Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Régészet - Katona Győr Zsuzsa: Római kori edényégető kemencék Pécs belvárosában

RÓMAI KORI EDÉNYÉGETŐ KEMENCÉK 69 latot. A sávos festésű kerámia elterjedése legkorábban az I. és II. század fordulójára tehető, használatuk legkésőbb a III. sz. közepéig követhető nyomon.

45 Szűkebb időhatárt ad a fésült falu töredékek vizsgálata és a kihajló peremű, nagyméretű urnatöredék. Ezek a II. sz. közepéig vannak használatban.

46 Az l/a kemencét tehát a II. század közepe körül tölthették fel kerámiatöredékekkel, de legkésőbb a II. század második felében. Ekkor építettek helyette egy új kemencét: az 1. számút. Ugyanekkor létesült a 2. kemence is, mivel azonban ez alapjaiig elpusztult, így ennél a datálásnál a közös munkagödör tenyéré kellett támaszkodnunk. Az 1. kemence betöltésében talált Drag 37. típusú sigillata töredék (II. t. 6. és VIII. t. 5. kép) analógiája Gorsiumból ismert. A Palatínuson előkerült 3 töredék Marcus Aureliustól a III. század 1. negyedéig datált rétegekből való.

47 A Drag. 32. típusú tálperemtöredéket (VIII. t. 8. kép) E. M. Ruprechtsberger a linzi anyagban a III. sz. 2. és 3. negyedére datálta.

48 Valamennyi tárgyalt típus megtalálható tehát más lelőhelyeken a III. sz. első felében is. Az l/a kemencét kb. a III. század első felében, legkorábban a II. sz. utolsó évtizedében tölthették fel, ekkor épült az 1. kemence, azaz az 1. a kemence ennél korábban a II. században működött. Az 1. kemence használatának idejére és megszűnésének időpontjára két támpontunk van. A fölötte levő nagy beásás anyaga, és a tény, hogy a beásással a rostélyt is, a boltozatot is elpusztították, azaz, akkor amikor a beásás történt, az 1. kemence már nem hogy használatban nem volt, hanem természetes feltöltődés (törmelékes réteg) is borította. (6. kép.) A beásást IV. századi jellegzetes vékonyfalú, halványzöld üvegpohár

49 és zöld üvegmázas fedőtöredék datálja. Az l/a kemence megszűnési ideje és a IV. század közötti időben, azaz a III. században működött az 1. kemence, minden valószínűség szerint csak egy rövidebb periódusban, miután a feltöltődés megtörténhetett. Az előbbiekben feltételeztük, hogy az 1. és 2. kemencét közös munkagödörből látták el, ennek értelmében tehát a III. századra tehetjük a 2. kemence működési idejét is. Szorosabb időszakot a betöltés leletanyaga alapján sem lehet megállapítani, hosszabb időn keresztül használt, nem túl jellegzetes kerámiákból áll az 1. kemence feltöltésének anyaga. A legkorábbra kell datálnunk a szürke, szűknyakú palac45 Brigetióban a „Gerhát" fazekastelepen a III. század 30-as éveiig gyártották. B. Bonis Ê. (1979) 144. A bicsérdi sávos festésű edények datálása ezzel megegyezik, Barkóczi L. (1956) 7. 46 Bonis Ê. (1942) 10. 47 Gabler D. (1974) a felsorolást Id. a 19. sz. jegyzetben. 48 E. M. Ruprechtsberger (1980) 113. G. 15/1. 49 Ld. 15. sz. jegyzet. kot (V. t. I.)

50 Jellegzetes I. századi típus, ez azonban a fent leírtak miatt nem lehet itt datáló érvényű. Összefoglalva megállapítható, hogy az 1. kemence betöltésének anyaga az I. sz. vége III. sz. vége között használt típusokból áll (VI. t. 1., V. t. 1., 2., III. t. 2., V. t. 5., IV. t. 6., IX. t. 5., VI. t. 2.). A deformálódott szürke oldaltöredék égetéskor sérült és a kemencében hagyott termék (IX. t. 5. kép). O. Brukner fazék 4. típusának felel meg. Egy általa publikált mursai fazék a III. sz. végéig lehetett használatban az I. sz. 2. felétől.

51 Ez a datálás megegyezik az 1. kemence használatának idejével. A hamuzógödör anyaga erősen kevert, középkori bolygatással is. Római leletek mellől, középkori, XV. századi üvegpalacknyak (II. t. 8.) és hódoltságkori fedő töredéke volt. (II. t. 7.). Ez a tény a középkori városfalon kívüli megtelepedésre utal. Itt kell megjegyezni, hogy erre már Fejes Gy.

52 is felfigyelt, aki az 1926-os csatornázásnál a római jelenségek felett középkori falcsonkokat és edénytöredéket figyelt meg, valamint Török Gy.

53 a Mátyás király fogadó helyén is a római réteg felett középkori rétegeket talált. így tehát elképzelhető, hogy egy középkori beásással egészen a római szintig hatoltak. A hamuzógödör anyagában különleges a terra sigillata utánzat töredéke (II. t. 5. kép). Színe alapján a Gabler D. körvonalazta dél-pannoniai sigillata utánzatot készítő központhoz kapcsolható.

54 A pécsi sigillata utánzatokról Gabler D. korábban megállapította, hogy közelebbi rokonságot mutatnak a délpannnoniaiakkal, mint az aquincumi vagy gorsiumi utánzatokkal.

55 A tárgyalt kis töredék díszítése formailag egy stenjevaci formatál negatív mintájához áll legközelebb.

56 Narancsszínű festése alapján valószínűnek látszik, hogy a második nagy helyi sigillatagyártás fellendülésterméke és a III. század közepén készült. A kemencékben készült termékek, kivétel nélkül szürke, finomabb vagy durvább anyagból készültek. (IX. t. 5. kép, XI. t. 2. és 6. kép.) Sopianae házikerámia igényét látták el a II-III. század folyamán. A most ismertetett fazekaskemencék nem első bizonyítékai a helyi kerámiaművességnek. Fülep F. ásatásán 1964-ben az Eötvös u. 5. sz. alatt firmamécses negatívja került elő.

57 A hamuzógödör betöltésében firmamécses fedőlapja (Iványi XVII. típus) volt.

58 (IV. t. 3. kép.) Nem kizárt, hogy a ke53 Bonis Ê. (1942) 14. IX. t. 13. 51 О. Brukner (1981) 104. T. 110. 9. 52 Fejes Gy. (1926) 50. 53 Török Gy. (1939-40) 20. 54 Gabler D. (1975) 154. 55 и. о. (1976) 50. 50 V. Holíiller (1903 4) 177. 57 Fülep F. (1974) 73. 23. t. 5. kép. 58 Iványi D. (1935) XVII. típus, LXVIII. t. 5-10.