Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Régészet - Kárpáti Gábor: Középkori kutak Pécsett II.

KÖZÉPKORI KUTAK PÉCSETT П. KÁRPÁTI GÁBOR A pécsi középkori kutak bemutatását a Gábor u. 4. sz. ház alatt 1978-1979 telén feltárt kútanyag tárgyalásával folytatom.

1 A Bányászati Aknamélyítő Vállalat a Városi Tanács megrendelésére az épület alatt feltételezett és az épület falainak megrogyását okozó üreg felkutatására az utca felől egy vágatot indított 7 méter mélységben. A vágattal egy 170 cm átmérőjű falazatlan kutat - ciszternát - átvágtak.

2 A kút előkerüléséről azonnal értesítettek, így a feltárás szakszerű irányítását a bányabiztonsági előírások figyelembevételével elvégeztem. A kút vágatba eső 180 cm-es szakaszát 1978 decemberében tártuk fel, kihasználva azt a nagyon ritkán adódó alkalmat, hogy oldalról bonthattuk ki a kutat. Ez pontosabb stratigráfiai megfigyeléseket tesz lehetővé, mint amikor a kutakban „kútásó" módjára haladunk lefelé. Ez a módszer természetesen a leletek feltárás alatti roncsolódását is kizárja, amit fényesen bizonyít a kútba behajított üvegedények töredékeinek mennyisége és nagysága is. A feltárás második szakaszában a vágat alatti kútrészt tártuk fel, ekkor már (sajnos) a hagyományos kútásó módszerrel. Szerencsére a kút oldala viszonylag kemény homokkő volt, csupán a kút alján vált folyóssá. A kút fenékmélysége 780 cm volt. A kút alját bedobált nagyobb kődarabok is jelezték. A vágat feletti kútakna szakasz feltárásáról az épület statikai állapota és a már jelzett bányabiztonsági előírások miatt lemondtunk. Az épületen belül azonban a kút felső szakaszának mintegy 2 méter mély részét kitisztították: itt sajnos egy XX. század eleji talajrokkanás eltömedékelését találták meg - építési törmeléket, téglagyári téglákat stb. 1 Kárpáti G., Középkori kutak Pécsett I. JPMÉ 23/ 1978/165-169. 2 A kutak és a víztározók közti nyilvánvaló különbséggel az azóta jelentősen megváltozott hidrogeológiai viszonyok miatt egy bizonyos mélység alatt nem foglalkozunk. Viszonylag nagy átmérője miatt objektumunkat ciszternának tekinthetjük, különösen, ha tudomásul vesszük, hogy területünkön a víztaszító kemény alap mintegy 20 méter mélységben helyezkedik el. Bár köpenyfalazás nyomait nem találtuk, a viszonylag érintetlen - illetve elsimított, majd újólag -, esetünkben magasabban kialakított kútaljak alapján (ezek egyben lelethorizontokat lezárnak és indítanak) aknánkat ciszternának kell tekintenünk, amelyet a kemény Mecsekhordalékba mélyítettek. A kút leletei Mivel a kútnak csak egy részét (a kutatás számára a legfontosabbat) tártuk fel, hangsúlyoznom kell az anyag töredékességét. Ez a kút funkció-szerű használata utáni kort érinti. A kúthasználat megszűnését a legkésőbbi leletek jelezhetik, egyébként csak a legfelső feltárt rétegben voltak állatcsontok, fémtárgyak, kerámia (2. kép). A kútból igen sok kiegészíthető vagy éppen csak megrepedt edény került elő, ami a pontos rétegződés megfigyelésével a szűkebb kormeghatározást biztosító éremleletek hiánya mellett is az ide bedobált nyilván helyi használatú és tételezzük fel: többnyire helyi készítésű kerámia fejlődésének, belső-relatív kronológiájának megismerését lehetővé teszi. Az egyes típusok az élesen elváló rétegződés miatt csoportokat alkotnak, jellemezve ezáltal az adott kor (egy háztartásának) kerámia készletét.

3 I. Horizont A kút alján levő barnás 35-40 cm vastag, nedves réteg, élesen elválik a felette levő kútrészektől: egy 50 cm vastag tiszta homok van felette. A mindössze négy fazékedény közös jellemzője: vegyes bekeverésű agyagból kézben vagy kézikorongon hurkatechnikával készültek. A kiégetés közepes 3 A helyi kerámia analógiáit csak igen nehezen találjuk meg más területeken, különösen a házilagosan készített kerámia korszakaiban. A helyi agyag összetétele, a technikai tapasztalatok önmagukban meghatározzák a kerámia színét. Az edényformák és a díszítés lényege azonban egy adott korszakban egy civilizációs körön belül (amelynek szerves része a főzési technika és a tálalási szokások viszonylagos állandósága) variánsokban dúsan hasonló. Ilyen alapon keresünk a pécsi X-XI. századi kerámiához analógiát a jobban megfigyelt Debrecen-környéken és ugyancsak ezért találhatunk párhuzamokat az Árpád-kori Sopron, a tatárjárás után kivirágzó Budavár, a későközépkorban fellendülő alföldi településeken, a mindig változatos kultúrájú távoli várak, kastélyok, udvarházak ránk maradt és feltárt anyagában. Az általános civilizációs vonulatokon belül a helyi megfigyelés elődeink anyagi kultúrájának - jelen esetben a kerámiának belső (az általánossal összehangolt, vagy attól eltérő) helyi fejlődését kívánjuk feltárni. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1983) 28: 99-115. Pécs (Hungária), 1984.