Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Régészet - Tóth István: Magna Mater és Attis kultuszának emlékei Pannoniában (Emklékkatalógus)

MAGNA MATER ÉS ATTIS KULTUSZA PANNÓNIÁBAN 153 na - már az első században Kybele-kultusz jelentős központja volt, vö. Vermaseren, Cybele and Attis. London 1977 136 f. A felirat keretdíszén szereplő szimbólumok közül a szalamandra (gyík) és teknősbéka főként a Sabazios-kultusz jelképrendszerében szerepelnek, a Kybele-kultusz emlékei között csak elvétve fordulnak elő, vö.: CCCA IV, 153, 268. Mindenesetre a két kisázsiai kultusz között, a feltámadás és örökélet jelképei terén könnyen jöhetett létre kapcsolat. 117. Nagy sírkő. Márvány, két részre törve. M 247, Sz 118, V 31 cm. - Wien, Kunsthistorisches Museum, Ant. sammî. Inv. Nr.: III. 82. írod.: CIL III 3241. cf. p. 1040. - Buecheler, CLE II, 1208. - Hampel J., Arch. Ért. 27(1907) 316. Abb. 31. - A. Schober, Die röm. Grabsteine von Pannonién und Noricum. Wien 1923. 128 f. Nr. 280. Abb 142. - Sági К., Arch. Ért. 1944-45. 218, 229. Nr. 13. Taf. LXXXIX, 3. - R. Noll, Griechische und lateinische Inschriften der Wiener Antikensammlung. Wien 1962. 122. Nr. 409. A. v. Domaszewski-B. Dobson, Die Rangordnung des röm. Heeres ... Háromszögletű oromzatában jobbra tartó lovaskocsi, két ülő alakkal. A felső háromszögekben hippokampuson lovagló Eros-ok. A képmezőben, pikkelyes oszlopok között két babérkoszorú, bennük egy-egy mellkép. A két médaillon között fenn kanna, lent patera. Ez alatt egy keskeny mezőben jobb oldalt oroszlánnal küzdő férfi, a mező bal fele letörött. A felirat alatt újabb képmező, három részre osztva, középen egy házaspár portréja, jobb és bal oldalon volutás záródású fülkében egy-egy síri Attis, keresztezett lábbal, tunicában és köpenyben, hosszú nyelű pedumra könyökölve. Fejükön phrygiai sapka. A felirat csavart törzsű oszlopok között. A sírkő másodlagos felhasználásra történt elf űré szelesekor a felirat két első sora elpusztult. / XXXVII Salvio an(norum) XXIII írum(entario) leg(ionis) II adi(utricis) caris suis hunc titul(um) posui. A sírkő méretei alapján valószínűsíthető, hogy a Sirmiumból ismert oroszlán-páros síremlék-oromzatok (vö. a Függelékben) valamelyike ehhez tartozhatott. Kora: 2. század első fele. PANNÓNIA - ismeretlen lelőhely. 118. Bronz edényíül. M 16,5 cm. - Magyar Nemzeti Múzeum, Inv. Nr.: 15. 1895. 1. írod.: Radnóti A., A pannóniai római bronzedények. (Diss. Pann. 11:6.) Bp. 1938. 139. Taf. XLII, 7. A fül alsó részén Attis mellképe, phrygiai sapkában, tunicában. Bal kezét a melle elé emeli. Kétfelé választott hullámos hajának egy-egy hosszú tincse a vállaira csüng. Phrygiai sapkáját két oldalt е

9У-еду gömb alakú dísz ékesíti. - A fül közepén ülő állat, felső részén balra néző gyermek-maszk, mögötte tympanon. * 119. Radnóti, uo. Tai. XLII, 6. közöl egy másik, az itt leírttal méretben és kidolgozásban is sok tekintetben megegyező, de erősen kopott, másik darabot is (Inv. Nr.: ua.). Ezen azonban a protomé, bár phrygiai sapkát visel, a szabadon hagyott bal váll és a nőies keblek alapján inkább női mellképnek látszik. A phrygiai sapkát itt öt kiszögellés övezi sugárkoronára emlékeztető módon. (Hermafrodita Attis?) Radnóti ezt a darabot is az „ismert Attisábrázolások" körébe sorolja, minden bizonnyal tévesen.