Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)
Természettudományok - Kádár Géza–Uherkovich Gábor: A pécsi Tettye-forrás limnológiai-vízminőségi jellemzői
A PÉCSI TETTYE-FORRÁS 9 szere „barlangos" szakasza csak rövid és nem túl tágas lehet, különben már a barlangban több mésznek kellene a vízből kiválnia és a forrás nem hozna annyi oldott meszet a felszínre.) Rónaki idézett tanulmányának értékes adata, hogy meghatározta festési kísérleteivel a Tettye-víz áramlási sebességintervallumát, amit 800-700 m/nap-nak talált. Bizonyos esetekben a védelemhez szükséges beavatkozás nem nélkülözheti ezt az adatot. Megállapította továbbá, hogy a vízgyűjtőn a differenciált védekezés megvalósítására kell törekedni, a szigorú előírásokat csak a leginkább veszélyeztetett részekre és ott is közgazdasági megfontolások alapján kell megszabni. (Ez nyilván kompromisszumos javaslat, amely figyelembe veszi az utóbbi 20-30 évben kialakult realitásokat. Ha a területfejlesztésben eleve számításba vették volna a Tettye-vízgyújtő védelmét, most nem kellene csupán a részleges védelmet eleve számításba venni.) A Tettye-torrás vízgyűjtőjének legalább íragmentálisan megvalósítandó védelme egyre inkább halaszthatatlan feladat. Vizsgálati adatainkkal tényszerűen kívánjuk bemutatni a Tettye-víz vízkémiai, bakteriológiai, valamint mikroszkópi vizsgálatokkal észlelhető újabb jellemzőit és egyben rámutatni ezen a tényanyagon belül veszélyeztetettségének jelen fokára. Ezzel is elő kívánjuk segíteni a védelemhez szükséges döntéseket. Vizsgálatainkat 1979 és 1983 között végeztük. így az ezen időszak alatti vízkémiai vizsgálataink lényegében a Tettye-forrás aktuális állapotáról tájékoztatnak. A vizsgálataink befejezéseként, 1983. október 12-én vett minta kémiai jellemzői a következők voltak: jellemzőinek tekinthetők. (Az I. táblázaton egyébként azoknak a mintáknak a vízkémiai adatait közöljük részletesen, amely minták egyben mikroszkopikus feldolgozásra is kerültek. A csupán vízkémiai elemzésre szánt minták vétele ennél sűrűbben történt. L. erre vonatkozólag a 3. és 4. ábra dátumsorát.) A víz a mészkővidékekre jellemzően kalciumhidrokarbonátos (Maucha-féle csillagdiagram 1. az 1. ábra), béta-limno típusú, pH=8. A vezetőképesség a béta- és az alfa-oligohalobikus határok között mozog (Felföldy 1974). A lebegőanyag-tartalom 0,8 és 4,5 mg/l értékek között volt mintáinkban és egyértelműnek tekinthető összefüggéseket mutatott a forrás vízhozamával (2. ábra). A vizsgálataink során kitűnt, hogy 6000 m 3 /nap és 10 000 m 3 /nap vízhozam között a víz zavarossága, lebegőanyag-tartalma egyre nő. Stűyu 3 cm 1. ábra. Összsó-tartalom diagram (Maucha szerint). Vezetőképesség /^S cm i 810 P H 7,0 Ossz. sótartalom mg/l 696,0 KOIps mg/l 1,13 Ammónium mg/l 0,07 Nitrit mg/l 0,01 Nitrát mg/l 15,1 Klorid mg/l 39,0 Szulfát mg/l 63,0 Karbonát mg/l 0,0 Hidr. karbonát mg/l 436,0 Kalcium mg/l 143,0 Magnézium mg/l 24,0 Vas (3+) mg/l 0,0 Mangán mg/l 0,0 o-foszfát mg/l 0,02 Kálium mg/l 1,0 Nátrium mg/l 7,5 A fenti vizsgálati eredmények nem térnek el lényegesen az általunk korábban, 1973. október hó 3-a és 1983. március hó 1-е között mért értékektől (1. I. táblázat), így a Tettye-víz mostani vízkémiai Áeaegoartyjg - mg/i Z £ e S W 12 Pt IE lé 20 22 2k If M SO /3S0. â'prillS 2. ábra. A Tettye-forrás vízhozama és lebegőanyagtartalma.
