Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)
Régészet - Kárpáti Gábor: Középkori kutak Pécsett II.
106 KÁRPÁTI GABOR Díszítés: a fül alsó illeszkedése fölött sűrű sekély bordák. Töredék M.: 22 cm, PÁ.: 8,3 cm. Ltsz.: K. 79.11.54. (III. tábla 1.) 6. Vizeskorsó, jól ülepített agyagból nehéz kézikorongon készült. Hosszú, tojás alakú test, élesen tört nyak, rövid kihajló lekerekített perem, alul plasztikus bordával. A peremről széles felső szalagfül indul, a nyak magasságában belül szűrő vari. Karéjos talpkarima. Az edény hasán rövid csöves kiöntő van. Fehér, lemezes törésű. Díszítés: A kiöntő magasságában sekély vonalszerű bordázás. Teljes M.: 26 cm, M. (peremig): 20,8 cm, PÁ.: 7 cm, FÁ. : 9,2 cm. Ltsz.: K. 79.11.52. (III. tábla 2.) 7-8. Vizeskancsó, gyorskorongon, jól ülepített agyagból készült. Magas, tojás alakú test, „S" vonalú kiképzés. Kihajló lekerekített, csőrös perem, a perem tetejéről széles szalagfül indul. Kívül sárgásfehér, belül a fülre is túlcsorgó világoszöld ólommáz van. Díszítés: a fül alsó illeszkedése fölött sűrű sekély keskeny bordák. M.: 19,6 cm, PÁ.: 5 cm, FÁ.: 7,7 cm. Ltsz.: K. 79.11.53/a. Vizeskancsó. Az előzővel azonosan készült. Ltsz. K.: 79.11.53/b. Vizeskancsó. Az előzőkkel azonosan készült. Ltsz.: K. 79.11.53/c. (III. tábla 3., 4., 8.) 9. Pohár, gyorskorongon készült, jól ülepített agyagból. „S" vonalú fazékforma alakítás, kihajló lekerekítetten nyerges perem. Világosbarna. Felületén barna foltok. Díszítés: az edény hasán sűrű, sekély bordázás, 2-3 sorban elhelyezett gúla alakú applikációk az edény hasán. M. : 9,2 cm, PÁ.: 7,3 cm, FÁ.: 4,7 cm. Ltsz.: K. 79.11.48. (III. tábla 6.) 10. Pohár, gyorskorongon, homokszemekkel soványított agyagból készült. Fazék alakú, lekerekített, feltüremlő perem, hengeres nyak, a test plasztikus kiemeléssel indul. Világos téglaszínű. Díszítés: 2-3 sorban elhelyezett gúla alakú applikációk az edény hasán. M. : 9.4 cm, PÁ.: 7,7 cm, FÁ.: 5,4 cm. Ltsz.: K. 79.11.47. (III. tábla 5.) 11. Talpas pohár. Gyorskorongon jól ülepített agyagból készült, gótikus pohár. Rövid, kihúzott perem, éles törésű nyak, karcsú váza alakú test. Sárgásfehér. Díszítés: sekély bordázás az edény hasán. M.: 12,6 cm, PÁ.: 7,9 cm, FÁ.: 5,4 cm. Ltsz.: K. 79.11.49. (III. tábla 7.) IV. réteg A vágat felső, még leleteket tartalmazó 40-60 cm vastag rétege. A tömedékre jellemző, hogy nem üledékes (hiányzik a folyamatos lerakódásra jellemző milliméter vastagságú rétegződés), színét az oldalról bemosódó finom sárga homok meghatározza. Ebben a rétegben már több konyhai hulladék (étkezési csontok), vasdarabok, hamus-salakdarabok. A cserepek egész edényt nem tesznek ki. Ez a leletekben szegény réteg jelezheti a betemetés kezdetét. V. réteg A vágat tetején 510-530 cm mélységben tiszta homok van, ami a kútoldal beomlásának következménye. Vastagságát nem ismerjük. * * * A kút anyagában stratigráfiailag is leginkább lezárt leletcsoport az I. horizont. Ez a kúthasználat kezdetének idejében használatos edényeket tartalmazza. Rendkívül archaikus kerámia, úgy a gyártási technológiát (kézben formált edények) a formai kiképzést és a díszítést illetően. Ehhez járul még, hogy készletünkben csupán egy edénytípus van képviselve: a fazék. Pécsett csak néhány helyen került elő - kisebb töredékekben. A legközelebb a Gábor utcában észlelt gödörlakások padlójáról. Kutunk nyilván ennek a falusias jellegű XI-XII. századi településnek volt része. A közelben levő Szent Tamás domonkosrendi kolostor alatt e falu plébánia temploma rejtőzik. 4 A jelenlegi utcaszerkezet a XIX. század végén alakult ki, a középkori településszerkezetet nem ismerjük. A közeli Munkácsy utcában már 1238-ban feltűnő dominikánus kolostor nyilván a környező település szerkezetére, a lakosság összetételére is hatással lehetett. A II. kerámiahorizont viszonylag változatos és feltétlenül művesebb edényeivel, a rétegben a későbbiekben tárgyalandó üvegedényekkel az itt élők életvitelének átalakulását is jelzik. A teljesen egységes edényformák, a gondos kivitelezés (a technológia által megszabott kereteken belül) alapján feltételezhető, hogy ezek az edények már nem házilagos készítmények, hanem főleg fazekasmester, vagy edényművességgel „főállásban" foglalkozó gyártó (gyártók) művei. A város több pontján megtaláltuk ezt az edénytípust, minden esetben megelőzik a terrakotta „S" profilált edényeket. 4 A domonkos rend általában már meglévő település templomát használta fel az első időkben saját templomaként, míg új nem épült. Ilyenekre Itáliában, Lengyelországban és Budán is van bizonyíték. (K. H. Gyürky : Das mittelalterliche dominikaner Kloster ... 125126. о. - Holl I. szíves észrevétele.)
