Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Történettudomány - Rövid közlemények

RÖVID KÖZLEMÉNYEK PÉCS KÖRNYÉKI HADMOZDULATOK A TÖRÖK ELLENI FELSZABADÍTÓ HARCOKBAN — EGY BÉCSBEN 1788-BAN KIADOTT NÉMET NYELVŰ MÜ ALAPJÁN „. .. mivel a lotharingiai herceg nem tudta a nagyvezirt csatára kényszeríteni, más tervet kovácsolt. Megparancsolta egy kisebb különleges különítménynek - a badeni őrgróf és Eugen herceg vezetése alatt -, hogy foglalják el Pécset, mert Kaprára generális időközben minden olyan fontos helyet elfoglalt, melynek eddig a Dél-Magyarország északi része ellen küzdő »elégedetlenek« birtokában voltak. A badeni őrgróf és Eugen herceg óriási sikert értek el ezzel az expedíciójukkal. Először Kolokz ellen indultak, mely helységet a nagyvezir leromboltatott, és gond nélkül elfoglalták. Innen Simontornyára, ebbe a Sarowitz folyó fölött fekvő városba vonultak; ez nem rendelkezett helyőrséggel és ezért azonnal feltétel nélkül megadta magát. Ezután Kaposvár alá érkeztek: a város maga nem volt megerősítve nagyon, de a vár erős volt. Mivel a vár vezénylő tisztje tudatta, hogy készek az erődítményt a végsőkig megvédeni, úgy döntöttek, hogy nem vesztegetik az időt a vár elfoglalásával. Kifosztották a várost, felgyújtották majd tovább vonultak. A két herceg áltál vezetett kis sereg végül Pécs alá érkezett. Itt csatlakozott hozzájuk gróf von Scharfenberg szabadcsapata erősítésként, és 19-én körül is zárták a helységet. Pécs püspöki város, szőlők veszik körül, melyek a többi magyar bor között is nagyon híres bort adnak. A város csupán három-négy mérföldre fekszik Siklóstól és majdnem egyforma távolságra a Drávától és a Dunától. Jól működő, virágzó egyeteméről is híres volt a város, addig, amíg Soliman szultán 1543-ban elfoglalta Pécset, mert aztán a művészetek és a tudományok a török barbároknak adták át helyüket. Maga a város egyáltalán nem volt megerősítve, ezért a törökök nem sokat törődtek a védelmével sem, felgyújtották és visszavonultak a várba. Eugen herceg leszállította dragonyosait és megparancsolta nekik, oltsák el a tüzet: nagy szorgalommal és gonddal sikerült is nekik a lángokat elfojtani. Ezután a törökök szakadatlan tüzelését figyelmen kívül hagyva betemették a várárkot és tudatták a várparancsnokkal, hogy készen állnak az erődítmény falainak aláaknázására és ha addig halasztja a vár megadását, míg rést nem ütnek a falakon, akkor nem számíthatnak kegyelemre. Válaszul a törökök csupán hét zászlót tűztek ki, hat vöröset és egy feketét. Ez nagyon felbosszantotta a két herceget; parancsukra dolgozni kezdett a tüzérség és elkezdték nagy erőkkel az aknák lerakását; mivel azonban egy bomba szétrombolta az ostromlottak kútját, azok visszavonulót fújtak. A támadók nem engedélyezték az elvonulást, hadifoglyokat akartak, erre azok rákényszerültek és meg is adták magukat, összesen 3000-en. A császáriak 18 ágyút zsákmányoltak, nagyon sok lőszert és rengeteg lovat. A vár védelmére Thungen generális parancsnoksága alatt öt század Leislie seregéből és három Heister seregéből maradt vissza, a város védelmére Pace ezredes vezetése alatt ott maradt Monteecucüli, Palti és Herbeville seregeinek a fele. Ezután Siklós ellen indultak és a vár feltétel nélkül megadta magát . . ." A mű pontos eredeti címe: Geschichte der Kriege zwischen Oesterreich und der Pforte. Magyarul: Ausztria és a Porta közötti háborúk története. A könyv, mely egy francia mű német fordítása, két részben foglalkozik Eugen herceg magyarországi hadjárataival, 1683-1711 és 1716-1718 között. Megjelent 1788 Wien, bei Gräffer dem jüngeren, 208 oldalon, kiegészítve kézzel rajzolt színes térképekkel. A francia eredeti mű szerzője: le Roy de Lozembrune. Reil József A Jonus Pannonius Múzeum É/könyve (1932) 27: 209-214, Pécs (Hungária), 1933.