Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)
Néprajztudomány - Zentai Tünde: A zengővárkonyi ház
230 ZENTAI TÜNDE a felesége a nagyszülők, leányuk Dékány Éva, fiuk, Dékány János és családja: a feleség Geresdi Éva, gyermekeik, János és József. Ennél szűkebb család, 1921-et kivéve, nem is él e fedél alatt egészen az 1950-es évekig, a család megfogyatkozásáig, szétszéledéséig. 1858-ban az utcai szoba első ház, amelyben „... csak a vendég alhatott..." - hozzátehetjük, királyi vendég, mert ritkán jött olyan látogató, akit méltónak találtak arra, hogy megbontsák a fölvetett ágyat. Berendezése festett-virágozott sötétkék alapszínű váraljai jellegű bútorzatból állhatott. Hasonlóan képzelhetjük el a 27. képen látható enteriőrhöz. Sarokpadja az utca és a tornác által határolt szögletben, a szoba fő helyén foglalt helyet, közrefogva az asztalt. Ágya vagy ágyai pedig a hátsó fal mentén. Nem tudjuk bizonyosan, hogy milyenek voltak az ágyak, volt-e mennyezetük. Azonban nagyon valószínű, hogy a 4. képen látható 1943-as berendezés hátsó szobájának a 2. konyha felé eső ágyai Geresdi Erzsébettel kerültek ide Váraljáról az 1850-es évek elején. Ezek az ágyak szerény mesterségbeli tudással készültek fenyőfából, eredetileg kék alapon színesen virágzott, „tulipános" festett bútordarabok voltak. Később átfestették, majd súrolták, így mintázatuk nyomai alig kivehetők. Az 1950-es években fölkerültek a hátsó épület padlására, ma is ott találhatók (18. kép). Elképzelhető, hogy ezek az ágyak a nevezetes 1858-as évben már a háztartáshoz tartozhattak, azért is, mert 1875-ben Joó Sára már újabb stílusú bútort kapott, fönnálló szekrénnyel. Igen valószínűnek látszik továbbá, hogy ekkor még a szobában kályha is volt. Mint említettük, a kályha szabályszerű helyén a konyha felől befalazott felületet láttunk a falon, ami fűtőnyílást formázott. A tisztaszobákat a 20. század elején már országszerte nem fűtötték, azonban több ilyen „soha nem fűtött", parádés szobának mondott helyiségben tártuk föl az egykori cserépkályha nyomait, így például a Tolna megyei Sárközben is 3i , melyhez Zengővárkony oly sok rokoni szállal kapcsolódik. Úgy véljük, hogy ebben az időben a szép cserépkályha még emelte a tisztaszoba rangját. Az elsőház berendezéséből az 1950-es években őrizgettek még egy ónsúlyos festett számlapú, Swarzwald-i típusú faliórát, amely Hosszú Irén szerint pontos mása volt a 27. képen látható darabnak. Az első házba a konyhából a ma is meglévő míves, betétes ajtón keresztül léphettek be. A második helyiség szabadkéményes konyha volt, bal sarkában sütőkemencével. Baloldalt a kemence előtt nyílt a lakószoba kályhájának szája, előtte tüzelőpadka húzódott. Ekkor még itt történhetett a sütés és főzés, az utóbbi minden bizonnyal szabadtűzön a padkán és a kemencében. A konyha jobb oldali első sarkában helyezkedett el a kisalmárijom az utcai szoba fala mentén. Az edényeket ebben, a füstgerendára erősített deszkán, edényesen, a kemence tetején, és a falra akasztva tartották. A bal oldali 31 öcsény, Fő u. 1984. 20. Zentai Tünde - Sabján Tibor, 27. kép. Váraljai tisztaszoba berendezése 1936-ban (Ebner Sándor fényképe. Néprajzi Múzeum F 204628)
