Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Régészet - Horváth, Ernő: Wooden remains from the Roman villa at Kővágószőlős

WOODEN REMAINS FROM THE ROMAN VILLA 241 A kővágószőlősi római villa famaradványai HORVÁTH ERNŐ Burger Alice az 1977—83. években Kővágószőlősön egy római villát ásott, melynek munkái során 1983-ban famaraványok is előkerültek. A hengeres ágdarab hosszában hasadt ketté. Belseje üreges, az üreg 5—7 mm átmérőjű és hosszában erősen bordázott s a végén tölcsérszerűén kiszélesedő. A fa súlya pehelykönnyű és szöveti szerkezetét jó állapotban megőrizte. A fából a xylotóniában szokásos három síkban metszeteket készítettünk, melyek alapján elvégeztük a maradvány meghatározását, melynek bélyegeit az I. és II. Tábla fényképein lehet megtekinteni. E bélyegek alapján a vizsgált fánk a Sambucus nigra L. fajhoz tartozik. E cserje a környéken ma is közönséges és a római időkben is az volt. Maradványa az ember használati tárgyaként került az eltemetődési helyére. A fán ugyanis emberi használatra utaló nyomokat fedezhettünk feh A bodza egyenes növésű tősarjai vastag bélszövettel rendelkeznek, mely belőlük könnyen eltávolítható s ezután mint természetes cső máris felhasználható. Ilyen funkciót tölthetett be a maradványunk is, melyre a bodza cső belső bordázottsága, a benne közlekedett folyadék keltette erodáltság utal. E mellett a fa cső belső felületén, a hosszanti törési felületén, mely már használata idején is repedésként meglehetett, vöröses-lilás elszíneződés észlelhető. Ez az elszíneződés erősen emlékeztet a borászatban vörösborok kezelésénél használt fa tárgyak elszíneződésére, megvörösödésére. Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy a bodza egyéves sarjhajtását, mint természetes csövet, a villa lakói borászati célokra használták.