Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Elvont Művészetek Csoportja

244 LÁNCZ SÁNDOR Irodalom : Rabinovszky Márius: Természetelvűség és absztrakció. Magyarok, 1947. 380. Vértes György: A szocialista képzőművészek csoportjáról. Művészet, 1964. 5. Mezei Ottó: Fekete Nagy Béla újabb képeiről. Magyar Építőművészet, 1967. 6. Szabadság és a Nép. Dokumentumok a Szocialista Képzőművészek Csoportjának történetéből. Corvina, 1981. A harmincas évek második felében keletkezett csendéleteire és tájképeire a látvány összefoglaló átírása a jellemző (Este az ablakban, 1939, Csendélet, 1940. k.). Művészetének további alakulására a szentendrei művészekkel, elsősorban Vajda Lajossal való kapcsolata volt döntő hatással: ők indították el a látvány lírai átírásának irányába. Rövidesen attól a meggyőződésétől indíttatva, hogy „a jövő művészete az absztrakt művészet", teljesen „steril absztrakciót" csinált: „a kézlendület grafikája, ritmusa dolgozott bennem - bizonyos intellektuális, hátsó motívumok által befolyásolva".

8 Csak néhány színes kompozíció került ki ez időben a keze alól. Művei többségének alapeleme a ceruzával rajzolt fekete vonal. A kép egész szövete erre az egyetlen reprezentánsra, a vonalra épül: egyrészt ennek minőségére, vastagabb vagy vékonyabb voltára, abból a Kandinszkij-i tételből elindulva, hogy maga a vonal sem más, mint a pont mozgása, s így maga is már mozgásból keletkezik, „a pont legfőbb mozdulatlanságának a megsemmisüléséből - s így megy végbe a statikus hirtelen elmozdulása a dinamikusba".

9 Korai alkotásain ezek még szimbolikusak, mint a Megzavart harmónia V. (1944) című lapon, ahol a cikcakk alakban egymás mellett futó - mintegy egymásnak felelő kétszólamú - vékony és vastag vonalba kapcsolódó barokkosán hajló és csavarodó vonalak együttesét a felettük megjelenő vékonyvastag háromszög „zavarja meg". Később a vonal már nem hordoz jelentést, csupán plasztikai értékű. A Cím nélkül (1945) ívelten hajló, tagolt, sötét formáihoz kapcsolódó érzékeny, precízen megvont, egymást keresztező, hálós vonalrendet alkotó formái teret nyitnak és tömegükkel hatnak. A Hálók (1945) párhuzamos vékony vonalak közt haladó, egymáshoz átlósan kapcsolódó téglalapok és rombuszok. A Térkép (1947) utca-hálózat szerűen megvont egyenesekhez kapcsolódó görbe vonalak rendje. A Bika (1949) átlósan futó, majd kiöblösödésben egymáshoz kapcsolódó vékony vonalakhoz ízelődő két szarvszerú vastag vonal-képződmény. így a kettesével-hármasával futó, vastagabb-vékonyabb, egyenes és megszakítás nélkül, vagy szaggatott, raffozásszerü, máskor hullámvonalszerűen, egy-egy hurok bakugrásától tarkított, a felületet szerkesztett rendben tagoló változékony módozatokkal megmunkált lapjain Fekete Béla a vonalak futásávalkígyózásával a teret és az időt rögzíti-érzékelteti, megteremtve ezzel a vonal Klee-i értelemben vett poézisét. 8 Beszélgetés Fekete Nagy Bélával 1969. okt. 14-én, Kérdező Веке László. MDK-C-II. lelt. a. 9 Kandinsky: Point, ligne, plan. Denoëel (Gauthier, 1970. 65. 1.) Fekete Nagy Béla: Hárla II. 1945. p. ceruza, 208X295 mm, JPM 78.79