Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)
Művészettörténet - Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalis Mihály készítette első apostolszobrai
266 SONKOLY KÁROLY az összegek, amit a későbbi közlések szerzői nem mindig vettek figyelembe 78 . A Bartalitsnak az apostolszobrokért kifizetendő összegekre vonatkozó, egykorú forrásaink először 7200 p. ftról írnak 79 (szobronként 600 p. ft., amelyben a kőtömbök ára, beszállítása stb. is bennefoglaltatik). Az 1848-as perbeli kiegyezés - úgy tűnik - a szobrok árát változatlanul hagyja, de külön választja a kőszállítási és felállítási munkát, amelyért a szobrász még 1200 p. ftot kap 80 . Az alapszerződésnek az 1851. ápr. 28-i káptalani gyűlésen elfogadott módosítása 81 az apostolokra még darabonként 50 p. ft., összesen 600 p. ft. pótdíjat állapított meg, ami az összeget 7800 p. ftra emelte. Az újabb, 1852. jan. 5-i módosítás a már kész öt szobor után 100-100 p. ft. pótlást adott, a még hátralévő hétre pedig 1000-1000 p. ftos árat határozott meg 82 így az apostolok elkészítésének díja (helyükre emelésük nélkül) - az általam ismert legkésőbbi forrásban 10 500 p. ft. volt. Brüsztle könyve; egy közel egykorú munka 83 viszont azt írja, hogy a szobrász darabonként 1000 ftot (p.), összesen 13 000 ftot (p.) (egyéb költségekkel), plusz a (székesegyház előtti) felállításukért 720 ftot (p.), azaz végösszegként 13 720 p. ftot kapott. Ugyanennyi szerepel a székes78 E tárgyban - az általam ismert - alapvető tanulmány Jellachich Károly: „Pécs a XIX. sz. közepén" с cikkének „Pénzek" с fejezete (PBMEÉ, V. [1912], 36.). Ezenkívül még felhasználtam Móró M. A.-nak és Madas J.-nek - köszönettel vett - adatait és figyelembe vettem az egykorú assignatiók, nyugták és könyvelések azonos tételekre vonatkozó, de eltérő pénznemben megadott összegeit is. A leggyakrabban használt két pénznem az ezüst (ez.), v. pengő (p.) forint (ft.) és a váltó forint (v. ft., v. váltó czédula). A kettő átváltási aránya a tárgyalt korszakban - ezt az írott források is igazolják - 1:2,5 a pengő ft. javára. Ezek mellett, az 1850-es években szerepel az osztrák érték (o. é.), másnéven bécsi érték (W. W., v. ft. W.) is. Ez Jellachich (1912) szerint 5 krajcárral volt gyengébb a p. ft.-nál, egy általam használt dokumentumban viszon tegyenértékű a váltó ftal! 1 p. ft-ban 60 krajcár volt (jele sokszor: X). Előfordul még az arany is, amely 4,5 p. ftot ért. A kikötött „vinculom" az apostolokra 200 arany volt, azaz 900 p. ft. (=2250 v. ft). Ügy tűnik, hogy a köznapi életben és a könyvelésekben a v. ftot használták, de az adót, a hivatalos illetékeket p. ft-ban kellett leróni. A káptalani és a székesegyházi uradalom gyakorlata az általam vizsgált, XIX. sz. közepi időszakban az volt, hogy a kifizetéseknél a preferált ügyfeleknek p. ft-ban utalták ki a pénzt, míg a kevésbé jelentős partnereket váltócédulákkal elégítették ki. Bartalitsnak mindkettőből jutott. A forrásokból úgy lászik, hogy az 1848/49-ben, majd méginkább a Bach-korszakban felgyorsult infláció nem változtatott a két, legsűrűbben előforduló pénznem közötti átváltási arányon. 79 Lásd a 22., 24., 25. és 26. jegyzetekben hozott, ill. említett forrásokat. 80 Lásd 43. j. 81 Lásd 51. j. 82 Lásd 56. j. 83 Lásd a 76. jegyzetben hozott művének ott említett helyét. egyház monográfusánál, Szőnyinél ([1916], 48.) is 84 . A szobrokat felhúzó Schulz, Brüsztle szerint 3000 ftot (p.), Szőnyi (1916)-nél 4000 p. ftot kapott, míg a hiteles forrás, a székesegyházi uradalom számadáskönyve 7750 v. ftot könyvel el 85 . Még nagyobb az eltérés az egykorú, írott dokumentumokból (utalványok, nyugták, könyvelési tételek) 86 igazolható, Bartalitsnak kifizetett pénz és a fenti szerzők által megadott összeg között. Bonyolítja a kérdést az, hogy a gyakran különféle pénznemekben megadott summákra vonatkozó iratok néha semlegesítik egymást. A biztos pontot a székesegyházi uradalom évenkénti „Számadáskönyv"-ei („Corpus rationum") 87 jelentik, bár ezeknél is előfordulnak olyan esetek, amikor bizonyos kifizetéseket csak évekkel később könyvelnek el. Mindezek figyelembevételével, az egykorú, a Székesegyházi Levéltárban általam látott, írásos dokumentumok alapján Bartalits Mihály az apostolszobrokért 9780 p.ftot (=24450 v. ft.), a beszállításért, felállításért stb. 2120 p. ftot (=5300 v. ft.), összesen 11900 p. ftot (=29750 v. ft.) kapott. Az uradalomnak az apostolokkal kapcsolatos készpénzkiadásai - a fenti forrásokból kiolvashatóan (ha a Szentkirályi (1904) említette, állványzat költségtervet nem is vesszük figyelembe) - meghaladták a 15000 p. ftot 88 . Bartalits műhelye, segédei Egy ilyen nagy munkát, mint amilyen az apostolsorozat elkészítése volt, csak megfelelő műhellyel (műteremmel) és segéderőkkel rendelkező szobrász tudott elvégezni. Bartalits háza és műhelye Pécsett, az „Ország úton" 89 (ma Rákóczi út) a 27. sz. alatt volt 90 . Itt látogatta meg 1878-ban a „Pécsi Figyelő" riportere 91 . Mostohaunokája, Osvaldné elmondása szerint igen szorgalmas ember volt, ideje java részét a műhelyben töltötte 92 . A számára dolgozó kővágók, kőfaragók és napszámosok béréről rendszeres fel84 Arra vonatkozóan, hogy mind a 12 szobornál 1000 p. ftra - ahogy ez Brüsztlénél és Szőnyinél szerepel emelték volna a díjazást, nem találtam bizonyítékot. Erről Szentkirályi (1904) : „A szobrok költségeire nézve biztos adatot eddig nem találtunk." 85 Lásd 74. j. 86 Ezeket a dokumentumokat fentebb, különböző jegyzetszámok alatt már elősoroltam. 87 SzL. Jelölésük az egyes fasciculusokon belül nagybetűkkel. 88 Az összeg nagyságának érzékeltetésére néhány adat: az 1840-es években a pécsi polgármester évi fizetése 300 p. ft. volt, az átlagos városi tisztviselőké pedig 150 p. ft. Az ötvenes évek elején egy kőműves-ács napszáma 1 p. ft. 20 kr., egy férfi, mezőgazdasági napszám 60-80 kr. volt. A búza mázsája 1852-ben 8 p. ft. 2 kr. 89 Lásd a 9. jegyzetnél hozott forrásban. 90 Szőnyi (1911), 78. (A házat az utóbbi években bontották le.) 91 Pécsi Figyelő, VI./14. sz. (1878. IV. 6.), 1. 92 Szőnyi (1911), 78.
