Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Kevey Balázs: Fragmentális szurdokerdők a Villányi-hegységben

24 KEVEY BALÁZS 1. ábra. Szurdokerdő (Scutellaria-Aceretum) a Villányihegységben: Kistóttalu, Átai-hegy. (Fotó: Kevey B.) Felvételeim alapján (1. táblázat) a Villányi-hg. és a Mecsek szurdokerdei között nagyfokú hasonlóság mutatkozik, ezért leghelyesebb, ha állományaikat egy asszociációba soroljuk. A társulás tudományos neve tehát Soó (1962, 1964-1980) nomenclatúrája szerint a következő: Scutellario-Aceretum (Horvát 58) Soó-Borhidi 62 mecsekense Soó-Borhidi 62 (Syn.: Acereto-Fraxinetum Horvát 58, Phyllitidi-Acer etum mecsekense Horvát 63). 3. A Villányi-hegység szurdokerdeinek növénycönológiai jellemzése A kutatott terület szurdokerdei természetesen korántsem olyan tipikusak, mint pl. a Bakony, vagy a Bükk-hg. Phyllitidi-Aceretuma. A lombkoronaszintben a Vagus silvatica is uralomra juthat, ami a bükkösökhöz (Helleboro odoro-Fagetum) való közeledés jele. Konszociációképző fafajként említhető még az Acer platanoides, a Carpinus hetulus, а Fraxinus ornus, valamint a Tilia argentea. Ugyancsak a bükkösökre jellemző sajátosság a Fagetalia fajok magas aránya. Több Carpinion jellegű növény is nagyobb szerephez jut (ezek az igazi középhegységi szurdokerdőkben ritkák!), ami a gyertyánostölgyesekkel (Asperulo taurinae-Carpinetum) való rokonságra utal. Az Acerion és az Acerion jellegű fajok viszonylag gyakori jelenléte (bár nincs képviselve az egyik névadó faj, az Acer pseudo-platanus) miatt azonban mégis helyesnek tartom, ha a vizsgált állományokat szurdokerdőknek tekintjük. Ezen növények a környező gyertyános-tölgyesekben és bükkösökben sokkal ritkábbak, esetleg teljesen hiányoznak is (1. és 2. táblázat). Mivel a karakterfajokat szinte lehetetlen egyértelműen kategóriákba sorolni, a táblázatban a fajok neve után zárójelben feltüntettem, hogy a szóban forgó növény a tabelláris besoroláson kívül még mely cönotaxonómiai egységekre jellemző. Mindezeket a karakterfajok csoportrészesedésének kiszámításakor figyelembe vettem. Annak ellenére, hogy a Villányi-hg. szurdokerdői csupán fragmentumok, mégis érdemesnek látom az öt cönológiai felvételt ismertetni, mert a társulás jellegzetes növényritkaságaival - Dél-Dunántúl változatos vegetációjának igen értékes mozaikját képezi. 2. ábra. A kutatási terület = erdők határa, % = cönológiai felvétel helye.