Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Régészet - Tóth István: Magna Mater és Attis kultuszának emlékei Pannoniában (Emklékkatalógus)

140 TÓTH ISTVÁN s[ac(rum)] alapján. A Corpus kiegészítési javaslatát, [Matri] Mag(nae) s(acrum), a lelőhely mellett epigráfiai érvek is valószínűtlenné teszik: a sor elején nincs hely öt betű számára, a Mat(ri) kiegészítés pedig egészen szokatlan volna (vö., Vermaseren CCCA III-IV, Indices, ahol egyetlen esetben sem fordul elő az istennő nevének ilyen formában való rövidítése). - Ezzel szemben Silvanus magnus megnevezése a pannóniai epigráfiai anyagban több ízben is előfordul, vö. pl. Brunsmid, VHAD 12(1912) 4.; Kuzsinszky, Bp. R 12(1937) 127. Nr. 48.; Nagy L., Az Eskü téri római erőd. Bp. 1946. 37. etc. GERULATA (Rusovce, Oroszvár, Karlburg) 48. Sírtábla. M. 92, Sz. 76,5, V. 27 cm. - Xantus János Múzeum, Győr. írod.: CIL III 4391. - Römer F., Arch. Közi. 3(1863) 161. - Sőtér к., A Mosony-megyei Tört. és Rég. Egylet Emlékkönyve. Mosonmagyaróvár 1898. 243. - Graillot 487. - K. Kraít, Zur Rekrutierung der Alen und Kohorten an Rhein und Donau. Diss. Bern. I, 3. Bern 1951. 45., 212. - A. Domaszewski-B. Dobson, Die Rangordnung des röm. Heeres. Köln 1967. (Epigr. Stud. 14.) 53., Taf. 52, 12. - Gabler D., Arrabona 10(1968) 68. Nr. 23. Abb. 21. R. Hosek, Acta Univ. Carolinae (Praha) - Sect. Philos, et Hist. 5(1972) 24 f. - M. P. Speidel, BJ 176 (1976) 150 f. Abb. 16. - (Separatum: M. P. Speidel, Eagle-Bearer and Trumpeter. Rheinisches Landesmus. Bonn, 1976.) A tábla bal oldali keskeny oldalán síri Attis alapja a szokásos beállításban. A felirat alatt egy cornu (és nem bucina, vö. Speidel, ih.) képe. A felirat egyszerű keretben: D(is) M(anibus) / Flavius / Attius cives Trever(us) eq(ues) / al(ae) / Cann(aneíatium) stip(endiorum) / VII h(ic) s(itus) e(st) / h(eres) i(aciendum) c(uravit). Az Attius cognomen ez esetben sem egyértelműen theophor jellegű, tekintve, hogy a név elterjedési adatai (vö. : A. Mócsy, Nomenclator ... Diss. Pann. III, 1. Bp. 1983. 36. s. v.) azt mutatják, hogy az épp Germaniában és Belgica tartományban fordul elő leggyakrabban. Az Attis-ábrázolás azonban megengedi ezt az értelmezést is. Kora: 1. század vége - 2. század eleje (Kraít, ih.). Pannónia interior (214 után) A két pannóniai tartomány határának módosításairól vö.: /. Fitz, Alba Regia 14(1975) 351 ff.; 16(1978) 71 ff.; A. Mócsy, Arch. Ért. 103(1976) 29 ff. - további irodalommal. Keszthely - Újmajor 49. Bronz edény fül. Attis protomévál. - Egykor ; Balatoni Múzeum, Keszthely. Valószínűleg elpusztult 1945-ben. írod.: Kuzsinsky В., A Balaton környékének archaeológiája. Bp. 1920. 84. Abb. 118. Valószínűleg sírlelet. Kékkút 50. Mészkő sírtábla. Két összeillő darabba törve. M. 208, Sz. 87, Вт. 10-7 cm. - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. írod. : CIL III 3689 = 10901. - F. Rómer-E. Des jar dins, Les Monuments Épigraphiques Romains dans le Musée Nat. Hong. Bp. 1873. - Hampel J., A Nemzeti Múzeum legrégibb pannóniai sírtáblái. (Értekezések a Történeti Tudományok Köréből, XXI, 1.) Bp. 1906. 36 f. Nr. 26. Taf. 19. - A. Schober, Die röm. Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien 1923. 228. Abb. 117. - Kuzsinszky В., A Balaton Környékének archaeológiája. Bp. 1920. 137 f. Abb. 176. - E. B. Thomas, Die röm. Villen in Pannonién. Bp. 1964 - RIU 327. - Bïlkei L, Zalai Gyűjtemény 16(1980-81) 5. Nr. 6. - Barkóczi L., Arch. Ért. 109(1982) 32. Abb. 9, 4. A háromszögű oromzatban delfinek. A képmezőt négy csavart törzsű oszlop osztja három fülkére, középen női mellkép, két oldalt egy-egy Attis. Mindkettő phrygiai sapkában, chitonban, keresztbe tett lábbal. Mindkettő kezében lefelé tartott fáklya (vagy pedum). - A feliratos mező két oldalán csavart törzsű oszlop, lent kráterből kinövő indák. D(is) M(anibus) / C(ania?) Ingenua / C(ai) í(ilia) ann(orum) LX / h(ic) s(itus) e(st) /

5 P(ublius) C(anius?) Adiutor I libertus. 2. és 5. sor: C(ania), ill. C(anius), Bílkei. 2. sor: VA egymásba írva. Az emlék epigráfiai ismérvek alapján a 2. század elejére keltezhető. Felsődőrgicse 51. Sírkert sarokpillére. Homokkő. M. 105,5, Sz. 53, V. 65 cm. - Lh.: Felsődőrgicse, középkori templomrom, valószínűleg másodlagos beépítésből. Korábban: Magyar Nemzeti Múzeum, Inv. - Nr.: 51/1882. 1., ma: letét a Tihanyi Múzeum kőtárában (Inv. - Nr.: ua.). írod. : Römer F., A Bakony. Természetrajzi és régészeti vázlat. Győr 1860. 182. - Ziehen Gy., Arch. Ért. 17(1897) 128. - Graillot 486. - Kuzsinszky В., A Balaton környékének archaeológiája. Bp. 1923. 153. Abb. 191. E. B. Thomas, Die röm. Villen in Pannonién. Bp. 1964. - Erdélyi G., A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Bp. 1974. 83. Abb. 100/b. - Palágyi S.-Tóth S., A római és középkori kőtár katalógusa. Tihanyi Múzeum. H. n. [Veszprém] 1976. Nr. 34/a. A sarokkő két külső oldalán, négyszögletes lezárású fülkében Iuno, illetve Attis alakja. Attis szemközti nézetben, bal lábára nehezedvén, keresztbe tett lábbal, állát bal kezébe támasztva, pedumra támaszkodva áll. öltözete chiton, vállán térdig érő, két oldalt lecsüngő köpeny, amely melle előtt széles ívben keresztezi a testét. Jobb vállán korongos fibula. Fején phrygiai sapka. Azonos lelőhelyről három további sarokkő is ismeretes, rajtuk rhytonból ivó szatír és ruhátlan bacchikus figura, két nehezen azonosítható ruhát-