Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)
Régészet - Tóth István: Magna Mater és Attis kultuszának emlékei Pannoniában (Emklékkatalógus)
MAGNA MATER ÉS ATTIS KULTUSZÁNAK EMLÉKEI PANNONIÁBAN (EMLÉKKATALÓGUS) TÓTH ISTVÁN A Pannónia vallási életében szerepet játszó jelentősebb orientális kultuszok közül mindmáig a Kybele és Attis tiszteletére vonatkozó emlékeket részesítette legkevesebb figyelemben a kutatás. Míg az egyiptomi istenségek, Mithras vagy Iuppiter Dolichenus kultusz emlékei több katalógusszerű összeállításnak képezték már tárgyát, addig a kisázsiai istenanya és öncsonkító szerelmese pannóniai tiszteletére vonatkozó emlékek módszeres összegyűjtése még egyszer sem történt meg. A század elején H. Graillot monumentális műve természetesen áttekintette az akkor elérhető pannóniai emlékeket is (p. 486 f. Anm. 1-2.), ám ez az áttekintés - főként a magyarországi publikációk hézagos és véletlenszerű volta miatt - igen hiányos volt. Témája szabta keretei között érintette a kultusszal kapcsolatba hozható kőemlékek egy részét A. Schober síremlék-corpusa (Die röm. Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien 1923.) is, számos, elméletileg is fontos megállapítást téve a síri Attis ábrázolások ill. a sír-szimbolika más, ide vágó képtípusai tekintetében. Két, a pannóniai keleti vallások egészével foglalkozó disszertáció (R. Marie, Anticki Kultovi u nasoj zemlji. Beograd 1933. ill. Veidinger) közölt vázlatos emlékkatalógust, sajnos igen hiányosan és számos hibával. A leideni EPRO sorozat 2. köteteként jelent meg 1962-ben Z. Kádár, Die kleinasiatisch-syrischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn с rövid áttekintése, ez a munka azonban, mint a címe is jelzi az egykori Pannónia provincia területének csupán töredékét fogta át. Ezen túlmenően Kádár a Magna Mater kultusz emlékei közül teljesen kirekesztette a sepulchrális vonatkozású darabokat, ill. az ide vonatkozó kőemlékek jó részét is. - Néhány évvel később R. M. Swoboda közölt egy, Pannónia egyes lelőhelyeit is érintő, összeállítást a mai Szlovénia területén előkerült emlékekről (BJ 169. 1969. 196 ff.). - Ugyancsak az EPRO sorozat keretében jelent meg P. Selem kiváló katalógusa (Les religions ...) a Dráva-Száva közé eső pannóniai terület keleti vallási emlékanyagáról, beleértve természetesen a Magna Mater - Attis kultusz tárgyi emlékhagyatékát is. Ez a munka már az EPRO sorozat újabb szerkesztési elvei szerinti rendszerben, katalógus formában hozza az emlékeket, s figyelme kiterjed az ún. kisleletekre is. Kádár és Selem munkája együttvéve sem jelenti azonban azt, hogy most már a római Pannónia egykori területének nagy részére nézve együtt van a Magna Mater - Attis tisztelet emlékanyaga, mivel a két kötet megjelenése között eltelt két évtized, valamint a kötetek rendkívül eltérő szerkesztési elvei következtében a két területről mind mennyiségében, mind pedig jellegében igen eltérő emlékanyagot ismerünk. Az alábbi katalógus - egy nagyobb munka előtanulmányaként - egyrészt az ókori Pannónia egész területéről ismeretes idevágó emlékanyagot kívánja számba venni, másrészt egységes szempontok alapján kívánja a figyelembe veendő emlékek körét kijelölni. A kiválasztás szempontjai a következők voltak: A) Felvettük a katalógusba a Magna Mater nevére dedikált valamennyi feliratos emléket, akkor is ha az az istennő másutt elő nem forduló megnevezését tartalmazza (5. szám), vagy ha az csak áttételesen, analógiák alapján vonatkoztatható az istennő kultuszára (8. szám). - Attis nevére szóló feliratos dedikációt Pannóniából ma nem ismerünk. B) Felvettük a katalógusba Magna Mater valamennyi ábrázolását, méretekre, anyagra való tekintet nélkül. Ugyancsak felvettük a katalógusba azokat a tárgyakat, amelyek az istennő kultuszának valamely jellegzetes kultusztárgyát (pl. phrygiai kettős aulos: 29. szám) ábrázolják, még akkor is, ha a tárgynak a kultuszhoz való kapcsolata bizonytalan. C) Felvettük a katalógusba Attis valamennyi szobrának ábrázolását, beleértve a síremlékekhez tartozó Attis tristis képeket is. - Ez utóbbi lépésünk bizonyos indokolásra szorul. Graillot számára még nem volt kétséges, hogy ez az emlékcsoport a kultuszra vonatkozó emlékanyag szerves részét képezi. Később, főként A. Schober hatására, a kutatásban uralkodóvá vált az a nézet, amely szerint a síremlékeken többnyire párosával ábrázolt Attis tristis immár semmiféle vallási tartalmat sem hordozó, pusztán dekoratív funkciójú figuraként került kifaragásra. Ennek ellenére a jelenlegihez hasonló katalógusok szerzői sok esetben következetlenül jártak el: bár elvileg kizárták az adott emlékcsoportot е 9У _е 9У esetben mégis kivételt tettek (Selem 211. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 29 (1984): 127—161. Pécs, Hungária, 1,985.
