Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Kádár Géza–Uherkovich Gábor: A pécsi Tettye-forrás limnológiai-vízminőségi jellemzői

14 KÁDÁR GÉZA - UHERKOVICH GÁBOR Az egyéb, mikroszkopikusan észlelt alakos elemek közül szóljunk még röviden az olajcseppekről, amelyek mindig szabályos gömbformájúak és jellegzetes fénytörésűek voltak. A sötétebb színűeket kenőolajnak, a világosabbakat Diesel-olajnak, illetve benzincseppeknek véltük felismerni. Találtunk közöttük kisebbeket, 14-24 jum körülieket éppúgy, mint nagyobbakat, 40-60 /лт, sőt 100 jum átmérőjűeket is. Az olajcseppek többségükben minden bizonnyal az utakról kerültek a karszt belsejébe, de egy részük autók lemosásából is eredhetett. Egy esetben (1980. I. 14.) feltűnően sok, 24-44 jum átmérőjű olajcsepp volt a mintánkban. Sűrűbb mintavételek esetében feltehetőleg többször is észlelhettünk volna nagyobb mennyiségű olajcseppet. Az észlelt textilrostok többnyire vékonyok (1830 jum), de elég hosszúak voltak, leginkább 400800 jum közöttiek, de akadt közöttük még 1200 [лт hosszúságú is. A mikroszkopikus alakos elemek vizsgálata a következő tanulságokkal szolgál = a) A meglelt és meghatározott alakos elemek határozott utalásokat tartalmaznak a vízgyűjtő növénytakarójának jellegére, b) A minták jól elemezhető példákat hoznak a talajban és a mohaszintben, avarban élő mikroszervezetekre, c) Az észlelt alakos elemek egy része közvetlen antropogén jellegű szennyezésekre utal és jelzi a vízgyűjtő fokozott veszélyeztetettségét, d) Az észlelt alakos elemek méreteiből arra következtethetünk, hogy a vízgyűjtő felszínéről a karszt belsejébe vezető repedés - rés rendszer legszűkebb helyei hozzávetőlegesen általában 300500 jum méretűek lehetnek. összefoglalás A pécsi Tettye karsztforrás vizén 1979-1983 között végzett vizsgálataink vízkémiai és bakteriológiai módszerekkel kívánták feltárni a forrás jelenlegi vízminőségi jellemzőit. Adatainknak az 1972Aujeszky, G.-Bakonyi, S-Scheuer, Gy. (1983): Javaslat az egri karsztos hévízek hidrogeológiai védőterületének kialakítására. - Hidrol. Közlöny, 63 (8) : 344352. Aujeszky, G.-Scheuer, Gy. (1972): A pécsi Tettye-f

orras hidrológiai vizsgálata. - Hidrol. Közlöny, 5 (1-2) : 6-15. Bernáth, Z.-Karácsonyi, S. (1979) : A karsztvizek minősége, a szennyeződés veszélye és az újrahasználat. - 3. Vízminőségi és Víztechnológiai Konferencia előadásai (Budapest), l/a - 9 : 1-13. Bertsch, K. (1942) : Lehrbuch der Pollenanalyse. - Enke Verl. (Stuttgart), pp. 195. Boros, Á.-Járai-Komlódi, M. (1975) : An atlas of recent european moss spores. - Akad. Kiadó (Budapest), pp. 466. Bunyevácz, J. (1975) : Karsztforrások vízminősége és szennyeződése Pécs területén. - Hidrol. Közlöny, 55 (9) : 424-432. 73-as vizsgálatokkal való egybevetésével arra is választ kerestünk, hogy az elmúlt 10 éves időszakban milyen trend jelentkezik a forrás vízminősége alakulásában. Vizsgálataink - elsőízben ennél a forrásnál és úttörő jelleggel egyéb hazai karsztforrásaink viszonylatában is - kiegészültek a forrás vizében észlelhető alakos elemek mikroszkópos feldolgozásával is. Az alakos elemek méretei tájékoztatnak a karsztkőzetbeli repedés-üreg rendszernek azon legszűkebb helyeiről, amelyeken az alakos elemek még éppen áthatolhatnak. Másrészt az alakos elemek minőségi elemzése megmutatja, hogy a vízgyűjtőről származó talajszemcsék, ásványszemcsék, pollenek, spórák, talaj algák, növényi szövetmaradványok mellett, milyen antropogén szennyezésre utaló alakos részecskék (olajcseppek, textilrostok, bitumenszemcsék stb.) kerülnek be a karsztvízbe és így a vízgyűjtő védelmére hívják fel a figyelmet. A vízkémiai vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a nitrát ionok, a klorid ionok, az összkeménység értékei növekedtek. Ez a trend kedvezőtlen, nem megnyugtató, bár a forrás vize még ezen értékek mellett is ivóvízminőségű. Kedvezőtlenebb a helyzet a bakteriológiai vizsgálatok esetében, ahol a minták közel egyötöde kifogásolható. A mikroszkópi vizsgálatoknak elsősorban az antropogén eredetű szennyezésekre vonatkozó eredményei jelzik - a vízkémiai és bakteriológiai eredményekkel párhuzamosan - a vízgyűjtő szennyeződésének irányát, problémáit. A vízkémiai és bakteriológiai módszerekkel egyaránt kimutatható vízminőségromlás, az antropogén eredetű vízszennyeződés mikroszkópi bizonyítása is nyomatékosan aláhúzzák a Tettye-íorrás vízgyűjtőterületének védelmére most már elkerülhetetlen és gyors lépések szükségességét. Köszönetünket fejezzük ki a Pécsi Vízmű laboratóriuma dolgozóinak a vizsgálatokban való szíves közreműködésükért. Erdtman, G. (1954) : An introduction to pollen analysis. - Almqvist-Wiksell (Stockholm), pp. 240. Feltöldy, L. (1974) : A biológiai vízminősítés. - VÍZDOK (Budapest), pp. 242. Rónaki, L. : (1972) : A Ny.-mecseki karszt vízföldtani kutatásának újabb eredményei. - MHT Pécsi Csop. Jub. Évkönyve (Pécs), p. 121-146. Rónaki, L. (1977) : A pécsi Mecsek karsztjának és karsztvizének védelme a víznyomjelző vizsgálatok ismeretében. - Hidrol. Tájékoztató (Budapest), 1977, 45-49. Rónaki, L. (1979) : Újabb vízföldtani adatok a pécsi karsztvíz egészségügyi védelméhez. - Hidrol. Tájékoztató (Budapest), 1979, 30-31. Scheuer, Gy-Aujeszky, G.-Kratt, J. (1983): A Tettyeforrás hozamának vizsgálata a csapadékviszonyok függvényében. - Pécsi Műszaki Szemle, 27 (2) : 14-21. IRODALOM