Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Természettudományok - Nógrádi, U. Sára: Caddisflies of the Eastern Mecsek Mountains, Hungary (Trichoptera), I.

22 SÁRA U. NÓGRÁDI A Keleti-Mecsek tegzes faunája (Trichoptera), I. NÓGRÁDI U. SÁRA A Keleti-Mecsek a Dél-Dunántúl legnagyobb magasságú és tömegű hegysége. Itt mintegy 9000 hektáron tájvédelmi körzetet alakítottak ki. Sok erdő, mély völgyek és sűrű patakhálózat jellemzi a tájat. Legjelentősebb patakjai a Vár-völgyben, az Óbányai-völgyben és a Réka-völgyben futnak. A részletes turista térképen jelzett kisebb csermelyek közül sok csak rövid hetekig tartalmaz vizet. A Keleti-Mecsek rovarfaunáját már régóta kutatják, azonban onnét korábban csak egyetlen tegzes adatot publikáltak (Újhelyi 1971). Később Nógrádi et al. (1985) számos dél-dunántúli Trichoptera adat között több keleti-mecsekit is közzétett. A tegzes fauna vizsgálata csak 1983-ban kezdődött, azonban a kézirat elkészültéig eltelt 2 év alatt igen nagy intenzitással folyt. Ez idő alatt lámpázással, fénycsapdával és nappali hálózassál 64 fajnak több, mint 4000 példányát gyűjtötték itt. Az összes adatot megadjuk a faj jegyzékben, az 1. táblázatban pedig összefoglaljuk a lelőhelyi adatokat. 3 faj bizonyult újnak a hazai faunára: Synagapetus krawanyi Ulm., Potamophylax luctuosus Pill, et Mitt, és Chaetopteryx schmidi mecsekensis Nógrádi. Ezekkel korábban már foglalkozott a szerző (Nógrádi 1984b). Ezen kívül több, általában ritkább faj újnak bizonyult a Dél-Dunántúl faunájára. Megállapítható, hogy a leggyakoribb fajok mind pataklakók és 5—40%-os dominanciaértékük van. Néhány faj csak a lassúbb folyású Völgység-patakból került elő (karászi fénycsapda). Elvétve előfordulnak állóvízi tegzesek is. Ezek egy része a területen levő kis mesterséges vízmedencékben fejlődött, míg mások nagyobb távolságból repültek be a gyűjtőterületre. A kutatásokat tovább szeretnénk folytatni és eredményeinkről néhány év múlva beszámolni.