évi felejthetetlen országos kiállításnak ő volt a kezdeményezője és a végrehajtóbizottság egyik legagilisabb tagja. Résztvett minden hazafias és különösen Pécs városát érdeklő közügyek munkájában." (196. p.) Lásd még: Ötven esztendő. Csukás Zoltán bádogosmester ötvenéves önállóságának ismertetése. Közreadja: Rónaky Kálmán dr. Pécs, 1936. Kultúra Könyvnyomdai Műintézet. 8 „Szüreti ünnepélyt közvetített vasárnap a magyar stúdió Pécsről." Dunántúl, 1929. okt. 15. - Schmidt Lajos dr. (18911972), később Sík Lajos néven a Pécsi Idegenforgalmi Hivatal vezetője.