Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)
Művészettörténet - Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalis Mihály készítette első apostolszobrai
258 SONKOLY KÄROLY szítő, fából faragott, barokk büsztök sorozatának kiegészítésére hat jeles magyar férfiú mellszobrát. Mecénása halála után sem szűkölködik egyházi megrendelésekben. Az utód, Scitovszky János püspök (1839-1849) még elődjénél is jelesebb alkotásokat vallhatott magáénak, mind Pécsett, mind - a prímási szék elnyerése után - Esztergomban. Egyik legfontosabb feladatának tartotta a székesegyház új műalkotásokkal való feldíszítését. Ekkor kerültek a mellékoltárokra azok a képek, amelyeket a kor jeles mesterei: L. Kupel wieser, J. Ender, Zichy M., P. Geiger és Boross J. festettek 10 . Ezekkel egyidőben (1846-47 k.) Bartalitsnak is több, a székesegyház számára végzett munkájáról tudunk 11 Közülük a legfontosabb az a hat gyertyatartó angyalszobor, amelyekből kettő az (ekkor középen lévő) altemplomi lejárónál, a többi pedig két mellékoltárnál állt. 12 A püspöki főtemplom díszítési programjának csúcsát és a Pollack-féle átépítés befejezését a déli homlokzatra tervezett 12 apostol elkészíttetése jelentette. A feladattal a káptalan, a székesegyház gondnoka 1846-ban Bartalits Mihályt bízta meg, aki korábbi munkáival bebizonyította rátermettségét. Arra nincsen forrásom, hogy ebben a választásban mekkora szerepe volt a püspöknek, de feltételezésem szerint döntő szava lehetett benne 13 . Milyen környezetben dolgozott Bartalits, milyen közönség számára faragta apostolait? Pécsnek a XIX. sz. közepén mintegy 15 000 lakosa volt. A mezőgazdaság és a kézműipar mellett megjelentek az első gyárak, s a szénbányák feltárása és kiaknázása is egyre nagyobb méreteket öltött. A közlekedésben fontos előrelépést jelentett a vasút. A város művelődésében aktívabb szerepet a klérus és a polgárság játszott, amelynek egy része még német, de a reformkorban megindult a magyarosodás. Az, hogy Pécs püspöki székhely, jelentős befolyással bírt a város szellemi életére. Az építészetben és a képzőművészetben a nagyobbszabású alkotások megrendelője az egyház, amely a két nagy, építő püspök, Szepessy és Scitovszky mellett, olyan jeles férfiakat is adott e korban Pécsnek, mint Haas Mihály, a történetíró, v. Vörös Mihály, az egyházi művészet támogatója, Bartalits patrónusa. Mindketten komoly szerepet jászottak a virágzó, helyi zenei életben is. A városnak a hazai kultúrában betöltött, elismert helyét tanúsítja az is, hogy 1845-ben A Magyar Or10 Szőnyi (1916), 74-77.; Boros (1982), 327. -. 11 SzL (Székesegyházi Levéltár, Pécs), fasc. 83./116.; fasc. 82./115. 12 SzL, fasc. 83./117. A 6 szobor közül 2 a nagymányoki r. k. pl. tp.-ba került. Ezek közül egyiknek a fotóját hozza Boros (1982), 330. Lásd még Szőnyi (1916), 73. és 81. 13 Ezt a feltételezést támasztja alá, például a mellékoltárok képeivel kapcsolatos levelezés is [Szőnyi O. : „Boross János festő levelei Scitovszky pécsi püspökhöz a pécsi székesegyház oltárképei ügyében", PBMEÉ, V. (1912), 147-161.; Uő. (1916), 74-77.; valamint: Boros (1982), 327.]. vosok és Természetvizsgálók Egyesülete Pécsett tartotta vándorgyűlését. Bartalits szempontjából viszont nagy hátrányt jelentett, hogy az értékesebb képzőművészeti alkotások mesterei idegenek voltak. Jószerével rajta kívül nem is élt a városban említésre méltó művész a század közepén 14 . II. Előzmények A régi székesegyház felújítása, ezen belül a déli homlokzat átalakítása már Klimó György püspöknek (1751-1777) is szándékában állott, 15 de az első tervezeteket - a déli és a nyugati homlokzatokra - csak halála után (1782-ben) készítette el A. G. Sartori. Ez csak írásban maradt fenn, s Boros Lászlónak köszönhetjük rajzos rekonstrukcióját 16 . Az egységesített déli falat (a kápolnák falát) koronázó mellvédre 14 apostol (12 + Pál, s Barnabás) és középre - Krisztus szobrát tervezték. Az átépítés ügye 1804-ben került újra napirendre. Ekkor született Buck Józsefnek, a pécsi rajziskola vezetőjének terve, amely a déli homlokzatot lezáró, áttört kőballusztrádot megszakító hasáb talapzatokra a 12 apostol szobrait helyezte oly módon, hogy középen 2-2 alak egymás mellett állt volna, a többi pedig kétoldalt, egymástól egyenlő távolságokra. Az elveszett rajzot - későbbi leírása alapján - szintén Boros rekonstruálta 17 . A feladatot a káptalan végül Pollack Mihályra bízta, aki 1805 és 1807 között több rajzot is készített a székesegyház átépítéséhez. Ezek közül a megrendelő azt fogadta el, amely a tornyok és a déli homlokzat egységesítése mellett a déli és a 14 A korabeli Pécs miliőjének megismeréséhez elsősorban az alábbi három munkát tudom ajánlani: Jellachich Károly: „Pécs a XIX-ik század közepén", PBMEÉ, V. (1912), 20-58.; Angyal Endre: „Pécsi biedermeier" (Szociográfiai Értekezések Tára, 11. sz.), (Pécs, 1944), Kiss Géza: „A reformkori Pécs ábrázolása a korabeli irodalomban", BH (1974-75), (Pécs, 1976), 233-248. 15 Boros (1982), 294. 16 KL (Káptalani Levéltár, Pécs), fasc. 486. E fasciculus hiányzik, de helyén 5 db, valószínűleg beletartozó iratot találtam, amelyek közül 4 db név szerint említi, ill. aláírását viseli A. G. Sartori, trentinoi, saccoi származású, „Scultore ed Architetto"-nak. 3 db olasz, 2 db latin nyelvű; kettőn 1782-es dátum olvasható. Egy kivételével valamennyi levéltári jelzetek nélkül. A tervezett apostolok egy latin nyelvű, évszám nélküli, kék színű papírra írott dokumentumban szerepelnek, amely két részben („Generaliter" és „Specialiter"), több tételben sorolja fel a székesegyház átépítésénél, bővítésénél, díszítésénél szándékolt munkálatokat. Az írott terv rajzos rekonstrukcióját Boros L. [(1982), 296., 3-4.] készítette el. (A rajzon - tévesen - csak 12 apostolszobor szerepel.) 17 Boros (1982), 298-300. A Buck^féle terv rekonstrukciója uott.: 302., 8. Ugyanerről a tervről: Dunántúl, II./228. sz. (1912. X. 8.), 3.
