Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsa: A Zsolnay-gyárban készült kerámia közkutak, szökőkutak

334 MENDÖL ZSUZSANNA Említésre méltó Kőszeghy Gyula építész-Sinkó András (1901-1976) szobrász Szent Ferenc kútja, amelyet a Zsolnay család ajándékaként állítottak fel Máriagyúdön 1938-ban. Barna mázas pirogránitból készült mind a medence kávája, mind az ahhoz kap­csolódó szoborcsoport (4733. terrakotta fazonkönyv­ben) Sinkó András átszellemült, mértéktartóan sti­lizáló realista formanyelve itt is a feladat művészi megoldását hozta: a szent égnek fordított arccal áll, kezében tálkát tart, amelyből galambok esznek. Mellette kétoldalt a megszelídült farkas és bárány. A talpazathoz kapcsolódva: Istenem, mindenem!" felirat olvasható. A gyár államosítása után (1949) csaknem tíz év­vel készül az első kútszobor a gyár kőszerű hatású pirogránit anyagából a harkányi gyógyfürdő gyer­mekmedencéjébe: Liszkai Kováts Zoltán (1898-) tervezte, 1957-ben a törülközőjét maga mellé eresz­tő, fürdőbe készülő álló női akt szobrot, amely két, egymásba helyezett, növekvő átmérőjű, karéjos pe­remű medence tengelyét hangsúlyozza. A tányérok­ról körben alácsorgó víz optikailag szélesíti a szo­bor talpazatát. Tömegében, arányaiban, s jó elhe­lyezésével kellemes hatású alkotás. Egyetlen darab­ból mintázott a figura, szándékában, szemléletében a kor nagyszobrászatához igazodik, annak natura­lista és patetikus túlzásaitól mentes realista alko­tás. Hasonló szemlélettel, de kevesebb szobrászi in­vencióval és biztonsággal készült Török János (1932) pirogránit kútja a harkányi Bányász étterem kerthelyiségébe (1959). A csaknem négy méter át­mérőjű kör alakú medencében türkizkék mázas nyolcszöghasáb talpazaton életnagyságot meghaladó méretű, kőhatású pirogránit guggoló leányszobor kezében tálkát emel. A talpazat oldallapjain zöld mázas kecske- és ördögmaszkok váltakoznak, min­den második vízköpőként szolgálva Harkány kelet­kezésének legendájára utalnak. A talpazat színe meglehetősen harsány. A főalakot a póz, a típus kora köztéri szoborsémáihoz kapcsolja, s ehhez hozzájárul a személytelen mintázás is. A nagy mé­ret, s az anyag sajátságai is közrejátszhattak abban, hogy a figura statikája bizonytalan, a láb elhelye­zése, illetve azon a testsúlyelosztás tisztázatlan. Az építész társtervező hiánya érződik számos, újabb kerámiakutunknál, így a pécsi Tettyén fel­állított (1961) szökőkútnál is, amelyet Török János tervezett 1958-ban. 25 Lépcsős bázis befejezettebbé, hangsúlyosabbá tehette volna. Még az ötvenes évek sematikus művészetszemléletével készült. A két egy­másba helyezett kúppalást medencemellvéd a város címerszíneit: a sárgát és a kéket hordozza. A felső medence oldalát díszítő reliefen a víznek örülök, a kutat használó dolgozók képviselői: hármas-né­gyes csopotrosításban, a takarás csaknem teljes 25 Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Pécs, 1982. 142. old. mellőzésével, kimélyített kontúrokkal, a legnagyobb felületek törvénye szerint, patetikus tipizáltsággal. Ugyanakkor a csőszerkezetet, a vízsugarak forrá­sát plasztikailag nem foglalta be, ez a körülmény bármily hasznos a műszaki szerelvények meghi­básodásakor, a kút esztétikai hatásában nem elő­nyös. A medence relief virágdíszeivel, színességé­vel felnagyított kerámia dísztárgyként hat. A mű­szaki zserelvényeknek a kerámia-plasztikától ilyen mértékben történő leválasztása alighanem a korszak kivitelezési színvonalának reális felméréséből adó­dott. Török Jánosnak harmadik kútmegbízásával még kevesebb szerencséje volt: Jászapátiba készített (1975) sellős díszkútjának kétméteres figurája víz és medence nélkül maradt. A mezőgazdasági szakkö­zépiskola raszteres homlokzata előtti pázsiton az a két kerámia „vízhullám" hordozza - partra vetett halként -, amely a téglány alakú medence két szem­közti oldaláról belelövellő vízsugarak íveit volt hi­vatva plasztikailag folytatni. Török formanyelve a 70-es évekre karikírozó hangvételűvé változott, fő­leg a részletek léptékváltásából keletkező groteszk­seggel alakítja figuráit. E kútszobor ötlete, plasz­tikai elképzelése - bár a kútfigura szokványok kö­rén belül marad -, jó, a nagy méretből következően is - plasztikai megoldása nem kifogástalan. Az anyaghangsúlyos formakezelése a figura humoros, karikírozó hatásának egyik eszköze. A gyár mai tervezőgárdájából mindenki készített megbízásra kerámia kutat, ezek a gyár korábbi ha­gyományaitól eltérően legtöbbször egyedi alkotások maradtak. Újabb kútjaink a beruházói kompromisz­szumok, a kútsémákhoz kötődő megrendelői gon­dolkodás értékvalóságának kifejezői. Kerámia kút­jaink, a vízzel kapcsolódó plasztikák mégis a mo­dern lakókörnyezet művészi jellegűnek szánt be­ruházásaként jöttek létre, így azok a használati cél és a művészinek szánt gesztus hibridjei. Különösen az újabb emlékkutaknál szorult háttérbe a használ­hatóság szempontja (Zsonay-centenáriumi kút Pé­csett, vagy Budapesten a főváros centenáriumi kút­ja). Bár Gazder Antalnak a Zsolnay-gyár centená­riumára készített csorgókútjának a rátett reliefek kissé barbár megjelenést kölcsönöznek, a geometri­kus betétdíszek kellemes kontrasztjai a kút henge­res, forgástest-architektúrájának. Szűk medencéje inkább talpazatnak hat, öblösödéssel nem nyúlik a beléhulló vízsugarak elébe, gyérvizű csorgói nem is igényelnek nagyobb medencét (1968. Pécs, Jó­kai tér). A madarak régtől fogva kedvelt plasztikai motí­vumai a kutaknak. Nádor Judit (1934) geometriku­sán stilizált, karakteres állatszobrok tervezője ma­darakkal díszített szökőkutat készített 1974-ben Ka­posvár modern lakónegyedének parkjába. A nagy, szögletes vízmedencébe plasztikus kifolyónyílások­kal tagolt lépcsős hasábon két, egymással szembe

Next

/
Thumbnails
Contents