Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY III. 159 dolgokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen a hirtelen légroham homokszemcsékből is tud hegyeket emelni. A körültekintés és előrelátás eme hiánya miatt magyar részről a miniszterelnök felelős. A legcsekélyebb fenntartás nélkül mondom, ezt, mivel ez nem becsmérli jellemét és nem csorbítja érdemeit. (J) Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Batthyány Lajosnak rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdenie. Nemcsak az osztrák Kamarilla mesterkedéseivel kellett szembe szállnia, hanem egy csekély létszámú, de határozott ellenzékkel, amely olyan emberekből állt, akik fel tudták tüzelni a többség indulatait azzal, hogy a miniszterelnök politikáját hamis színben tüntették fel. Siettették az országot a forradalom felé, hogy ezzel saját hitvány érdekeiket és aljas terveiket segítsék. Batthyánynak bizonyos mértékig át kellett engednie magát e népszerű áradatnak és be kellett adnia lemondását. Ezután a Vas megyei milíciában szolgált önkéntesként, s Kossuthnak címzett emlékezetes levelében - mely megjelent az újságokban (K) - leírja viselkedésének okait, s elismétli a sértéseket és támadásokat, melyekkel bőségesen és meggondolatlanul halmozták el őt. Elveihez hűen, a Nemzetgyűlés Pesten tartott^ utolsó gyűlésén azt javasolta, hogy küldjenek deputációt Windischgrátzhez, és ajánlják tel neki a kérdés békés rendezését Ausztria és Magyarország között. Mindkét ház elfogadta javaslatát, s Batthyány Lajos s a Nemzetgyűlés néhány kiváló tagja a tábornagyhoz küldetett.

38 Barátai kötelességüknek tartották felhívni a figyelmét a veszélyekre, aminek kiteszi magát, ha vállalkozik erre a küldetésre, de Batthyány Lajos nem volt az az ember, aki visszariadt valamitől, ha a hazáját szolgálhatta vele. Elment, s az osztrák kétszínűség áldozata lett. Windischgrátz és tisztikara ez alkalommal megmutatták, hogy teljesen híján vannak a becsületnek. Néhány nap múlva Batthyány Lajos rab volt. Megmenekülhetett volna börtönéből, de ő nem akarta megragadni a felkínált alkalmat. Habár illúziói szertefoszlottak, még mindig azt hitte, hogy az osztrák álnokságnak is van határa. Nem gondolta volna, hogy a Habsubrgok éppen akkor tárgyalnak kétszínű tanácsadóikkal arról, hogy hogyan küldjék vérpadra őt annak az embernek a meggyilkolásáért, aki az ő legfőbb támogatójuk volt Magyarországon. Mintha nem ő lett volna az, aki állandóan arra törekedett, hogy mérsékelje a hevességét azoknak, akik úgy vélekedtek, hogy a forradalmat meg kell gyorsítani, s akik határozottan állították, hogy Magyarországnak nemcsak az a feladata, hogy megvédje törvényes jogait és szabadságát, hanem az is, hogy vállalja a francia és német forradalom ügyét is! Mintha nem ő lett volna az, aki egyre vesztett népszerűségéből azzal, hogy állandóan visszautasította, hogy megtegye az első lépést az Ausztriától való teljes elszakadás felé, habár állhatatosan és makacsul sürgették mindkét részről, hogy fogadjon el egy ilyen intézkedést! Halálra ítélése a történelem egyik leg jogtalanabb, legkegyetlenebb, legálnokabb, leghálátlanabb tette volt. Amikor Vest lakói meghallották, hogy elbocsátották a muskétásokat, akik véget vetettek e nemes mártír szenvedéseinek, egy emberként kiáltották: „Nincs többé Isten az égben!" Ez a félelmetes felkiáltás gyilkosait az örökös becstelenség bélyegével jelöli meg. Habár, a hitvány Habsburgoknak a gyilkosság nem elég, még az emlékét is meg akarták gyalázni áldozatuknak. Célozgattak rá, hogy ez a nemes, büszke ember belekeveredett Latour gróf meggyilkolásába. Ez a gyanúsítás egyszerűen nevetséges, ha egyáltalán szabad ezt a szót használni egy ilyen szomorú esettel kapcsolatban - s ennek megfelelően vélekedtek róla. (L) Latour meggyilkolása ugyanannak az ügynek tulajdonítható, mint Lamberg meggyilkolása Pesten. Ez a gyilkosság megerősítette Batthyány Lajost abban az elhatározásában, hogy lemond tisztéről, mivel úgy gondolta, hogy nem tudja azt megőrizni többé önmaga számára tisztességgel s hazája számára haszonnal. Könnyen érthetővé válik számomra, hogy abban a percben, amikor elhagyta a minisztériumot, Ausztria szükségképpen ellentélnek tekintette őt, aki még magánál Kossuthnál is félelmetesebbé válhat. Igaz, ha Battyhány Lajos a forradalmi kormány vezetője lett volna, mindenki követte volna őt. Akkor igazán elemében lehetett volna. Ereje, szenvedélyessége, de mindenek felett táradhatatlan kitartása és állhatatosság a kivívta volna a hadsereg tiszteletét. Egy hadsereggel - mely fölött hatalmat gyakorolt volna, melyet nem zavart volna össze tábornokainak vetélkedése, hanem a legfőbb hatalomhoz, az államhoz való ragaszkodás érzése tartott volna össze - Batthyány más irányt szabhatott volna az eseményeknek, s emberi számítás megmenthette volna Magyarországot attól, hogy az osztrák mesterkedések s a külföldi agresszió prédájául essék. (M) A sors másként akarta, hősi halált halt a nemzeti függetlenség és az alkotmányos szabadság ügyéért. Azért ontotta vérét, hogy kielégítse az álnok Habsburgok bosszúvágyát. De eljön majd a nap, amikor elnyerik elrettentő büntetésüket álnokságukért, s ez hő vágya minden igaz magyar hazafiak. Addig is elmondhatjuk -val: „az éjszakai harmat, ha lehull, csendben siratja s kizöldell a sír, ahol nyugszik s a könnyek, miket ontunk soká őrzi emlékét lelkünkben." Kossuth Lajos Az úgynevezett „Hosszú Országgyűlés" idején, 1832-36-ban kezdte meg Kossuth politikai karrierjét. Akkoriban az országgyűlési vitákat az újságok nem publikálhatták. Ezért a küldötteknek az volt a