Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

AZ EURÓPAI ISKOLA 311 emlékét s egyúttal a felbontó tagolást jól összefogó három kovácsa érdekes alkotás".

21 Ezzel az alkotásával, valamint zömök, kissé torz, arányaiban megkurtított ülő, olvasó férfit és nőt ábrázoló mozaiktervével vett részt a „Közösségi művészet felé" kiállításon, 1948 decemberében. Innen már egyenesen vezetett útja az ötvenes évek elejének naturalista életképfestészetéhez. Gadányi Jenő 1896-ban született Budapesten. Az I. világháború alatt katona; innen az összeomlás után sebesülten érkezett haza. Ez időben ismerkedett meg a modern irányzatokkal, Kassák írásaival. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, 1923-ban fejezte be azokat nagybátyja, Vaszary János növendékeként. 1927-ben KUT-ösztöndíjjal párizsi tanulmányutat tett, majd még ugyanezen évben Frankfurt am Mainban mutatkozott be. A KUT és az UME tagja. Budapesten 1930-ban, majd 1935-ben a Tamás galériában önálló kiállítással, 1941 és 1943-ban az Ernst Múzeumban más művészekkel együtt állított ki. 1946 tavaszán elpusztult otthonából Békásmegyerre költözött, ugyanebben az évben kinevezték az Iparművészeti Iskola tanárának. 1948-ban váratlanul nyugdíjazták. Ugyanebben az évben az Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítással mutatkozott be. Ezután 1956-ig nem szerepelt kiállításokon. 1957-ben gyűjteményes kiállítása volt. 1960-ban hunyt el. Irodalom Kállai Ernő: Cézanne és a XX. század konstruktív művészete. Bp. é. n. Kállai Ernő: Katalógus előszó, v. Ernst Múzeum, 1948. ápr. Korner Éva: Gadányi Jenő. Műterem, 1958. IV. Korner Éva: Gadányi Jenő. Művészettörténeti Értesítő, 1960. 307-8. 1. Rácz István: Gadányi Jenő. Corvina, Bp. 1965. Korner Éva: Jenő Gadányi. Acta Históriáé Artium, 1965. fasc. 3-4. Kerékgyártó István: Gadányi Jenő emlékkiállítása a Déry Múzeumban. Alföld, 1967. 12. Láncz Sándor: Gadányi Jenő. Élet és Tudomány, 1976. V. 7. A lassan érő, nehezen kiteljesedő művészegyéniségek közé tartozott. Magatartása inkább a tudósé, mint a művészé: nem impulzívan reagált a valóságra, nem elégedett meg a látvány artisztikus visszaadásával, hanem megismerve a kor művészi és tudományos eredményeit, a lényegi összefüggések megragadására törekedett, s önálló képi világgá kívánta átformálni mindazt, amit maga körül észlelt. „Önmagát gyötrése lenyűgöző és őszinte elismerésre kényszerítő jelenség"

22 - írta róla Kassák. Korai képei a kubizmus és a konstruktivizmus vonzásában keletkeztek, így pl. Önarcképe (1930), ahol az egymást metsző síkokra redukált kompozíciót hideg és meleg színek egyensúlya jellemzi, a Lovakat 21 Murányi-Kovács Endre: A VKM freskópályázatáról. Szabad Művészet, 1948.9. 22 Kassák Lajos: Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig. Magyar Műkiadó, Bp. 1947. (1933) pedig a rétegesen épített formavilág; a figura, majd a lovak sziluettjei mind bensőbb rétegeket tárnak fel; Gadányi mindkét képén a megbomlott tér-idő helyreállítandó egységének modern ábrázolási problémáival viaskodik. A Kompozíción (1932) eljutott a teljes elvontságig: hamarosan azonban visszatért a természethez. Kállai Ernő nagyszerűen látja Gadányi, s vele együtt még néhány fiatal (Barcsay, Domanovszky) művészetének közös jellemző vonását: a kubistáktól tanulva, „a képfelületnek szilárd, anyagában megkeményedett plaszticitást kölcsönöznek."

23 Hosszú évtizedek kísérletezése után festészete korszakunkra formálódott ki. Békásmegyerre költözése után még inkább a természet vonzásába került. „Művészi vágyam . . . megtalálni az ember és a természeti valóság összefüggéseit..." - írta.

24 Festészete azonban alapvetően más, mint a poszt-nagybányai piktúra. A táj, a természet világa, mint választott téma, önként adódó magyar sajátosság, mely a hazai fejlődés történeti adottságaiból fakad. Ez azonban nem több, mint keret Gadányi számára, ürügy a mondanivaló, a természetben érvényesülő erők, ember és természet kapcsolatának kifejezésére. A természeti motívumok jellé sűrűsödtek képein, hasonlatosan a naturalizmustól elforduló szimbolistákéihoz, akik azt tartották, hogy „minden emberi gondolatnak van egy plasztikus dekoratív egyenértékűje".

25 A természeti kép szigorú, szerkesztett elrendezésével a dolgok belső összefüggéseire utal. Képeinek kompozícióját a világos tagolás, biztos arány- és egyensúlyérzék jellemzi. A tagolást a tárgyakat övező vastag kontúrvonal biztosítja; emiatt a kompozíciók üvegablakszerűen hatnak, szétterülnek a képsíkon, s a körülkontúrozott „képelemek" - tájrészlet, fa, levél, üveg, gyümölcs vagy éppen személy - tartják egymást egyensúlyban. (Csendélet üveggel, 1947, Esti csendélet madárral, 1948 stb.) Jól mutatja ezt a korszak talán legjelentősebb alkotása Gadányi oeuvre-jében, a Békásmegyeri táj (1947). A képen egymás mögé rendeli a síkokat, melyek vastag ecsetvonásokkal keretezve, különülnek el egymástól. A növények ezekben a síkokban - kvázi-ablakokban - jelennek meg. A kép középpontjában kék háttér előtt, vörössárga virágok közepette álló nőalak. Az egész kompozíció monumentális „X" alakban épült: jobbra alul sárga háromszögek és nyúlt téglányok formái álló férfi alakjára emlékeztetnek, míg a bal felső sarokban hatalmas barna fatörzsek nyúlnak széttárt karjaikkal az ég felé. Ezt a tengelyt tartja ellensúlyban a másik szár, mely bal elölről jobb hátra húzódik. Baloldalon két hatalmas barnás-vö23 Ernst Kállai: Unter gefährlichen Sternen. Pester Lloyd, 1942. december 25. 24 Gadányi Jenő írásaiból. Közli: Korner Éva. Művészettörténeti Értesítő, 1960. 4.313.1. 25 M. Denis : Théories. Idézi A szimbolizmus. Gondolat, Bp., 1965. 73.1.