Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A mecseki Nagy-mély-völgy nagylepkefaunája és a Délnyugat-Dunántúl bükkön élő fauna elemei (Lepidoptera)

A MECSEKI NAGY-MÉLY-VÖLGY NAGYLEPKEFAUNA JA 27 szegélyeken, magaskórósokban különösen gyakori (egyébként euryök faj, minden élőhelyen előfordul). A Scotia segetum Den. et Schiff. 1981-es nagyobb mennyisége vándorlás eredménye volt. Az iszalagon (Clematis) fejlődő Melanthia procellata Den. et Schiff, ilyen magas dominanciaértéket általában nem ér el. Egyébként ez a faj is elterjedt és többnyire nem ritka. A bükkösökre ugyancsak igen jellemző a monofág Drepana cultraria F. és az amfifág (erdei fenyő illetve bükk tápnövényű) Lymantria monacha L. magasabb, itt 1%-ot meghaladó dominanciaértéke. A Boarmia arenaria Hufn., Aglia tau L. vagy az Ochrostigma melagona Bkh. tápnövénye ugyancsak a bükk, de e fajok mennyisége rendszerint - mint itt is - nem jelentős. A bükkön élő nagylepkék délnyugat-dunántúli elterjedéséről A bükk (Fagus silvatica L.) Magyarország egyik legelterjedtebb fafaja, az erdőállomány 8,7%-át alkotja. Nálunk két alfaja él, a ssp. silvatica L. és a ssp. moesiaca (Maly) Czeczott, ez utóbbi a szórványosabb eltérj edésű. A montán régióban zonáli s társulásokat alkot, a Dél- és Nyugat-Dunántúlon klimatikus azonális társulások alkotásában vesz részt (Vicio oroboidi-Fagetum és Helleboro odoro-Fagetum), másrészt konszociáció-alkotó szurdokerdőkben vagy gyertyános-tölgyesekben. Elegyfa gyanánt számos társulásban fordulhat elő, olykor még egészen száraz erdő típusokban is (Soó 1970). A Mecsek és a Zselic (valamint az utóbbival szerkezetileg és fitocönológilag közelrokon Völgység) területén kiterjedt bükkösök vannak. A bükk BelsőSomogyban vagy a Dráva-síkon már jóval ritkább. A Zalai-dombságon viszont igen jó növekedésű, kiterjedt állományai vannak. Gyakori az Őrségben is, de itt sok helyütt csak elegyfaként, az északi lejtőkön társulásalkotó. Korábban nedves atlantikus korokban a bükk jóval elterjedtebb volt, még az Alföldön is kiterjedt bükkösök tenyésztek. A növényföldrajzilag alföldi Dráva-síkon - ahol a klímaviszonyok a bükk számára még hosszabb ideig megfelelők maradtak á4ományai tovább fenn tudtak maradni, s még jelenleg is van egy kicsi, pusztulóban levő bükkös Bürüs-Szentegát határában, mutatóban pedig egy-egy bükkfa másutt is. A felsorolt területeken több helyütt folytak rendszeres vagy alkalmi nagylepke-vizsgálatok. így a bükkösök, illetve a bükköt tartalmazó erdőtípusok nagylepke-állományainak összetételét már elég jól ismerjük (Uherkovich 1977b, 1981a, 1982a). A következőkben csak azt vizsgáljuk, hogy a bükkön élő nagylepkefajoknak milyen a dél- és nyugatdunántúli elterjedése s milyenek mennyiségi viszonyaik. A fajokat 4 csoportba osztottam: a) nálunk gyakorlatilag monofág bükk-fogyasztók,b) egy amfifág faj (Lymantria monacha L.) ; c) olyan polifág lombfogyasztók, amelyek bükkösökben rendszerint gyakoribbak, tehát bükkösökre jellemzők lehetnek; d) olyan polifág lombfogyasztók, amelyek bükkön is élnek, de csak másodsorban, mennyiségük sem jellemző. a) Monofág bükkiogyasztok. Nálunk 6 olyan nagylepkefaj él, amelyek fő tápnövénye a bükk, bár irodalmi adatok szerint (elsősorban ForsterWohlfahrt I960, 1973-1980) olykor más fafajokon is felnőhetnek. Tapasztalataink és részben nevelési kísérleteink szerint azonban ezek gyakorlatilag monofág fajok. Ochrostigma melagona Bkh. A legelterjedtebb bükkevő faj, amely olykor a régebbi bükkösök helyén levő nyirkosabb gyertyános-tölgyesekben is előfordulhat, tehát valószínűleg nem szigorúan monofág. Azonban bükkösökön kívüli előfordulása csak ritka kivétel (a Dél-dunántúlon pl. Székelyszabar. Felsőszentmárton, Gilvánfa, de előfordul az Északkelet-Alföldön is a Lónyai-erdőben, Varga Z. levélbeli közlése szerint). Tömeges felléptét eddig sehol sem tapasztaltuk a vizsgált területen - így a Nagy-mély-völgyben sem - azonban kiterjedt bükkösökben rendszeresen fogható (4.1. ábra). Boarmia (Fagivorina) arenaria Hufn. Elterjedése az előző fajéhoz hasonló (4.2. ábra). Kivételesen ez is előfordulhat bükkösöktől távolabb (pl. Simontornya, Székelyszabar), tehát igen ritkán más tápnövénye is lehet. Érdekes, hogy a nyugat-magyarországi azonális bükösökben illetve bükköt is tartalmazó lomberdőkben eddig csak kevés helyen találták. A mecseki vagy zselici bükkösökben nem ritka, s előfordul a somogyi Dráva-mente olykor bükköt is tartalmazó tölgyeseiben, gyertyános-tölgyeseiben (Somogyudvarhely). Drepana cultraria F. Az irodalom és tapasztalataink szerint szigorúan monofág a bükkön. A Mecsekben, a Zselicben és a Völgységben mindenütt előfordul, nyugaton sem ritka bükköt tartalmazó erdőkben (4. 3. ábra). Olykor tömegesen lép fel. Ez és az előző faj nálunk kétnemzedékes (5. ábra). Aglia tau L. Elterjedési térképe (4.4. ábra) valószínűleg csak megközelíti, de valójában nem fejezi ki gyakoriságát. Tapasztalataink szerint ott, ahol nappal számos példánya rajzik, lámpára vagy fénycsapda fényére esetleg nem is reagál. Valószínűleg erősen frontérzékeny faj. Ectropis consonaria Hbn. Igen lokális és ritka faj. A Mecsekből Balogh (1978), a Zselicből és Szentpéterföldéről Uherkovich (1981b, 1982a), a Kőszegi-hegységből Rézbányai (1974) említi. A Mecsek egyik völgyében 1983-ban újabb példányait gyűjtöttem (Kisújbánya, Vár-völgy). Megfogta még a nagyrákosi fénycsapda és több példánya ta-