Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Történettudományok - Nádor Tamás: Pécs a rádióban. Dokumentumgyűjtemény a Magyar Rádióban elhangzott pécsi vonatkozású műsorokról, 1929–1953

PÉCS A RÁDIÓBAN Dokumentumgyűjtemény a Magyar Rádióban elhangzott pécsi vonatkozású műsorokról, 1929—1953 NÁDOR TAMÁS Magyarországon 1925. december 1-én indult meg a műsorszóró rádiózás.

1 A 2 kW-os adón sugárzott műsort a tízezernyi, főleg detektoros készüléken mintegy kétannyi ember élvezhette 40—50 km sugarú körben. 1926 végére már 60 ezerre nőtt az előfizetők száma, akiknek több mint a fele fővárosi volt, a vidéki városok sorában ekkor Sopron vezetett. E számadat a 20 kW-os Lakihegyi nagyadó átadása után

2 ugrásszerűen megnövekedett, 1928-ban megduplázódott az előfizetői tábor. Ekkorra már a vidéki hallgatók voltak többségben. Egy korabeli felmérés adatai szerint

3 ebben az időben a rádiónak 240 ezer előfizetője volt, ebből Nagybudapest területén 117 484 rádióelőfizetőt tartottak nyilván. Az öt vidéki postaigazgatóság rádióelőfizetőinek sorrendje: budapesti: 148 526, szegedi: 35 558, debreceni: 23 962, soproni: 15 575, pécsi 14 208. A statisztikai adatok megállapítják, hogy 1929. július 1-én Pécsett 1633 készülék működött, ami a lakosság számához viszonyítva (3,4%) alacsony e nagykultúrájú városhoz. A Pécshez tartozó Rácváros viszont a postaigazgatóság területén a „legbuzgóbb rádiózó község", mindössze 332 lakosa 34 rádiókészüléket tart üzemben. 10%-os arányszámával e község messze elöljár. A vidéki hallgatók számának növekedése nyilván arra késztette a Rádió akkori igzgatóságát, hogy a sugárzott műsorban arányosan helyet kapjon a vidék szellemi élete is.

4 Felmerül a kérdés: vajon a műsorszerkesztők — az igényeket és a technikai lehetőségeket figyelembe véve — miként tették lehetővé, hogy a műsorszórás hőskorában a rádió valóban az egész ország rádiója legyen. Bennünket elsősorban Pécs érdekel. E tanulmány arra igyekszik fényt deríteni, milyen mértékben kapott he1 Gergely András: A Magyar Rádió megalakulása és első évei. Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből. 1925—1945. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadása. Budapest, 1975. 11. p. 2 1928. április 29-én a déli harangszóval vette át a Lakihegyi új nagy adó a műsorsugárzást, ezzel az ország túlnyomó részén lehetővé vált a detektoros vétel. 3 „Hol van a legtöbb rádió Magyarországon?" Rádióélet. Szépirodalmi és műszaki műsoros képes hetilap. I. évf. 22. sz. 1929. okt. 4. 10. p. 4 Az első vidéki helyszíni közvetítésre 1927. aug. 15-én került sor: a szegedi dalosversenyt közvetítették. A Rádióélet 1929. évi karácsonyi száma (I. évf. 13. sz.) összefoglaló képmontázst közöl „Hol járt ez évben a mikrofon?" címmel, s ebből látható, hogy a rádió riporterei és műszaki emberei nem tétlenkedtek. lyet Pécs kulturális, társadalmi, gazdasági élete a rádióműsorokban, e műsorok miképp tükrözték a város életét, fejlődését; kik szerepelhettek a mikrofon előtt, képviselve Pécset, és mi volt ennek a sajtóvisszhangja. Vizsgálódásunk a rádiózás kezdetétől az önálló műsort sugározó pécsi stúdió létesítéséig, 1953-ig terjed. Kutatásaink során arra a megállapításra jutottunk, hogy a Pécsről — vagy pécsiek közreműködésével — közvetített műsorok voltaképpen e város sajátos társadalmi és kulturális adottságainak lehetőségei és korlátai között ugyanazokat a tendenciákat tükrözték, mint amelyek a két világháború között a Magyar Rádió műsorpolitikáját meghatározták. E korszak rádiós dokumentumait kutató, feltáró és elemző tanulmányok

5 rámutatnak egy érdekes ellentmondásra. Az 1945 előtt, a Rádió vezetésében tevékenyen szereplők visszaemlékezései szerint a Rádió politikától mentes, mindenekelőtt szórakoztató célzatú intézménye volt a két világháború közötti magyar közéletnek. A levéltári források ezzel szemben azt bizonyították, hogy a rádió a legfőbb hatalmi pozíciót kézben tartó, uralkodó rétegek politikai érdekeit szolgálta. Látszatra a pécsi rádióadások is az előbbi nézetet mutatják. A Horthy-korszak szélsőséges politikai irányzatai, a fasizálódás jelei csak elvétve jelentkeztek. Pécs, mint — fejlődő ipara ellenére is — tipikusan polgárváros, közműveltségét tekintve megelégedett olyan középszerű rádióműsorokkal, amelyekről úgy gondolták, hivatottak a város kulturális, társadalmi életét az ország elé tárni, egy kicsit úgy is fogalmazhatunk: e műsorokon keresztül olyannak igyekezett mutatni magát, amilyennek látszani szeretett volna. Ehhez hozzájárult a rádióhallgatók struktúrájában e vidéken is tapasztalt beszűkülés: a rádió lényegében nem tudott túllépni a középrétegek, a társadalom döntő hányadát kitevő dolgozó osztályok felé. Amint majd látni fogjuk, a szélesebb néptömegek érdeklődését, igényét olyan „mű-népies" közvetítésekkel próbálták kielégíteni, mint egy spontánnak semmiképp sem mondható, megrendezett szüreti-mulatság, vagy a csaknem botrányba fulladt Tettyei népünnepély. Az ú.n. helyszíni közvetítések, riportok — gyakran előre leírt párbeszédeikkel — rendkívül merevek, mesterkéltek voltak, legtöbb eset5 Stier Miklós: Rádió és politika az 1930-as években. Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből. 1925— 1945. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadása. Budapest, 1975. 103. p. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985—86): 291—307. Pécs, Hungária, 1987.