Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Régészet - Katona Győr Zsuzsa: Római kori edényégető kemencék Pécs belvárosában

68 KATONA GYŰR ZSUZSA festés nyomai. Szabálytalan tagokból alkotott tojásfüzérsor alatt médaillon töredéke. M.: 7,7x5,2 cm, v.: 0,5 cm. (II. t. 5.) Besimított kerámia töredéke, szürke, külső felületén keskeny vízszintes és ferde besimításokkal. M.: 8x4,7 cm, v.: 0,5 cm. (VIII. t. 1.) Festett korsó töredéke, alapszíne világosbarna, külső oldalán narancspi~os festés. M. : 9,7x6,8 cm, v.: 0,7 cm. (IX. t. 2.) Nagyméretű, festett edény oldaltöredéke, alapszíne világosbarna, külső felén narancssárga festés. M.: 13,5x11,5 cm, m. v.: 0,4 cm. (IX. t. 6.) Festett edény oldaltöredéke, alapszíne világosbarna, külső oldalán narancssárga festés.

34 M. : 5,5x5,6 cm, v.: 0,5 cm. (IX. t. 1.) Festett edény töredékei, alapszíne világosbarna, narancsszínű festéssel. M.: 5,8x6,5 cm, v.: 0,5 cm, (IX. t. 3.) és 10,5x8,7 cm, (IX. t. 2.) Fogazott díszű korsó nyaktöredéke, a nyak és a váll találkozásánál kb. 0,5 cm-es borda emelkedik ki.

35 M.: 10,2x6,3 cm, v.: 0,7 cm, egy fogazott sor magassága: 10 mm. (VIII. t. 6.) Fogazott díszű, nagyméretű edényoldaltöredéke, világosbarna. M.: 14x13,4 cm, v.: 0,7 cm. (IV. t. 7.) Fogazott díszű oldaltöredék, sötétszürke, egy díszítősor magassága: 1 cm. M.: 10,5x8 cm. (IX. t. 4.) Firmamécses fedőlapja. Discusa kitörött. Világosbarna, nyers színű agyag.

36 M. : h. : 8,5 cm, sz. : 6,3 cm, discus átm. : 2,7 cm. (IV. t. 3.) Hódoltság- és középkori leletek: Üvegpalack peremtöredéke, visszahajtott perem, színe barna.

37 M.: pá.: 2,7 cm, m.: 3,4 cm. (II. t. 8.) Fedő töredéke, sötétszürke, erősen kormos. Fogógombján X alakú díszítés.

38 M.: pá.: 19,2 cm, fogógomb átm.: 6,2 cm, m.: 10 cm, falv.: 1 cm. (II. t. 7.) Sajnálatos, hogy a kőépület és a kemencék egymáshoz való viszonya nem tisztázható. Egymástól való távolságuk alapján sem a kapcsolat létét, sem nemlétét bizonyítani nem lehet. Feltűnő azonban,, hogy a kemencék és a kőépület között nem voltak falak, vagy más jelenségek. A keleti metszetfalon (3. kép) nem mutatkoznak kőfalcsonkok, illetve a kemencék környékén levő pilléralapokban sem. Feltételezhető, hogy a kemencék felett a későbbi római korban nem épült kőépület. 34 Fülep F. (1974) 138. 16. t. 5., 7., 8., 18-19. 28-29. 35 Fülep F.-Sz. Burger A. (1979) 239. 4. kép., lelőhely: Pécs. 30 Iványi D. (1935) XVII. típus. 37 Kárpáti G. (1978) 192. VIII. t. 1. és 2., XV. századi kerámiaanyaggal került elő. Holl I.-Parádi N. (1982) Abb. 41. 2. kép. A töredéket a XV. századra datálják. 38 A töredék meghatározását Kárpáti Gábornak köszönöm. A tárgyalt kemencék a pannóniai kemencék egy ritkább típusát képviselik, nem sorolhatók be a három fő típus egyikébe sem. Ezek:

39 1. Kör, vagy ovális alakú, kétosztatú, agyagból épített földbe mélyített kemencék. 2. Földbemélyített, tapasztott falú, téglarostélyos kemencék, néha téglából vagy vályogtéglából épült rostély is előfordul. 3. Négyszögletes, téglából épített, nagyméretű kemencék, főleg terra sigillaták és tégla égetéséhez. Az 1. típustól a Rákóczi úti kemencék csak abban térnek el, hogy tüzelőterük nem kétosztatú, a rostélyt csak egy központi pillér tartja. Pannoniában Balatonaligáról és Sirmiumból ismerünk egyegy hasonló típusú kemencét.

40 A balatonaligait Bónis É. a későcsászárkorra, a sirmiumit B. VikicBelancic

41 a kora császárkorra datálta. A tárgyalt sopianaei kemencék két különböző időszakban voltak használatban. Az első periódusban az l/a kemencét használták, ennek munkagödrét és részben a kemencét magát is az 1. kemence nagyrészt elrombolta. Az l/a kemence használata tehát az 1. kemence építésének idejében szűnt meg. (6.) Az 1. és 2. kemence egy időben működött, mindkettőt közös munkagödörből üzemeltették, ami a gazdaságos kihasználást tette lehetővé. Ez a gyakorlat nem volt ismeretlen a római kori fazekasságban, Barkóczi L. a bicsérdi fazekaskemencék esetében is megfigyelte.« Az l/a kemencét az 1. kemence építésekor töltötték fel anyaggal, a benne talált töredékek tehát az 1. kemence építési idejének term. post, quemjét adják. A nagyméretű sávos vörös festésű edények általánosak a pannóniai 1-2. századi lelőhelyeken. E csoportba sorolható a VIII. t. 4. képen látható töredék. A provinciában több helyen is gyártották. (Brigetio, Bicsérd) Bónis É. és Barkóczi L. is Délpannoniai kapcsolataikat állapították meg jórészt a poetovioi anyag alapján, mivel ott nagy számban a pannoniaiaknál is korábbi, bennszülött hatásokat mutató előfordulásuk igen gyakori.

43 Sopianae földrajzi helyzete, a Dráva-Száva közi városokat ÉszakPannoniával összekötő út léte, amely Sopianaen is keresztülhaladt

44 bizonyítani látszik ezt a kapcso39 Mócsy A. (1962) 677. B. Bónis Ê. (1981) 11-12. 40 B. Bónis Ê. (1981) 16. 10. ábra. B. Vikic-Belencic (1970) 32., N. Cuomo di Caprio (1978-79) 24. fig. 1. l/a. típus. A Rákóczi úti kemencékkel formailag egyezik, lelőhelye: Cannae, i. e. III. század., O. Floca (1970) 45. fig. 19., lelőhelye: Bridava., 75. fig. 21., lelőhelye: Déva. A P. Duhamel által vizsgált galliai kekemencék 36,5%-a tartozik ebbe a típusba. P. Duhamel, (1978-79) 66. fig. 34. 41 В. Bónis É. (1981) 16., В. Vikic-Belancic (1970) 31. 42 Barkóczi L. (1956) 75. 43 и. о. 44 Radnóti А. (1939-40) 30-31.