Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY III. 189 tegyem, s ha nem olvastam volna néhai Lord Canningnek írt levelemet - ki igencsak helyeselte ezt -, talán megtettem volna. X) Lásd a kivonatot, amit a „Transzilvániai megyék újraegyesítéséről" szóló ünnepelt beszédről készítettem - Kék Könyv, 22-29. old. Amikor sorbavette a tényeket és elmondta a kérdéssel kapcsolatos történelmi tényeket, Kossuth olyan hűvös és hivatalos modorú volt, mint egy pénzügyminiszter, aki az állami költségvetést ismerteti az alsóházban, de „amikor a tények száraz ismertetését mérsékelni tudta különös ékesszólásának szenvedélyes kitörésével", egészen más ember volt. A következő részlet erősen emlékeztet engem Burke-re (nyomtatott szövegrészlet). „Kell-e többet mondanom? önök elé terjesztettem a tényeket, s az önök dolga abból a szükséges konklúziókat levonni. A nemzet dolga, hogy határozzon: meddig tűrjük még a kormányt, melynek alkotmányellenes cselekedetei által az állam törvényhozó, végrehajtó és ítélő hatalma kisebbedik. Meddig? Feltehetem a kérdést? Oh, ha ezeket a cselekedeteket továbbra is eltűrjük - akkor, mikor a despotizmus meghunyászkodik a szabadság újjászülető szelleme előtt, s a nemzetek, miket rokkantságba bénított, visszanyerik eredeti (ősi) életerejüket - lemondok hazámról." Ne feledjük, ez csak fordítás, amely - remélem -, nemcsak a szószerinti értelmét adja vissza, hanem az eredeti hangulatából is valamit. Y) Ez is, a 123. számú is, egyike annak a számtalan jegyzetnek, amit én tettem hozzá a szerző írásához, lásd a P és a Q jegyzetet. Z) Lásd Magyar. . .' VI. kötet, 217-218. old. a) Széchenyi, aki szeretett szójátékokat csinálni, alkotott egy kissé középszerű angol szójátékot, a ,rascianokat' .patkányoknak' (RATS) nevezte. Legutóbb, mikor láttam őt. Pestről való távozásom előestéjén (1848 májusában, mielőtt Szlavóniába és Horvátországba utaztam), azt mondta: „Ha nem ügyelünk, azok az átkozott patkányok (RATS) tönkretesznek bennünket. Ha felfegyverzi s nem akasztatja fel őket, csak kigondol valami tervet ennek a csőcseléknek az elpusztítására, s akkor .Patkányfogó konzullá' nevezzük ki (szójáték a főkonzül szóval: Sonsul-General Ratcatcher-General). b) A levél megtalálható a függelékben, IV. számú, itt találhatók még más, hasonló tartalmú levelek is, pl. a III. számú, Esterházy herceg levele, melyre Kázmér gróf levele (IV.) a válasz. V. Szemere levele-, VI. Kázmér gróf második levele a .Times' tőszszerkesztő jenek : VII. Szemere levele az .Examiner' szerkesztőjének. Ennek a levélnek a publikálásával Kázmér gróf mélyen megsértette honfitársait. Párizsban, 1852. január 16-án kelt levelében ezt írja. „Nem tudom megérteni, hogy ismerve Kossuthot mint ahogy többé-kevésbé mindenki ismeri őt -, ők, a honfitársaim, hogy reménykedhetnek benne. Ez puszta kétségbeesés részükről, s odáig megy, hogy két nappal ezelőtt kaptam egy nagyon barátságos, s a lehető legkülönösebb levelet Telekitől, kinek véleménye Kossuthról, egybeesik az enyémmel, de mégis szigorúan vádol, amiért nyilvánosságra hoztam a levelet, mintha ezzel igazán bajt csináltam volna. Kossuth Amerikában megjövendölte, hogy Lavis Napoleon coup d'etat-ja (puccs, államcsíny) lesz a jel Európa összes népének az általános telkelésre. Egyszer Magyarországon megjövendölte, hogy Jellachich inváziója (rohama) lesz a magyar szabadság jele. Bárki megjósolhatja neki, hogy amerikai diadala tekintélye teljes romlásának jele. Szalay a ,Times'-ban megjelent levelekről ezt mondja, Rirschach-ban, 1852. január 31-én kelt levelében: „A három fogalmazvány közül véleményem szerint Batthyány Kázméré a legjobb, vagy