Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A mecseki Nagy-mély-völgy nagylepkefaunája és a Délnyugat-Dunántúl bükkön élő fauna elemei (Lepidoptera)

A MECSEKI NAGY-MÉLY-VÖLGY NAGYLEPKEFAUNAJA 29 5. ábra. A Boarmia arenaria (a), az Ochrostigma melagona Bkh. (b) és a Drepana cültraria F. (c) rajzásdiagramja a Nagy-mély-völgyben. Fig. 5. Activity of Boarmia arenaria Hutn. (a), Ochrostigma melagona Bkh. (b) and Drepana vultraria F. (c) in Valley Nagy-mély-völgy. lálható a Nattán-féle gyűjteményben, Kaposvárról (4.5. ábra). Operophtera íagata Scharfbg. Területünkön éppen olyan lokális és ritka, mint az előző faj: mecseki, zselici, zalai és Kőszegi-hegységbeli példányai ismertek (4. 6. ábra). E faj is csak bükkösökben került elő, hasonlóan az előzőkhöz. A felsorolt б faj együttes elterjedését vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb faj számban (4-6 faj) a nyugati határszél montán, illetve igen csapadékos és beerdősült dombvidéki zónájában (őrség. Zalai-dombság) élnek. E vidékeken kiterjedt, jó állapotú, spontán újuló bükkösök vannak. Zala délkeleti illetve Somogy északnyugati határvidékéről ugyan nincsenek jelentősebb mennyiségű faunaadataink, azonban az ott folyó gyűjtések folytán - legalábbis véletlenszerűen - egy-egy példányuk előkerülhetett volna. E területek viszonylagos kutatatlansága - amire már korábban is rámutattunk {Uherkovich 1981c) - a Dél- és a NyugatDunántúl kapcsolatainak helyes értékelését igen megnehezíti. Külső- és Belső-Somogyban, valamint a Dráva mentén még a jól kikutatott helyeken is kivételszámba megy egy-egy fajuk felbukkanása (Sellye, Gilvánf a, Somogyudvarhely, Felsőszentmárton). Számos, rendkívül alaposan megvizsgált helyen (pl. Barcsi borókás, Kisdobsza, Komlósd, Kis-Balaton) egyiküket sem fogtuk ez ideig. A Zselic és a Mecsek nedvesebb területei (Zselici tájvédelmi körzet. Sormás-völgy - illetve Középső- és Keleti-Mecsek völgyei) viszont kitűnő tenyészőhelyet biztosítanak számukra. A Nagy6. ábra. A Dél- és Nyugat-Dunántúl egyes gyűjtőhelyein előforduló bükkfogyasztó nagylepkék fajszáma. Kis fekete pont: jelentősebb gyűjtőhely bükkevő faj nélkül. Fig. 6. Number of species of beech-eating larger moths in South and West Transdanubia. Small black dots: no data for species living on beech. mély-völgyben a felsorolt fajok közül eddig 4 került elő. A hely ismeretében a többiek előfordulása sem kizárt (6. ábra). b) Igen érdekes az amfiíág Lymantria monacha L., amelynek egyik tápnövénye az erdei fenyő, s minden kiterjedt fenyvesben (telepítettben is!) előfordul. {Uherkovich 1980c). Azonban olykor lomberdőkben, elsősorban bükkösökben is él (Zselic: Sormás-völgy, Mecsek: Nagy-mély-völgy, Várvölgy). Ligeterdőben Kisdobszán fogtuk. Mennyisége a Nagy-mély-völgyben 1982-ben elérte az 1%-ot, ez szokatlanul magas arány többi gyűjtőhelyéhez képest, még fenyvesekben sem tapasztaltam ilyen mennyiségű felléptét a tárgyalt területen. Míg az Északi-Középhegység területén az erdeifenyves és bükkös populáció formailag is eltér: az utóbbinál melanizálódás nincs (Varga Z. megfigyelései szerint), addig a Dél-Dunántúlon ismert bükkös populációkra nagyfokú melanizáció a jellemző (előbb felsorolt 3 bükkös és egy ligeterdei lelőhelyén). c) Bükkösökben gyakoribb poliíág lombfogyasztók. A polifág fajok közül 4 - Cyclophora linearia Hbn., Agriopis aurantiaria Hbn., Oporinia christyi Prt., Harpya íurcula Cl. - ugyan széles körben elterjedt (7-8. ábra), azonban bükkösökben jóval gyakoribbak, mint más lomberdőkben. Közülük került ki a Nagy-mély-völgy domináns faja, a Cyclophora linearia Hbn., mindkét évben 10% feletti relatív dominanciaértékkel (ld. 1. táblázatott). Ugyanez a faj az összesített lista szerint 4,16%-kal szubdomináns Szentpéterföldén {Uherkovich 1982a), de például Kisvaszarban a 6 vizs-