Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

AZ EURÓPAI ISKOLA 309 Bán Béla 1909-ben született Budapesten. Tanulmányait a budapesti Iparrajziskolában kezdte, majd 1925-27. között Helbing Ferencnél, az Iparművészeti Iskola grafikai osztályán folytatta. 1928-ban átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára s Rudnay-tanítványként fejezte be tanulmányait. 1930-ban az illegális KP tagja lett, 1932-34 között a Révai Dezső vezette fotómontázs csoportban dolgozott: egyik alapító tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. A csoport feloszlása után (1937) érdeklődése fokozottan fordult a művészi alkotás formai kérdései felé. Részt vett az 1942-es „Szabadság és a Nép" kiállításon. 1947-ben a Galerie Maeght-ban rendezett nemzetközi szürrealista kiállítás meghívottja, majd a Galerie Creuse-ben rendezett gyűjteményes kiállítást. Idehaza 1948 őszén a Képzőművészek Szakszervezetében mutatkozott be gyűjteményes kiállításával. 1956-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára. Részt vett a Rabinovszky Máriusz rendezte „Közösségi művészet felé" kiállításon. 1956-ban elhagyta az országot, előbb Párizsba ment, majd innen Kanadába, utóbb pedig tanszéket kapott a Tel Aviv-i Festészeti Akadémián. 1977-ben hunyt el. Irodalom Kállai Ernő: Bán Béla. Magyar Csillag, 1942. I. Kállai Ernő : Modern painting in Hungary. New Hungary, 1942. nov. H: Bán Béla kiállításához. Szabad Nép, 1946. IV. 24. H: Bán Béla grafikái. Szabad Nép, 1947. II. 11. Rabinovszky Máriusz: Bán Béla kiállítása. Szabad Művészet, 1948. 10. Celmacher Anna: Bán Béla újabb képei. Fórum, 1948. 918. 1. Láncz Sándor: A szocialista realizmus történetéből. Megjegyzések felszabadulás utáni festészetünkről. Művészettörténeti Értesítő, 1965. 2. 113. 1., 121. 1., 133. 1. Bodri Ferenc: Bán Béla. Művészet, 1972. V. 1937 után formálódott ki új képalkotó felfogása: ekkor keletkezett alkotásain a pozitív és negatív formák határait egybemosta és a mozgalmas-áttűnő montázstechnika módszereit alkalmazta (illusztráció József Attila Eszméletciklusához, 1938. k.). Művészi nyelvének dinamikus expresszivitása felfokozódott ebben az időben. 1939 után - ekkor került szorosabb kapcsolatba az Ámos-Anna Margit házaspárral - munkásságában a szentendrei művészek hatására egy sajátos szürrealisztikus kifejezésmód vált uralkodóvá, főként Vajda késői maszkjainak és táj-metamorfózisainak a hatására, s ezzel egyidejűleg palettája megszínesedett. Festményein a férfinő kettőse, az asszonyi alak festői változatai foglalkoztatták. Képei nagy foltok ritmusaira épülnek, amelyben az emberi és természeti motívumok belevesznek a foltok és vonalak nyugtalanító játékába. Zömök, vaskos, nagy testű, kis fejű alakjait vastag kontúr metszi ki a háttérből, ezeket majdnem a felismerhetetlenségig torzítja, szétdarabolja s groteszkül egymásba kuszálja. Az egymásba furakodó formák áthatják egymást. Sötéten izzó színei a katedrálisok nagyszerű üvegablakaira emlékeztetnek: a felfokozott zöldek és sárgák nyelvén beszél indulaBán Béla: Kékszemű szörny fej, 1946., p. temp. akv. 30,5X21,5 cm (JPM 68.686) tairól. A képek hátterét szinte teljesen feloldja: „az egész képen színfelület-harmóniákat kezdeményezett"

17 - jegyzi meg róla Hamvas Béla. Ugyancsak ő állapítja meg, hogy nagyarányúan festett asszonytémáival a középkorban, a reneszánszban vagy a barokk idején kedvelt festője lett volna a bibliai nőalakoknak, és sok megrendelést kapott volna az egyháztól, hogy házias Sárákat és Mártákat fessen. Bán Béla ecsetjét azonban egészen más indulatok vezették. Erre utal az Anya (1945) intenzív okkersárgával előadott, zöld árnyékokkal plasztikussá formált alakja, amelyen - modern Willendorfi Vénuszként - a hatalmas fej és a nagyra növelt kebel mellett a test többi része szinte satnyának hat. Hasonló felfogásban készült a Kompozíció (Ülő figura, 1946) : ablakkal és falfelülettel jelzett belső térben a széken ülő két figura áthatja egymást, egymásba folyó tömegüket csupán a színek tagolják. Korántsem biblikus indulatokról van itt szó: a torzultan feszülő-duzzadó vagy csenevészen elapadó formák egy lázálom-látomás forró nyugtalanságát tolmácsolják. Rendkívüli ábrázoló erővel vetíti ki magából az ellenforradalmi évek átélt borzalmait. Ebben a szellemben festette a Munkást is (1947) : a háttal álló, feltűnően kis fejű, bal felé forduló guggoló férfiakt feje fölé emelt jobb karja áthajlik és 17 Hamvas-Kemény: i. m. 65.1.