Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Muzeológia - Keszi Erika–Nádor Tamás. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban

HANGDOKUMENTUMOK A JANUS PANNONIUS MÚZEUMBAN KESZI ERIKA-NÁDOR TAMÁS Mióta Thomas A. Edison 1877-ben elkészítette fonográfját, az első hangrögzítő berendezést, majd Waldemar Poulsen dán fizikus 1898-ban nyilvánosságra hozta Telegraphon elnevezésű, a mágnesezés elvén alapuló hangrögzítő berendezését,

1 az emberiség régi álma vált valóra. Megörökíthetővé és megismételhetővé vált az egyszer elhangzó - korábban a semmibe enyésző - hang, zene, ének. Hosszú technikai fejlődés, sok szakember munkája kellett ahhoz, hogy Emil Berliner találmánya (1897), a korong alakú hanglemez, és méginkább a korábbi akusztikus eljárásról a gramofon történetében új korszakot nyitó elektromechanikus felvételre való áttérés következtében a hangrögzítési technika egyre inkább elterjedjen. A hangrögzítés kezdetben csaknem kizárólag komoly- és könnyűzenei felvételekre korlátozódott, azonban a tudományos kutatásnál és a tanítás területén segédeszközként való felhasználási lehetőségéről már Edison és Berliner is megemlékezett.

2 A gyakorlati felhasználás első példáját Vikár Béla

3 szolgáltatta. Európában ő használt 1896-ban először fonográfot a népdalok gyűjtésére, lejegyzésére. Őt követte Bartók és Kodály. Felvételeit az 1900-as párizsi világkiállításon tartott nemzetközi folklórkongresszuson mutatta be a világ nyilvánossága előtt. Bartók szerint is „felbecsülhetetlen a fonografáló és gramofonáló eljárásnak haszna a zene-folklór kutatásánál".

4 Azóta teljes tudományos értékűnek csak hangrözítő berendezéssel gyűjtött népzenei anyagot fogadnak el a kutatók. A néprajz mellett egyéb tudományágak is hasznosítani kezdték a hangfelvételeket. így vált elismertté, hogy a tudományos hangfelvétel dokumen1 Csaknem 40 esztendőnek kellett eltelnie, míg továbbfejlesztés után a német Pfleumar eljárása nyomán a német AEG (Allgemeine Elektrizitäts Gesellschaft) gyár 1935-ben elkészítette és piacra dobta „Magnetophon" elnevezésű hangrögzítő készülékét. Vö. : Oldal Gábor: Hanglemezbarátok könyve. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1962. Bibliográfia 229-230. 1. 2 Edison találmányát a folklórgyűjtés terén Walter Fewkes már 1899-ben alkalmazta indián dalok, imák, mondák megörökítésével. 3 Vikár Béla (1859-1945) magyar etnográfus és népdalgyűjtő, a Kalevala fordítója. Lásd: Dr. Nádor Tamás: Zenés esték a Mecsekalján. Pécs, 1979. 140. o. 4 Bartók Béla: Válogatott írásai. Bp., 1956. tum, múzeumi tárgy, mely az egyéb gyűjteményi anyag mellett a lehető legpontosabban igyekszik egy bizonyos történelmi állapotot rögzíteni, és az utókornak konzerválni.

5 A dokumentum értékű felvételek rendszeres gyűjtésére, megőrzésére korán történtek kezdeményező lépések. Kezdetben már meglevő közgyűjtemény kiegészítéseként szerveztek fonoarchívumot. Eleinte csak népzenei tárgyú felvételek megőrzésére gondoltak. A világon az első ilyen természetű gyűjteményt a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán Vikár Béla alapította meg 1896-ban.

6 A bécsi Tudományos Akadémia fono-archívumát Exner 1899-ben, Párizsban a „Le Musée de la Parole"-t Asonlay 1900-ban szervezte meg. A berlini Phonogramm Archiv 1905-ben alakult, és a berlini rádió volt az első, amely 1929 óta aktuális eseményekről, különleges értékű művészi alakításokról, előadásokról, vagy közéleti személyiségekről rendszeresen hangfelvételt készített, és azokat dokumentációs anyagként megőrizte. A rádiótársaságok birtokában lévő hangarchívumok kétségtelenül értékes anyagot őriznek, dokumentációjuk azonban az érdeklődő nagyközönség részére, de még a tudományos kutatás céljaira is csak kivételesen hozzáférhető. Közgyűjtemény jellegű hangarchívumok létesítése az Egyesült Államokban kezdődött, és azóta világszerte elterjedt. Hazánkban pl. a Petőfi Irodalmi Múzeum rendelkezik ritka értékű hangdokumentumtárral, hasonlóképpen a Néprajzi Múzeum, a Munkásmozgalmi Múzeum, a Hadtörténeti Intézet stb. A hangdokumentumok gyűjtése ma már szerves része annak a tudományos munkának, amely a múzeumokban folyik. Mivel a 60-as évektől kezdve hazánkban is sorra alakultak a közművelődési könyvtárakban zenei és 5 Oldal Gábor: i. m. 178. o. 6 A világ egyik legnagyobb és legjobban felszerelt népzenei gyűjteménye a Library of Congress 1928-ban alapított „Archiv of American Folks Songs" gyűjteménye. Vö.: Bokorné Belányi Beáta: Nem hagyományos dokumentumok a könyvtárakban. Bp., 1979. 18. o. Ugyancsak hatalmas munka folyik e téren a Szovjetunióban, melynek népzenei hanglemez-felvétel anyaga a legnagyobbak egyike a világon. Magyarországon 1936-ban készültek az első - ún. Pátria - néprajzi hanglemezek. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1983) 28: 355-359. Pécs (Hungária), 1984.