Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Régészet - Burger, Sz. Alice: The Roman Villa and Mausoleum at Kővágószőlős, near Pécs (Sopianae), Excavations 1977–1982

ROMAN VILLA AND MAUSOLEUM AT KŐVÁGÓSZŐLŐS 227 A fürdőtraktus — véleményem szerint — jelenleg rögzíthető formájában nem teljes (A—F, IV. VI. blokkok: Figs. 3—10). Ugyanis az É felé biztosan folytatódó fürdőszárny a IV. blokkban észlelt nagyméretű pusztítások miatt már nem volt feltárható, azonban a hypocaustumrendszer nyomait valamennyire még követhettük É felé (Figs. 18—19). A fürdőtraktus E-jelű kis helyiségében a latrinát (Figs. 8—9), míg a teljesen különálló T-jelű helyiségben egy esetleg tüzeléshez szükséges faraktárt tételeztem fel (Figs. 10, 33-37). Épületünk díszes bejáratát a DNy-i sarokhoz befutó, egészen más tájolású épületszárny nyitott, tornácososzlopos kis épületsorával azonosítottam (Y—Q, Figs. 145 — 153). A közelben Ny felől csordogáló patak mentén (kerítésen kívül) talált római kori téglamaradványok arra engednek következtetni, hogy az ide befutó épületszárny egyben az egykori vízvezetékrendszerhez is tartozhatott (?). A jelenleg adott körülmények között ennek tisztázása nem volt lehetséges. Villánk északi szárnyát (P/l —3) jól megépített kőfal választotta el az eddig leírt épülettől (Figs. 121 — 144). Itt helyezhető el a nagy fogadóterem (triclinium: P/l) majd az ehhez К felől csatlakozó két kisebb szoba (P/2). A 12X12 m alapterületű P/3 szárny kisebb gazdasági udvar (gazdasági kocsibejáróval, külső „portásfülké"vel) lehetett. A cserkúti kőből épült villa főfalai 60, osztófalai 40 cm szélességben épültek. A feltárt és megvizsgált faanyagok xylotomiai vizsgálata az építő- és fűtőanyagok közelebbi meghatározását tették lehetővé (vö. Horváth E. 1987.). Az épület nagyméretű tetőfedőtéglákkal, imbrexszel ellátott fedélszékkel épült. A szobák padozata díszes padlótéglák sorából alakult ki (Catal. XV), a nyugati szárny vizsgálata a falakon kívül mozaiknyomokat is eredményeztek. A csatornázás nyomai a kövezett udvar (N) alatti téglacsatorna (Figs. 103, 106—109), továbbá az ólomcsőmaradványok alapján mutathatók ki (Catal. VIII). A világosságot ablaküvegekkel biztosították (Catal. IV), a falakat falfestményekkel díszítették (Catal. XVI). A feldolgozott régészeti leletanyag olyan nagyszámú volt, hogy azt „hagyományos" módszerekkel ezúttal nem sikerült a kapott terjedelem keretei között közzétenni. Ezért a Catal. I—XVI. segítségével tájékoztatom az olvasót a legfontosabb adatokról. Terveink szerint a legtöbb leletből álló kerámiaanyag (Catal. II) és az értékes vasanyag (Catal. VI) feldolgozását (illusztrációval ellátva a szerző, míg a terra sigillaták (Catal. I) közreadását Gabler Dénes vállalta. Tervezzük továbbá Vörös Istvánnal együtt, hogy az általa egyidejűleg feldolgozott több mint 2800 db állatcsontanyag felhasználásával ennek a pannóniai villagazdaságnak archaeozoologiai-gazdaságtörténeti komplex feldolgozását is elvégezzük. A feltárások során előkerült és feldolgozott emlékanyag alapján a villa létesítését az i. sz. 2. század második felére tehetjük. A legkorábbi érem Marcus Aurelius nagybronza (No 1, A. D. 164—165). Értékes sorozatunk van a 3. század inflációs pénzeiből (No 2—25), míg a 4. század kisbronzai (No 26—88) egy zárt településen belül megegyező tendenciákat mutatnak mind Sopianae, mind Dél-Pannonia pénzforgalmában. A villából előkerült 124 db érem közül a legkésőbbi példány: Gratianus AE 3 pénze (I helyiség, No 117. A.D. 367—375, SIS). A szerencsés véletlen folytán előkerült, majd teljesen feltárt villaépület egy nagy latifundium központi épülete lehetett. Építtetője [i. sz. 2. sz. közepe után] majd későbbi tulajdonosai is a Sopianae-tól 12 km-re fekvő luxusvillában a közeli „nagyváros" vezető társadalmi rétegéhez tartozhattak. Itteni lakóhelyeik reprezentáció" célokra is alkalmas épület volt. A vitruviusi követelményeknek megfelelő helykiválasztás, tájolás, alaprajzi elrendezés és arányok mind ezt támasztják alá. A birtokot körülzáró kőfalakat (árokrendszert), horreumot, egyéb gazdasági épületeket, rabszolgák elhelyezésére szolgáló építményt, vízvezetékrendszert, korai- és késői soros temetkezést eddig még nem találtunk. Nincs kizárva, hogy a jövő tartogat e területen még értékes meglepetéseket. A villafeltárás feldolgozása során több átalakítást sikerült megfigyelni. Az i. sz. 260 körüli Sopianae-t is ért roxolán támadások itt is nyomot hagytak. A végső pusztulást tűzvész okozhatta. Ennek eshetett áldozatául az a hatalmas vadászkutya is, amelyet az I helyiségben tártunk fel (közelében a már említett Gratianus éremmel). A rendkívül vastag, égett törmelékréteg az egész épületet elborította, így szinte megóvta azt a következő évszázadok szokásos „kitermelésétől". A kővágószőlősi rómaikori villagazdaság tehát Sopianae territóriumához tartozott, annak történeti—gazdasági életével a legszorosabban összefonódott. Felismerve a villafeltárás jelentőségét 1978-tól kezdődően mód kínálkozott arra, hogy állagmegóvó munkákat végezzünk a falakon. Prof. Hajnóczi Gyula tervei alapján és irányításával Áspán László vezetésével folytak itt a munkák. Az állagmegóvás munkáit befejezve a végleges, falakat kiegészítő esztétikai megoldások még több évet vesznek igénybe, a romterület bemutatásáig. 1977-1978 években tártuk fel a villától D-re 16 m távolságban található kétszintes későrómai-ókeresztény mauzóleumot (Figs. 155—156, 175). Az 1868. évi pusztítások során megrongált épület É-D tengelyben épült, hossza: 16 m. A felső kápolna, valamint az alsó festett sírkamrához vezető folyosó bejárata D-en volt. Az alsó festett sír kamrához keskeny, festetlen folyosón keresztül jutottak el (F, Figs. 175, 157(, egy ajtóval elzárt festett narthexen keresztül (A, Figs. 158—159). A rózsaszínű terrazzópadozattal ellátott, — egykor — dongaboltozattal megépített alsó festett sírkamrában (B, Figs. 162— 164) két temetkezőhely volt: az 1. sír elpusztított kőszarkofágja Ny-K irányítással téglaalapzatra épült (Figs. 162—163, 175), a 2. téglasír ehhez szorosan hozzá volt építve, szintén Ny-K tájolással, Ny-i végén „Fejpárná"val(Figs. 162-163, 175). A narthexben és sírkamrában talált festmények stílű-