Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY III. 177 egy nagyhatalom egy másik nagyhatalom formális vagy hallgatólagos beleegyezésével beavatkozik egy kis állam ügyeibe, rengeteg miniszterpapírt pocsékolnak arra, hogy rendbehozzák a dolgokat, s a kabinetek néha elhidegülnek egymástól, és gyakran folyamodtak a fenyegetés eszközeihez, de a diplomácia hamarosan elsimít megint mindent, s minden intézkedést tiszteletben tartanak, mikor azt naponta forró érvekkel (ad honinem?) és felfegyverzett hadsereggel támogatják. Feltételezhető volt, hogy Oroszországnak Magyarország ügyeibe való beavatkozását sokkal komolyabban veszik, különösen Anglia, hiszen Oroszországot régóta leghatalmasabb riválisának tartotta. Ahányszor Oroszország átlépte a hatáskörét, amivel a bécsi országgyűlés ruházta tél, Anglia mindig kifogást emelt ellene, s nem is mindig hiába. Az angol kormány azt állította, hogy nagy jelentőségűnek tartja az európai erőegyensúly kérdését, s úgy látja, hogy Magyarország alapjaiban gyengíti azt a korlátot, melyet az orosz beavatkozás ellen emeltek, nem kis bosszúsággal látja ezt az angol kormány, mivel ha ezek a korlátok ledőlnek, semmi sem választja el többé Oroszországot a Boszporusztól, csak néhány hegyszoros, melyeken könnyű átkelni s néhány alárendelt nép vagy törzs, melyeket a faji és vallási rokonszenv alapján könnyen megnyerhet magának. Ezért feltételezhető volt, hogy Angliának nem közömbös, hogy milyen óriási mértékben növekszik Oroszország hatalma és befolyása egy sikeres intervenció után. Ennek ellenére Anglia mindent megtesz, hogy megakadályozza az intervenciót, s igyekszik fenntartani a régi korlátokat az orosz beavatkozás ellen, vagy - ha a régi korlátok nem tarthatók fenn - új, a régivel megegyező vagy annál nagyobb erejű korlátokat fog állítani. Röviden, egy előre nem látott esetben - ami feltehető, hogy bekövetkezik -, Anglia egy jól átgondolt politikát fog követni, hogy támogassa a célt, melyben közvetlenül érdekelt. Feltételezték, hogy a többi nagyhatalom sem tűri el az orosz intervenciót Magyarországon. Elképzelhető Franciaországról, hogy azzal nyeri vissza régebbi fölényét, hogy cserbenhagyja az ügyet, mit nagy királyai s még nagyobb császára idején támogatott? Ne ragadná meg a francia elnök a kínálkozó alkalmat, hogy politikáját oly magasra emelje, mint király elődei. Törökország is ki volt téve az intervenció közvetlen veszélyének; s a szultán sürgette szövetségeseit, hogy minden erejükkel akadályozzák meg. Habár erőfeszítései hiábavalóak voltak, nem valószínű, hogy engedelmesen tűrné, hogy területei az orosz hadsereg hadműveleteihez bázisként szolgáljanak. Mivel tudatában volt annak, hogy a cár ellenséges hatást gyakorol a hatalma alatt álló szláv törzsekre, ne rázta volna ez fel a régóta letargiába süllyedt törököket? Miért ne használták volna ki uralkodóik a vallási fanatizmust, mint az oroszok? S ha a törököket egyszer felrázzák, ki kételkedhet az eredményben? Háború vagy országgyűlés - mindegy melyik; a magyarok csak azt követelték, hogy ők rendezzék ügyüket Ausztriával, s ezt sikerült is elérni. Ezek voltak a feltevéseink és reményeink, de amikor az orosz sereg bevonult, egyetlen kormány sem mozdult. * * * Az ügyek állása napról napra válságosabb lett. Az oroszok is, az osztrákok is közeledtek a fővároshoz. Az oroszok nagyon lassan haladtak - láz és vérhas gyötörte őket -, de azért közeledtek, s június utolsó napjaiban elfoglalták Miskolcot és Tokajt. Ilyen kedvezőtlen ('untoward') körülmények között szükségét éreztük, hogy a rendelkezésünkre álló csapatokat egy fővezér parancsnoksága alá vonjuk össze. Kétségtelenül Bem tábornok volt a legalkalmasabb erre a posztra, sőt Görgei egy kormányülésen kijelentette, hogy ő maga is örömmel szolgálna Bem parancsnoksága alatt. Bem bele is egyezett, hogy elfogadja a tisztséget, miután Kossuth megbeszélést tartott vele Nagyváradon. Bem azt a határozott feltételt szabta, hogy korlátlan katonai hatalommal ruházzák fel. De ekkor nem tudták őt Erdélyben nélkülözni, mivel az orosz tábornokok. Lüders és Grotenhjelm behatoltak oda, s néhány katonailag fontos helyet ők uraltak. Kossuth hirtelen haditanácsot hívott össze június 29-én, s' ezen megjelentek az akkor Pesten tartózkodó legkiválóbb tábornokaink. Köztük megemlíthetem Dembinszkit, aki engedett Kossuth kérésének s letett arról a szándékáról, hogy elhagyja az országot. Mészárost, aki akkor rendelkezési állományban volt; Aulichot, ki - miután annyira kitüntette magát a nagyszerű áprilisi hadjáratban - visszavonult az aktív szolgálattól; Kiss Ernőt, aki tábornagyi rangot viselt, ezt a Bánátban tett szolgálataiért kapta és Perczel tábornokot, akit visszahívtak a 4. hadtest parancsnoki tisztségéből, mivel kissé túl veszekedős volt, s megtagadta az engedelmességet a kormány rendeleteinek.

56 Perczel egy védekező hadművelet tervét tárta a tanács élé, ezt Dembinszki is helyeselte, s szinte minden jelenlévő tiszt. A terv a következő volt: 20 ezer embert kell helyőrségen hagyni Komáromban és összegyűjteni az összes rendelkezésünkre álló erőt - az 1., 2„ 3., és a 7. (Görgeié) és a 4., 5. hadtestet az önálló csapattestekkel együtt a Tiszánál és a Marosnál. A 6. hadtestnek (Bem serege) Erdélyben kell maradnia, és közvetlen kapcsolatot kell tartania az összevont sereggel. Így seregeink Magyarország legtermékenyebb vidékeit foglalták volna el, azok el tudtak volna látni egy nagy hadsereget is és tarthatók lettek volna. Szeged védhető lett volna elsáncolással és tété d'peat(?)-al.