Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Művészettörténet - Aknai Tamás: Francois Morellet 5 trames de grillages (5 fémháló) című képének elemzése

280 AKNAI TAMÁS matikus alakítási koncepció vitalitását jelezték és jelzik ma is. A legújabb „szisztematikus" művekben azonban a konstruktív princípium súlyát mérsékli, hogy korántsem demisztifikáló, vagy formai értelemben vett egynemű közeg, amit megjelenítenek. Pl.: Dibbets perspektívakorrekciói, vagy a szögelfordulásokat „vizualizáló" tengeri horizont, stb. E művekkel kapcsolatban megnő az interpretációigény és provokálják a félreértéseket is a szisztematikus sémákat őrző alkotások. Moreilet művében a látszólagos egzaktság ellenére is - és a bonyolult formaösszefüggések ezt nem leplezik - az értelmezésnek valamiféle tovább már nem bontható, az egyéni feldolgozóképességben rejtett garanciája van. A véletlen, mint az automatizált mechanizmus érdekességének kiegészítő eleme Moreilet munkáját is áthatja, a racionális elemkombinációk végeredménye irracionális felület és térélmény lesz. A princípium, amit az előttünk Das Werk „5 Trames de Grillages" von Francois Morelett ist 1959-60 entstanden und geriet in die Sammlung der Modernen Ungarischen Gemäldegalerie des Pécser Janus-Pannonius-Museums als eine Gabe Victor Vasarelys. Das 100x100 cm große Objekt trägt die Inventarnummer JPM. 74. 335. Die Grundfrage des zu analysierenden Werkes ist es, wie eine theoretisch endlose Varianten bietende Konzeption als ein ästhetisches Optimum - als eine im quantitativem Sinne aufgefaßte Proportion, als eine Harmonie - dargestellt werden kann, und zwar so, daß aus der logischen Anordnung der Formen und ihrer Kombinationen - in ihrer Vorgeschichte und auch in ihren Folgen ermaßbare Konzepte entstehen. Das Gliederungssystem des Werkes dient also nicht nur zur Abgrenzung der Flächen, zur Hervorhebung durch Absonderung, sondern weist auch auf den Kontinuitätsinhalt der formbildenden, generativen Regeln hin. Die einrahmende Form, das Format steht in Morelletts Werk also als ein Bildausschnitt und wirkt wie ein Metapher eines „Fensters", das gerade die Rolle des - in der endlosen neutralen Kontinuität der Formzusammenhänge einen Durchgang schneidenden - Zufalls auszeichnet, eine, aus einer anderen Richtung bestimmende, Motivation des „Schönen" folgend. álló képből általánosíthatunk csak konceptuális formában jelenhet meg, valójában már nem vizuális tény. Rendkívül érdekes, hogy e ponton Moreilet beleütközik az „elanyagtalanítás-effektusba", amit a klasszikus avantgárdé mesterei, Naum Gabo, Len Ly, Moholy Nagy is érintettek, vagyis a mozgás közben entázisba átmenő fémszál illuzionisztikus tömegszerűségébe. Igaz ugyanakkor, hogy Moreilet a hullámmozgás interferenciaviszonyait vizsgálta. (Interferences avec mouvements ondulatoires, 1965.) De kétségbevonhatatlan, hogy kalkulusainak csak egyik részét merítette a természettudományos rendszerelméletből, másiknak a véletlenen alapuló raszterelhelyezésből következően nincs racionális olvasata. A meghatározottságtól a közvetíthetetlenségig terjedő érzéki-logikai úton egy naivságában is vonzó igazság jelenik meg: az anyagi lehetőségek kiterjesztésével a lehetőségeket korlátozó véletlenek szerepe is fokozottabb lesz. Morelletts Werk ist keine geschlossene „kleine Weltall", sondern nur ein Ausschnitt der mit der gleichen Logik aufbauenden, eine größere und zusammengesetztere Wirklichkeit schaffenden Systeme. Der Titel des Werkes vermittelt das Program der Forschung genau. Die Frage, die durch das Werk gestellt wird ist also: zu welchen optischen Lösungen führt es, wenn wir ein geometrisches Muster im Verhältnis zum Waagerechten verdrehen? Wird das Ergebnis von der Tatsache beeinflußt, das die Verdrehung in einem strengen geofust, daß die Verdrehung in einem strengen geometrischen System, mit bestimmten Winkel Veränderungen durchgeführt wird? Der Zufall durchdringt auch Morelletts Arbeit, zum Ergebnis der rationalen Elementen-Kombinationen wird ein irrationales Flächen- und Raumerlebnis. Das Prinzip, aus dem er herausging und in das er zurückkehrt, ist eine visuale Tatsache. In dem Prozeß von der formalen Bestimmtheit bis zu den theoratischen Folgerungen, der von der Logik durch die Sensibilität wiederum Logik schafft, und der in diesem Werk verkörpert ist, birgt folgende Deutung: durch die Erweiterung der stofflischen Möglichkeiten wird die Rolle des - diese Möglichkeiten begrenzenden - Zufalls auch immer größer. Analyse des Werkes ,,5 Trames de Grillages" von Francois Moreilett TAMÁS AKNAI