Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Történettudomány - Rövid közlemények

206 RÖVID KÖZLEMÉNYEK lálkozót visszafelé. Elindult haza, hogy a karácsony estéjét szeretett családja között tölthesse. Este a házban elszállásolt magyar katonákat riadóztatták az azonnali elvonulásra. Furcsa érzés fogta el, úgy érezte, hogy nagy események következnek! A családja körében töltött órák alatt is a nemrég látott deportáltakra gondolt, vajon hányan maradhattak életben? Másnap, december 25-én gyönyörű napsütésre ébredt. Az ünnepi ebéd is nyomasztó volt a délutáni távozás miatt. Paulin János hamar meg is érkezett. Egyre többször figyelték az útelágazást, várva gépkocsijukat. Délután fél három körül az egyik szomszédaszszony (Otliekné) a kertajtóból kiabálta: Bozsóki úr, itt vannak az oroszok a faluban! Amíg Paulinnal együtt gyorsan átöltöztek szerelőruhába, az útról közeli lövések hangja hallatszott. Családját a nem mély pincébe küldte, ahol a kisebb lövésektől menthették magukat. Nem kellett sokáig várni arra a pillanatra, hogy meglássák az első orosz katonát. Szemügyre vette a házat, majd társaival továbbment. Később egy telefonos járőrt helyeztek el náluk. Csendes, udvarias viselkedéséből semmit sem lehet tapasztalni a prosére jogosító igazolvány. pagandában terjesztett orosz magatartásból. Az este csendjét egy harckocsi csikorgó hangja verte fel. A felázott Pesthidegkúti úton megcsúszva az árokba dőlt. A környék lakói segítettek ugyan a mentésben, de azt tovább nehezítette az éjszakai fagy. A mentőosztag megérkezéséig a parancsnokot - Vologyának hívták - hozzájuk szállásolták be. A harckocsi üzembehelyezése után elvonultak. Két esetben Vologya még visszatért látogatóba. Többet nem látták. Később tudták meg egyik alkalommal jött hírből: Vologya a Vértes hegységben folyt harcokban életét vesztette. 5. ábra. A vízi aknakutató jelvény. A felszabadulás Solymár környékén szinte észrevétlenül történt. A szovjet hadsereg elől a németek elvonultak, emiatt jelentősebb harcokra nem került sor. Bozsóki János a háború alatt szerzett folyamőri, aknaszedő stb. tapasztalatait a népi demokrácia szolgálatába is állította. Részt vett a Duna és a Tisza aknátlanításában, elsüllyedt hajók felkutatásában, a fasiszták által felrobbantott hidak roncsainak kiemelésében. Áldozatos, felelősségteljes, sok esetben életveszéyes munkájáért 1948-ban a vízi aknakutató jelvény kitüntetésben részesült.

4 Kéri Nagy Béla