Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Zselic nagylepkefaunája IV. Kelet-Zselic: Palé környéke (lepidoptera)

A ZSELIC NAGYLEPKEFAUNAJA IV. 47 Diarsia brunnea D. et Schiff. - 1981. VI. 19. A Dél-Dunántúlon az utóbbi időben került elő. Ritka, egy-egy helyen eddig csak 1-2 példányt fogtam. Elterjedési térképét már megadtam, ezen természetesen paléi adata még nincs rajta (Uherkovich 1981c: 7. h. ábra), valamint egy-két további lelőhelyét is megismertük már azóta. Dasychira íascelina L. - 1979. VII. 28., VII. 30., VIII. 2. - Igen kevés dél-dunántúli adata van (5/6. ábra). A Zselicből régebben nem ismertük, az utóbbi években viszont Almamellékről (Sasrét, fénycsapda) is előkerült. Euphydryas maturna L. - 19 leg. Uherkocich Á. - Kitűnt, hogy a Kárpát-medencei populációk több alfajhoz tartoznak (Varga-Sántha 1973). A Dél-Dunántúlon a ssp. idimides Frust. él, ez itt meglehetősen elterjedt. Fő élőhelyük a ligeterdők (elsősorban a Dráva-síkon, de Belső-Somogyban is), ezekben helyenként tömeges és jelentős rágást is okozhat tápnövényén, Fraxinus-fajokon. A hegy- és dombvidék szárazabb erdeiben szórványosan fordul elő, egyedszáma itt alacsonyabb. Tápnövénye ehelyütt a Fraxinus ornus. A nagylepkeállomány mennyiségi összetétele A teljes fénycsapda-anyag mennyiségileg is feldolgozásra került. (Ld. a fajok felsorolásánál és az 1. táblázatban is). Kiemelve azokat a fajokat, amelyek mennyisége legalább 1 évben elérte az 1%-os relatív gyakorisági értéket, a következő megállapításokat tehetjük (2. táblázat): 2. táblázat: A paléi fénycsapda által iogott, 1%-os g 1919—1981. Fajok yakoriságot elért fajok évenként és összesítve, Phragmatobia fuliginosa L. Amathes c-nigrum L. Semiothisa clathrata L. Lomaspilis marginata L. Rivula sericealis Scop. Eustroita candidula D. et Schiff. Mythimna pallens L. Ascotis selenaria D. et Schiff. Ochropleura plecta L. Orthosia cruda D. et Schiff. Plusia chrysitis L. Miltochrista miniata Forst. Caradrina morpheus Hufn. Timandra griseata Pet. Spilosoma menthastri Esp. Conistra vaccina L. Axylia putris L. Eilema complana Hbn. Siona lineata Scop. Eucarta amethystina Hbn. Spilosoma lubricipeda L. Mamestra pisi L. Eucarta virgo Tr. Hypena proboscidalis L. Macrochilo tentacularia L. Zanclognatha tarsicrinalis Knoch Scotia exclamationis L. Jaspidia pygarga Hufn. Deilephila porcellus L. Hydraecia micacea Esp. Thalera fimbrialis Scop. Semiothisa alternaria Hbn. Cybosia mesomella L. Boarmia danieli Whrli. 1. Kiugróan magas dominancíaértékű faj nincs. 2. Az egyes fajok évenkénti példányszámában túl nagy (azaz nagyságrendi) különbségek nincsenek. 3. Az 1%-os gyakoriságot elért fajok zöme széles ökológiai tűréshatárú faj, melyek országszerte elterjedtek és a legtöbb helyen gyakoriak. Köztük éppen úgy találunk gyomvegetációban fejlődőket, mint lombfogyasztókat (vö. Uherkovich 1977). 1979-1981 1979 1980 1981 1215 6,38 472 5,33 315 6,20 428 8,37 644 3,38 273 3,08 224 4,41 147 2,88 586 3,08 418 4,72 72 1,42 96 1,88 465 2.44 376 4,25 41 0,81 48 0,94 455 2,39 152 1,72 144 2,83 159 3,11 427 2,24 158 1,78 131 2,58 138 2,70 419 2,20 216 2,44 113 2,22 90 1,76 388 2,04 208 2,35 118 2,32 62 1,21 386 2,03 87 0,98 182 3,58 117 2,29 321 1,69 143 1,62 136 2,68 42 0,82 292 1,53 118 1,33 113 2,22 61 1,19 280 1,47 165 1,86 78 1,53 37 0,72 279 1,46 196 2,21 55 1,08 28 0,55 277 1,45 162 1,83 34 0,67 81 1,58 273 1,43 86 0,97 57 1,21 130 2,54 271 1,42 85 0,96 95 1,87 91 1,78 271 1,42 65 0,73 109 2,14 97 1,90 255 1,34 47 0,53 108 2,12 100 1,96 252 1,32 173 1,95 11 0,22 68 1,33 248 1,30 83 0,94 63 1,24 102 2,00 244 1,28 95 1,07 45 0,89 104 2,03 239 1,25 171 1,93 44 0,87 24 0,47 220 1,15 93 1,05 57 1,12 70 1,37 205 1,08 19 0,21 126 2,48 60 1,17 204 1,07 91 1,03 63 1,24 50 0,98 185 0,97 56 0,63 63 1,24 66 1,29 184 0,97 79 0,89 52 1,02 53 1,04 178 0,93 53 0,60 61 1,20 64 1,25 175 0,92 100 1,13 40 0,79 35 0,68 170 0,89 106 1,20 27 0,53 37 0,72 151 0,79 128 1,45 18 0,35 5 0,10 144 0,76 38 0,43 35 0,69 71 1,39 109 0,57 102 1,15 1 0,02 6 0,11 86 0,45 9 0,10 0 0,00 77 1,51 4. Jellegzetes az Eucarta amethystina Hbn. és az E. virgo Tr. állandó magas dominanciája. Hasonlóan nagy dominanciaértéket érnek el ezek a fajok pl. a Dráva-síkon is. A lombfogyasztó fajok mennyisége mintegy 23%ot tesz ki. Megoszlásukra jellemző, hogy aránylag magas a fűzőn és a nyáron élők mennyisége, viszont kevesebb a tölgyön élő, mint a környező területe-