Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A zengővárkonyi ház

A ZENGŐVARKONYI HÄZ 217 foglalta a mestergerenda mögötti részt, végei a harántfalakra támaszkodtak. A mestergerenda alatt lévő füstgerendát áthelyezte a hátsó épület kamrájába, és ott nyárikonyhát alakított ki. Az első konyhában a födémen látszott egy téglalap alakú kivágás helye az udvari fal és a lakószoba felőli szögletben. Itt is padlásföljárat volt, amit a szabadkéménnyel együtt megszüntettek. Ifjabb Hosszú János kisgyermek korában még ezen járt föl a padlásra könnyű kis hordozható létrán, melynek végét az udvar felőli falnak támasztották. A nyílást rögzítetlen deszkaajtó fedte, amit az első szoba felé szoktak félre tolni. Vele egyidejűleg a hátsó padláslépcsőt is használták, azon hordták föl a zsákokat. A tetőszerkezet a faluban és környékén általános székes tető.

14 Elöl csonkakontyos, hátul fölfalazott ormú, kétállószékes, középszelemenes és torokgerendás fedélszék, a székoszlopoknál ferdetámaszokkal. Anyaga fűrészelt fenyő. A szaluiákat becsapolták a padlásgerendák végeibe (7. kép). A héjazat hódfarkú cserép, kettős fedéssel készült. Bár Várkonyban a zsúp volt a tradicionális tetőfedő anyag, a múlt század második felében fokozatosan tért hódít a cserép, a mi házunk már 1858-ban cserepes. Megfigyelésünk idején a főépületben már nem találtunk sem hagyományos füstelvezetést, sem régi módon épített tüzelőszerkezetet. A tetőtérben látható két kémény közül az első minden bizonnyal 1921 körül készült, a szabadkémény leíujtásával egy időben. Kívülről nézve (azaz nem bontás közben) úgy tűnik, hogy két füstcsatornát vontak egybe 60 fokos elhúzással. A hátsó kémény 18801890 körül épülhetett, valószínűleg szintén két füstjárathoz szolgált. A füstjáratokat egy rókatorok szerű

15 résszel vezették hozzá. Ebbe csatlakozott a negyedik helyiségben álló vas csikótűzhely kályhacsöve (8. kép). Az egyedül elő tulajdonos a esikósparhelten főzött és vele fűtötte lakását, azaz a hátsó konyhát. A hátsó szobában belüifűtős világosbarna cserépkályha (9 .kép) volt az első konyha felőli fal mellett. Elmondás és a födém vizsgálata alapján a következőképpen rekonstruálhatjuk a ház múltszázad közepi füstelvezető- és tüzelőrendszerét. Az egész épületben egyetlen kémény volt, a második helyiség hátsó felére boruló dongaboltozatú szabadkémény, a íüstölő, ez gyűjtötte össze az alatta lévő konyha és a mellette lévő két szoba tüzelőinek füstjét. A kémény alatt a bal sarokban hasáb alakú vályog kemence helyezkedett el, hozzávetőleg 120 cm magas volt, „neki ért az oldalsó falnak" a hátsó szoba felől. Tetején, középen, hátul a búmólik biztosította a tűz szabályozását. A kemence oldalához nem építettek sparheltet. A kemence formájában, szerkezetében megegyezett a nyárikonyhában álló kemencével. u V. ö. Barabás Jenő 1967. 54/1-es térképével. 15 Sabján Tibor szíves közlése. 7. kép. A ház hosszmetszete (SZNMAN 1943, 1976)