Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete

240 TARJAN 31. Kettős konyhaajtó, Somogyhatvan (FE) kezetükben, arányaikban, anyagfelhasználásukban egységesek, környezetben való elhelyezésük, külső megjelenésük a mai szemlélő számára is esztétikus, példamutató. Sajnos a fejlődés további útján az építészet ezt a szintet nem tudta megőrizni, a későbbi stílusokról mindez nem mondható el; ellenkezőlleg - egyre inkább elszegényedés, jellegtelenség, stílustalanság alakul ki. A tömésfalú házak megjelenésével megváltozott az épületek jellege, stílusa, technikája. Az 1860-80 között épült házak még egységes stílust mutatnak, csonkakontyos oromzatúak, az udvari oldalon zárt tornáccal rendelkeznek. Az oromzaton gyakran, a két padlásablak között vakolatdíszbe foglalva az építtető nevének kezdőbetűi és az építés ideje található. A homlokzat kevés díszítése általában barokkos jellegű. A homlokzatot esővető párkány választja ketté és az egész fehérre meszelt. Az ablakok ekkor már zsalugáteresek. A házak udvari oldalának tornácai két végükön zártak és mellvédesek. Az oszlopos tornác ritka, gyakori ellenben az élein lecsapott pilléres megoldás, szegmentíves árkádsorral. Találkozunk még félköríves, kosáríves tornácokkal; előfordul területünkön a lopott tornác is. A német telepítésű Somogyhárságyon e területen sajátos tornácforma alakult ki. A nyitott tornác első oszlopa vályogból, téglából épített, hengeres formájú, a többi viszont faoszlop, általában esztergályozva. A faoszlopok a koszorúfához nyeregfával, vagy GABOR 32. Tornác részlet élein lecsapott oszlopokkal, Somogyhatvan (FE) 34. Lopott tornác, Vásárosbéc (ZJ)