Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Elvont Művészetek Csoportja

246 LÁNCZ SÁNDOR Gyarmathy Tihamér: Fekete-vörös, 1945. farost, olaj, 27X28,8 cm, JPM 79.87 Ami festői kifejezésmódjának alakulását illeti, eleinte még figurális képeken próbálgatta a térbeli viszonyítás módszerét: a kép valamelyik részében kinyitotta a teret, s a tekintetet a mélybe vitte; majd a negyvenes évek elején már elvontabb képi rendet épített a kubizmus hatására (Kompozíció, 1941). A felszabadulás után nagy lelkesedéssel kapcsolódott be az új életbe. A pécsi Műhely szerkesztésében 1945-ben kiadott Újjáépítő magyarok című kötetben megjelent rajzai - Aradi Nóra jellemzése szerint - „a kortárs magyar rajzművészet magas szintjét elérő alkotás(ok) teljes érettségében jelenik meg az újfajta művészi tudat: az eszményalkotás lényege, az egyén ráébredése konkrét teendőire és történelmi szerepére .. ."

l3 Mindinkább az elvont kifejezésmódot alkalmazza képein, bár eleinte megőrizte még a látható világ bizonyos formáit, amelyek mondanivalójának asszociatív érzékeltetéséhez szükségesek (Gyász, 1945). Hozzáfogott azonban s ehhez valószínűleg Kállai Ernő hatása is hozzájárult - a kozmikus világképet reprezentáló képi világának kiépítéséhez: ez időtájt jelentek meg későbbi térkonstrukciójának alapelemei. Korszakunkban született alkotásai többfélék. Az egyik sorozaton a formák határozottak és kemények, a kompozíció egy-egy színpár ellentétére épül; a főszínekhez mellékszínek csatlakoznak, a zöldet-kéket sárgák egészítik ki. A rokon színek megtörnek, átmenete13 Aradi Nóra: Munkásábrázolás a magyar képzőművészetben. Kossuth, 1976. 158. 1. ket alkotnak a vonalak mentén, míg a kontrasztszín éles váltással jelentkezik. A mű így teret revelál, hiszen a világos értékek az „elől", a sötétek pedig a „hátul" érzetét keltik (Kompozíció 1-11., 1946). Más fajta képein halványan és lazúrosán festette fel a felületre a többnyire geometrikus formákat, melyek körvonalak mentén sűrűsödnek (Dombvidék, 1948, Kompozíció IV. V., 1947). A képek harmadik típusát azok a művek alkotják, melyekben szakított a színek megszokott téri értelmezésével, az „elől-hátul" beidegződöttségével. A sötét tömegeket szabályos síkidomok mentén elmetszette, így világos belsejük villan fel, s a színes formák áramló teret érzékeltetnek (Kompozíció III-VII., 19481949). Korai kompozíciói egyközpontúak s labirintusszerűen mélyülnek befelé, a központ felé, a végtelen és örök folyamatosság érzetét keltve, s ezáltal egységes idő és tér képzetét ébresztve, amelyben a mozgás nem szakad meg. Korszakunk végén áttért a több középpontú kompozíciókra: az időben és térben elkülönülő egységek egy képsíkon történő ábrázolására vállalkozó előadásmódban olyan feszültséget alakít ki, hogy a színek, egymásra hatásuk ellenére is, függetlenedjenek egymástól, s a látás általuk irányított menetében alakul ki a térélmény. „Ilyenformán kialakul a térrel való végtelen játék lehetősége, a kép időbeli változékonysággal rendelkezik, mélység és magasság viszonylatában variálja a tér-érzetet, hogy e réven bizonyos fokig azonosuljon a kor problémáival, a gyors változékonyság korszerű élményével. A tablón a formavo-