Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

308 LÄNCZ SÁNDOR értékeivel a czóbeli képi világhoz kapcsolódik. Hasonló szellemben fogant Lossonczy Iboly portréja (1945) is. A Kenyeres csendéleten (1946) régi festői problémát vet fel újra az asztal és a mellé állított hatszögű tükörben tükröződő látvány kettős megjelenítésével. Ezután festett könnyed, franciásan ötletes és szellemes Harlekin sorozata (1946) lírai finomságaival ragad meg. Ezekről írta Hamvas Béla.- „A mesteri készség, a szerkezet egysége, a kép szubjektív volta és felületi szépsége . . . csak másodsorban figyelemreméltó. A döntő, a megragadó nála minden esetben a lírai feszültség, amelyben a poétikus érzékenység áll azzal a pillanattal - amikor a nyilvánosság elé lép . . . Bálint képeiben az ember megérti. . ., hogy Arlequin nem más, mint a valódi költő."

14 A Hosszúlábú asztalom (1946) már Párizsban született: a síkban tartott, dekoratívan festett, a vörösök-barnák tónusaira és a sárgára épülő csendélet izzó meleg színeit csupán néhány hideg zöld egyensúlyozza. Párizs nagy hatást gyakorolt Bálintra. A polippal küzdő cannes-i tengerészhez hasonlítja önmagát, akinek küzdelmét a tömeg bámulja. „Engem, a festőt, sokan megvetnek, amiért polgári szobácskák sarkaiban érzem magam jól, de én e sarkokban néha az örökkévalóság igézetét érzem és erről szeretnék számot adni. Tárgyak közt kotorászom és tudom, hogy a tárgyak szelleme nem kevésbé veszedelmes, mint egy sokkarú polip. Küzdeni kell a tárgyak szellemével is . . ."

15 E „küzdelmében" segítségére vannak „barátai, a Szépség megszállottai, Cézanne-tól Braque-ig." Ez azt jelenti, hogy a képeken csupán a bennünket körülvevő leghétköznapibb 14 Hamvas-Kemény: Forradalom a művészetben. Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon. Misztótfalusi é. n. 15 Bálint Endre vallomása az Európai Iskola XXXIV. Kiállításának Katalógusában. tárgyak jelennek meg, s ez a felülmúlhatatlan banalitás mégis óhatatlanul magában hordja a tárgyak mágiájának a példaképből, az afrikai szobrászatból átszűrődő jelenlétét, a fétiskaraktert is. A képek a síkokat körülölelő vonalak összecsengő struktúrájára épülnek, s egyben a tárgyakat alkotó erőmezők belső dinamikájára. Elsősorban Braque 1910-es évekbeli képeinek hatására születnek Bálint Endrének ezek az új csendéletei, amelyeken a rálátásosan festett, ellipszis alakú asztal, vázával, gyümölccsel, egyik-másikon újsággal a kubizmus jellegzetes motívumai. Bálint azonban nem bontotta szét a tárgyakat, nem vizsgálta azokat különböző nézőpontból : megőrzi tömegüket és inkább a súlyos, nehéz színekre építve, dekoratív előadásmódban komponál belőlük képet (Teáskanna, Halas kép. Tál és kancsó, Kancsókép stb. valamennyi 1947). E képeinek budapesti bemutatása alkalmából Szegi Pál Bálint művészetét „a posztimpresszionista bágyadtság és az absztrakt játékosság elleni mély belső tiltakozásként"

16 jellemzi. A korszak végére Bálint képein ismét megjelennek a szentendrei motívumok: a Rácsos kompozíción (1948) már fellép a később olyan fontos szerepet játszó hullámvonalas-szigonyos rács motívuma, a kinn és benn választóvonalaként, a Szentendrei házon (1948) pedig a ház egésze - az otthonérzés megjelenítőjeként - bal oldalán a fűzfajellel. Sajátos szellemi szféra lengi már körül ezeket a motívumokat: mindinkább spirituális jelentést nyernek. A Fehér madár (1948) átírt formái és színei pedig már arra a változásra utalnak, amelynek eredményeképpen a barát és példakép. Vajda Lajos művészetének hatására Bálint Endre népies-szürrealista képalkotó módszere korszakunk után alakult. Szegi Pál: i. m. Bálint Endre: Hal, 1948., p. akv. tús, 192X268 mm (JPM 81.18)