Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Rácz István–Varga Zoltán: Adatok a Mecsek és a Villány-hegység Orthoptera faunájának ismeretéhez

ADATOK A MECSEK ÉS A VILLÁNYI-HEGYSÉG ORTHOPTERA FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ RÁCZ ISTÁN és VARGA ZOLTÁN Rácz, 1.-Var

да, Z..- Data on the Orthoptera fauna of Mecsek and Villány Mountains, South Hungary. Abstract. Authors present the Orthoptera fauna of this area by the associations of some characteristic biotops. Short faunistic, Zoogeographie sketch and analysis on the basis of life forms is given. 2666 specimens of 40 species derivated from 9 localities have been elaborated. Az élőhelyek jellemzése A Mecsek és a Villányi-hegység állatföldrajzi szempontból a Prae-lllyricum faunakörzethez tartozik {Móczár, 1939., Dudich, 1954.). Ennek okai, hatásai közismertek, így az általános földrajzi, geomorfológiai, talajtani, éghajlati valamint florisztikai és faunisztikai elemzéstől eltekintünk (dr. Horváth, 1972.). Szükséges azonban az egyes konkrét gyűjtőhelyek jellemzése. Ezek kiválasztása úgy történt, hogy minél teljesebb képet alkothassunk a terület Orthoptera faunájáról. Ezért szerepel közöttük karsztbokorerdő-pusztagyep komplex, sziklagyep, löszgyep, mező- és higrofil rét, valamint különböző anthropogén hatásoknak kitett területek is. A gyűjtőhelyek kiválasztása ugyanakkor lehetővé teszi az egyes felvételek egyenesszárnyú együtteseinek kvantitatív összehasonlítását, struktúrájuk, dinamizmusuk, kölcsönhatásrendszereik felderítését (Rácz, 1975.). 1. Misina-tető (M

i; 1968. IX. 17., 1970. IX. 20., 1971. IX. 23.). A felvétel a Misina-tető alacsonyabb fekvésű déli lejtőjén készült mintegy 400 m tszf-i magasságban. A kb. 100x150 m-es terület sziklás, kőtörmelékes tisztásokkal tarkított. A felvételezést karsztbokorerdő (Cotino-Quercetum inuletosum) szegélyén és a hozzá csatlakozó gyepekben végeztük. Gyepszintje jellemző növényei az Inula spitaeiiolia, Artemisia alba ssp. saxatilis, Dictamnus albus, Hesperis tristis, Erysimum pannonicum, Arabis turrita, Coronilla coronata. Geranium sanguineum, Sanguisorba minor, Cynanchum vincetoxicum és a ritka Orchis simia, a cserjék közül pedig a Fraxinus ornus, Cotynus coggygria. Cornus mas. Viburnum lanata, Quercus pübescens. 2. Misina-tető (M

2

; 1969. IX. 19.). A felvétel a csúcsi részen készült. A növényzet hasonló az előző felvételéhez, de itt az erdő sűrűbb, a tisztások kisebbek, kevésbé szárazak, s ezért gyepjük magasabb füvű, a talaj kevésbé sziklás, de néhány melegkedvelő faj is hiányzik (Coronilla, Orchis simia). 3. Misina-tető (M

3

; 1969. IX. 19.). A felvétel északi kitettségű irtásterületen készült. Botanikailag kevéssé érdekes. 4. Misina-tető, Fehérkúti irtás (Mf; 1969. IX. 19.). Az előzőnél egyhangúbb növényzetű, cserjékkel erősebben benőtt irtásterület, amely valószínűleg cseres-tölgyes (Quercetum petreae-cerris) helyén létesült. 5. Misina-tető, Csemete-kert (Mes; 1969. IX. 19.). Magasfüvű mezofil gyep a kert szélén. 6. Misina-tető, Áramszolgáltató Vállalat üdülőjének környéke (Má; 1969. IX. 19.). Taposott, állandó emberi hatásnak kitett „kultúr gyep" volt a felvétel helye. 7. Tubes (T

1#- 1970. IX. 20.). A felvétel déli kitettségű lejtőn készült: a bokorerdő cönológiailag az Mi felvételével megegyező; de a termőhely valamivel nyíltabb, ritkásabb, szárazabb. 8. Tubes (T

2

; 1971. IX. 23.) Karsztbokorerdőgyep-mozaik komplex volt a felvételi hely. Florisztikailag nagyon hasonlít az előzőhöz, de nyíltabb. 9. Villányi-hegység, Szársomlyó (SZj-2,- 1968. IX. 18., 1969. IX. 20., 1971. IX. 24.; 1970. IX. 21., 1971. IX. 24.). A gyűjtési terület a Szársomlyó déli oldalán elterülő pusztafüves lejtő volt, amely a hegy gerincén sziklafüves lejtőbe megy át. Többékevésbé két különböző hely, de nem válik szét élesen. A hegy lábát lösztakaró borítja, itt összefüggő, magasfüvű gyep (Stipa-Andropogon) társulás uralkodik. A meredekebb, sekély talajú részeken csomósán áll az Andropogon ischaemum és a Stipa capillata. Ezt feljebb, a löszborítás fokozatos megszűntével ritkás Fraxinus ornus - Quercus pübescens bokorerdővel tarkított Festuca dalmatica sziklagyep váltja fel. A hegy magasabb részén a mészkő alapkőzet egyre szabadabbá válik. Itt három növényfaj mutatkozik tömegesen, az Asplenium Jávorkaianum, a Sanguisorba minor és az Artemisia álba ssp. saxatilis. Ezeken kívül, főként a hegy gerincén, nagy csomókban fordul elő a Centaurea jacea ssp. pannonica és a Dictamnus albus. A Jonus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1934) : 29—35. Pécs, Hungária, 1985.