Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Régészet - Szabó János Győző: A keleti kereszténység egyik ismertetőjegye temetkezéseinkben

A KELETI KERESZTÉNYSÉG EGYIK ISMERTETŐJEGYE 85 va

22 szerintünk itt a latin egyházban napjainkig használatos, két tenyérrel egymásra helyezett kéztartásról van szó, félre nem érthetően. Ez az ősi indoeurópai vallási gesztus a római birodalom első századaiban a nagy népcsalád nyugati germán területein

23 és a keleti végeken, az indusoknál volt honos,

24 a Mediterraneumban a barbár foglyok alázatos gesztusaként tartották számon.

25 A frankok térhódításával, főleg Nagy Károly idejében rohamosan elterjedt. Immár nemcsak uraik előtt a vazallusok, hanem püspökeik előtt a papok is így hódoltak. Ugyanakkor a bizánci császár az alattvalóitól azt követelte meg, hogy vagy rejtett kezekkel, vagy a mellükön keresztbe tett karokkal járuljanak a trónjához.

26 Képi ábrázolásokon a szóbanforgó kéztartás általában csak a XI. századtól követhető.

27 Ezért is a latin egyházban való általános népszerűségük több kutató szerint csak a XI-XII. századra tehető. E folyamat végét jelezné Langton bíboros ajánlása az oxfordi zsinaton (1222), hogy az Oltáriszentség felmutatásakor a legillőbb, ha a hivek összetett kezekkel állnak.

28 Térhódításának döntő szakasza azonban vitathatatlanul a IX. század. Jellemző, hogy a IX. században még a papszentelési liturgiában is megjelent a latin egyház tartományaiban: a felkent pap a kezeit összetéve a püspök tenyerébe helyezte.

29 Nem véletlen, hogy éppen a IX. században szűnt meg a római patriarchátus területein az eucharisztia fogadásának is az ősi formája a hivők körében. Míg a szent kenyeret a keleti egyházban továbbra is a bal tenyérrel megtámasztott jobb kézbe rakták,

30 a latin egyházban az a szokás terjedt el, hogy az összetett tenyerekkel álló hivő szájába helyezte a pap vagy a diakónus.

31 Mivel a halotti szertartásoknál, a felravatalozásnál az élők istentiszteletének gesztusaiban elterjedt szokásformák tükröződnek, a fentiek mindenképpen megfontolást érdemelnek. Úgy látszik, hogy a szív tájékára összetett (összekulcsolt) kezekkel való temetkezés az élők liturgi22 EISENHOFER 1932. 268. 23 Legkorábbi említése : Tacitus Germ. 39. : „Est et alia loco reverentia: nemo nisi vinculo legátus ingreditur." 24 A IV-V. századi Silpasasztrákban a neve: Andzsali-haszta, azaz felajánló-hódoló tartás (BAKTAI 1963. 171., 9. ábra 7.). 25 SITTL 1890. 149. 26 A legkorábbi forrásadatait idézi LECLERQ VT/2. 1925. 2742. - SITTL 1890 ih.: Annales Einhardi ad 757. : „more francisco in manus regis in vassaticum manibus suis semetipsum commendavit." Lásd még: KIRSCHBAUM 1970. 214-215. 27 SITTL 1890. 175. - KIRSCHBAUM 1970. ih. 28 RIGHETTI 1950. 310. 29 JUNGMANN 1966. 347. 30 Az ókeresztény szokás legkorábbi forrásadata csupán a IV. század végéről. Szent Cirill katekizmusából ismeretes: BARBISAN 1977. 454. 31 JUNGMANN 1966. 348.: ekkor terjed el újra a kovásztalan kenyér használata - a nyugati egyházban. kus gyakorlatánál jóval későbbi időszakban kezdett elterjedni. A XIV. sz. előtt - eddigi adataink szerint - a római patriarchátus területén a nyújtott karral való temetkezés volt az általános, nyilvánvalóan a helyi tradíciók és a frank hatás együttes eredőjeként. Sajnos a nyugat-európai és itáliai IX-XIII. századi temetkezések idevágó adatait alig ismerjük a kutatások és a részletező anyagközlések kis volumene következtében. Leginkább a IX-X. századi morva és ausztriai temetkezési anyag számottevő és hozzáférhető. Tanulságosak Metód érseki székhelyének tartott Staré Mesto IX-X. sz-i temetkezései. Vilem Hruby szerint a megfigyelt karhelyzetek közül mindössze 5 alkalommal volt megállapítható „rendellenesség", azaz a keleti kereszténység jegyeit viselő kéztartás (s mind a X. sz-ra keltezettek), a többi megfigyelt esetben (497) a karok szorosan a test mellett párhuzamosan feküdtek.

32 Talán még egyöntetűbb e tekintetben a Herwig Friesinger által közölt jelentős számú IX. századi ausztriai temetkezések rítusa.

ь3 Pannónia Balaton környéki IX. századi keresztény temetői (Zalavárott

3/l és Zalaszabar mellett

35

) sem nyújtanak adatokat a bizánci kéztartások párhuzamosításához. Keszthely és környéke romanizált lakosságának VI-VIII. századi sírjaiban sem voltak eddig a szóbanforgó rituális kéztartások megfigyelhetők.

36 Kérdés persze, hogy ezek milyen mértékl en reprezentálhatják a pannóniai kereszténység egészét. Az V. század folyamán elnéptelenedő, s zömmel a IV. századra keltezett eddig ismert égeteüen ritusú római temetőkben Pannoniában és Noricumban (de Raetiában is) a szóbanforgó rituális karhelyzetek szembetűnnek. A megfigyelt síroknak 25-70%-ban (zömmel 30-40%-ban) előfordultak a 2-4. pontban felsorolt karhelyzetek, jelentős számban mellékletes sírban is. 37a Az orans kéztartás viszont nagyon rit-, ka, gyakorlatilag szinte nem létező szokásformának tartható.

37 Az előbbiekhez rögtön hozzá kell ten32 HRUBY 1955. 72-82., 348. 33 FRIESINGER 1971. 197-261. - UÖ. 1972. 113-206.: aligha fogadható el a szerző azon megállapítása, hogy a kereszténység felvétele ezeken a területeken a IX. sz. közepe után történt. - UÖ. : 1978-1979. - Friesinger anyagában egyetlen rituális kéztartás: Pottenbrunn 14. sír. 34 Cs. SÓS 1963. 77-79.: jellemző, hogy a néhány ide vonatkozó rendellenes temetkezés a X. századra keltezett. 35 MÜLLER 1982. 83. - Müller a temetőt bemutatta 1982. nov. 4-én a velemszentvidi régészeti konferencián. 36 BARKÓCZY 1968. 275-311. - KOVRIG 1958. 6674. - Uö. 1960. 136-168. 37 Viszonylag a legtöbb orans kéztartás Intercisa Ny-i temetőjében volt megfigyelhető: 3(!). A dokumentációt Bóna István szívességéből ismerem. 37

/a Csaknem valamennyi a mi szempontunkból vizsgálható pannóniai későrómai temetőt áttekintettük, elemeztük; itt csak utalhatunk rájuk. BARKÓCZY 1960. Pilismarót, BARKÓCZY-SALAMON 1971. Csákvár, BURGER 1962. Bogád, BURGER 1966. Ságvár, BURGER 1979. Somogyszil, DOMBAY 1957. Kő, Szilágy, Zengő-