Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Régészet - Ecsedy István: Ásatások Zók-Várhegyen (1977–1982)

ÄSATÄSOK ZÓK-VARHEGYEN (1977-1982) 63 ban őrzött közöletlen leletanyag stratigráfiai helyzetének rekonstruálása sem lehetséges.

15 Karapandzic ásatása a Várhegy fennsíkjának központi része közelében, a plató nyugati peremén volt (8. kép). A munka során viszonylag nagy területet kutattak át. A közölt alaprajz 45 m hosszú és 20 m széles területet mutat, a szövegből kitűnik, hogy az É-D irányban kitűzött alapvonal nyugati oldalán egymáshoz tanúfal nélkül csatlakozó, árokszerű szelvényeket mélyítettek.

16 A feltárt objektumok leírásából és a közölt rajzokból eléggé világos, hogy kilenc tapasztott és többször megújított padlójú ház maradványait sikerült megfigyelni - ezek legtöbbjében az összeomlott tűzhelyek is megmaradtak. Feltételezhető továbbá, hogy a Vucedol-Zók kultúrához tartozó telep felső rétege még részben bolygatatlan volt Karapandzic ásatása idején, de a házakra vonatkozó dokumentáció annyira szegényes, hogy a leírás értelmezése vagy értékelése lehetetlen.

17 Valószínűleg a legkorábbi Vucedol-Zók járószint eltávolítása után következő szintet, a középső és késői rézkor közös felszíni rétegét nézte Karapandzic steril rétegnek, hiszen a számára már világosan felismerhető gödrök tucatjai ennek a „steril" rétegnek az eltávolítása után jelentkeztek. Saját tapasztalatainak alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy az általa „lakásoknak" tekintett egységek tulajdonképpen összeásott gödrök, ma viszont már képtelenség az általa feltárt gödrök stratigráfiai-relatív kronológiai helyzetét tisztázni. Az is nyilvánvaló, hogy a Vucedol-Zók telephez tartozó gödrök egy része már a felső kultúrrétegek többségét vagy néhányát áttörte, de erre vonatkozóan még csak támpontunk sincsen.

18 Későbbi gödrök által bolygatott temetkezés maradványa lehet az egyik gödör bontásakor előkerült töredékes koponya.

19 A szerb katonai megszállás megszűnésével a zóki ásatásnak is vége szakadt, az 1935-ben a pécsi múzeumba került leletek nem ásatásból, hanem földmunkát kísérő helyszíni gyűjtésből származnak.

20 A feltárás körülményei miatt kis területre és csak a Vucedol-Zók település egyes objektumaira korlátozódott Török Gyula ásatása.

21 Mindazonáltal Török Gyula volt az első, aki a Várhegy stratigráfiájának legfontosabb részletét, a Baden és VucedolZók rétegek kulturális és relatív-kronológiai viszonyát tisztázta.

22 15 A leletek megtekintésének engedélyezéséért Drága Garasaninnak tartozom köszönettel. 17 Idem 163—168, Plan I. 16 Karapandzic (1923) 160—162, Plan I—II. 18 Idem 178—179. 19 Idem 169—177. 20 Fejes György bejelentés alapján Csizmadia Mihály pincéjénél gyűjtött leleteket (Svarda Gyula nyugalmazott tanító szíves közlése). V. ö.: Török (1942) 11. 2X Török (1942) 10—19. 22 Idem 16—17. Az újabb ásatások (1977-1982) Mint a bevezetőben említettük, 1977-ben nyílott lehetőség arra, hogy újabb kutatásokat indítsunk a Várhegyen, immáron azzal a céllal, hogy a település teljes stratigráfiáját, szerkezetét és kiterjedését tisztázzuk. Az eddigi eredmények alapján a lelőhely lényegében három fő részre tagolható, és célszerűnek látszik az egyes részek rövid jellemzése után ezek sorrendjében ismertetni az ásatások fontosabb eredményeit. A jelen tanulmány célja a lelőhely áttekintő jellegű ismertetése mellett a korabronzkori fémművesség megtalált emlékanyagának bemutatása. A Várhegy fennsíkjának északi részén, melyet dél felől a fentebb már említett kelet-nyugat irányú horpadás határol, vastag települési réteg található, amely a lelőhely teljes stratigráfiáját tartalmazza („A" terület). Ennek központjához közel, a plató legmagasabb részétől kissé északra viszonylag nagy kiterjedésű összefüggő területet kutattunk át, 1977ben az I-XI. szelvényeket, 1979-80. folyamán pedig a XII-XVII. szelvények területét. (8. és 9. kép, VI. t. 1.) A telep déli határánál húzódó horpadás szondázását 1980-ban végeztük el („B" terület). Ekkor került sor az itt húzódó védőárok átvágására (12. kép, VIII. t. 1.). A védőároktól délre és délnyugatra elterülő fennsíkon 1977, 1978 és 1982 években folytattunk szondázó ásatásokat („C" terület). A lelőhelynek ezen a részén kizárólag a Somogyvár-Vinkovci kultúra telepnyomai (szétszórt gödrök) kerültek elő, megállapítható járószint vagy kultúrréteg nélkül. Itt kell megjegyeznünk, hogy a „C" területen végzett szondázással a Vucedol-Zók településhez tartozó temetkezéseket szerettük volna lokalizálni. Ilyen irányú kutatásaink viszont ezidáig nem jártak eredménnyel, sem a terepbejárások, sem a helybeliekkel folytatott beszélgetések során nem merült fel olyan adat vagy utalás, mely kiindulópontul szolgálhatna. A településhez tartozó sírcsoportok előkerülését tehát csak a szerencsés véletlentől várhatjuk. „A" terület A lelőhely leggazdagabb, a településmaradványokkal szinte telezsúfolt része. A feltárás révén egyértelműen tisztázódott rétegtani viszonyai a következőkben foglalhatók össze: A középső rézkort megelőzően a terület feltehetően lakatlan volt. A löszös agyagból álló dombtetőt helyenként és vékony rétegben világosbarna színű talaj borította, amikor a Lasinja-Balaton kultúra egy kisebb közössége megtelepült a lelőhelyen. Az ekkor létrejött település leletei és objektumai csak az „A" területről ismertek. Házpadló, cölöplyuk vagy tapasztott kemence maradványa ebben a legkorábbi kultúrrétegben nem került elő, a feltárt göd-