legalábbis az én nézetemhez legközelebb álló. A legkevésbé a Szemereféle tetszett, nyomát sem találtam benne az államférfinak." „Esterházy reméhetőleg megbánta már, hogy - amint Ön helyesen mondja - nem tartotta kötelességtudóan a száját. Ő már nem gyerek, vén róka hírében áll, és mégis elég gyenge volt (rancuné)-ból, mert a lindeni szőrszálhasogatók Kossuthtal éppen úgy jártak el, mint hajdan a táblabíró-kollégium, hogy a bécsi minisztériumnak eszközként szolgáltak." „Hogy ő a maga védelmére - ami egyébként egyáltalán nem volt szükséges, mert ő aztán bizton nincs abban a veszélyben, hogy ártsanak neki - Batthyány eljárását meggyanúsította, ez megbocsáthatatlan, úgyhogy nekem sem tartott soká, (annak ellenére, hogy annak idején azt hittem, jót akart), hogy lássam, hogyan éreztette vele Teleki gúnya teljes élét." Ügy látszik, a levél nagy hatást gyakorolt Mr. Bentley-re, a ,New Burlington Street' jólismert kiadójára, aki ezt írta nekem 1852. február 2-án: „Régen volt már, hogy utoljára találkoztunk gróf Batthyány Kázmér ügyében. A minap a ,Times'-ban megjelent csodálatos levele emlékezetembe idézi az ügyet. Van valami nagyon nemes és meggyőző a levelében, s leghőbb vágyam, hogy kiadhassam azt a müvet, amiről őn beszélt nekem (s mire ő maga is céloz), s rögtön írok önnek, s kérem a jó ügy érdekében - mit ő oly derekasan támogat -, hogy adja ki. S ha ezenkívül megengedi nekem, hogy az angol közvélemény elé vigyem, biztosan nem lesznek nehézségeink a kisebb dolgok elrendezésében sem." Mr. Bentley 1852. február 6-án kelt levelében ezt írja : „Nagyon boldog vagyok, hogy Batthyány Kázmér gróf halad beszámolójának előkészületeivel, amit az angol társadalom tekintélyes része jól fogad majd. Kossuth össze fog zsugorodni az egyszerű igazságok alatt - miket a gróf megállapít -, a maga természetes jelentéktelenség ébe húzódik vissza, s nem játssza többé a diktátort. Be kell vallanom, hogy mivel olyan szerencsétlenül belekeveredtem Pulszky és társai ügyébe (a Beck-féle ügyre céloz) „hálát érzek, hogy kiadóként eszköze lehetek, s valós képet adhatok az angoloknak azokból téves elképzelésük helyett (,disabus')

t melyet a tömeg bálványáról (idol) alkottak. c) Lásd Magyar. ..' 29. számú jegyzet. d) Kázmér gróf, mint a többi magyar liberális, természetesen felbőszült Lord Palmerston ellen. Egyik levelében - Párizs, 1852. augusztus 14. - ezt írja: „Amíg Oroszország kelet, nyugat, észak és dél felé mozgolódott, Palmerston azzal szórakozott, hogy marionett figurákkal játszott, Szicíliával, nápolyival és pulcinellaival (v. Pulcinellával), s hagyta, hogy szétszórjanak bennünket... WITHOUT MAKING USE OF ANY OTAER SORT OF „BOTTLEHOLDING" THAN AN EXTEMPORE SPEECH OVER A BOTTLE. Művében több ilyen szellemi sziporka (v. hirtelen kitörés) is található. Azt javasoltam neki, hogy ezeket hagyja ki, s ha lehet, minél kevesebb célzást tegyen Palmerstoma, de „kapaszkodjon Peusenly(?)-be", s vágja őt, s vagdalkozzon ellene, ahogy tetszik, - s mint magyarnak, tökéletesen igaza van, ha ezt teszi züm, züm (Lásd Magyar...' Jegyzetek, 57. old.). De már néhányszor szigorúan megbírálta a „Nagykövet őnagyméltóságát", lásd Magyar...' 29. sz. jegyzetet. Ebben a megjegyzésben a 22-24. oldalakon a „Válójában nagyon szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban" mondattal kezdődő, s a „... mikor a Kék Könyv végre megjelent" mondattal végződő, rész teljesen az ő tollából van. A 24-21. oldalon „A parlamenti Kék Könyvre való utalással" mondattal kezdődő és az „... osztrák határra" mondattal végződő megjegyzést én illesztettem a szövegbe, ti. az angol méhecske egyik javaslata (lásd