Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Történettudomány - Cserdi András: A komlói kőbányászat 1944–1958 között

202 CSERDI ANDRÁS gárdon és Kápolnásnyéken, a Somogy megyei Szentbalázson, Taszáron és Kaposváron folytatott építkezéseket komlói andezittel. 1946. június 22-én a komlói kőbánya vezetősége arról panaszkodott, hogy a megrendelések szünetelnek, mivel az állandó infláció miatt szinte lehetetlen árajánlatot tenni. Ezért is rendeltek el 1946. július 15-22. között üzemszünetet.

66 Az 1947. május 5-én tartott segélyalapi ülésen sem tudott javuló helyzetről beszámolni Szeép Zoltán. Mint közölte, 1946. augusztus 1-е óta a helyzet változatlan. Nincs megrendelés. A bányakapacitás 10%-át sem fedezték a megrendelések. 1947-ben, az első négy hónapban, hengerlési kavicsra nem is volt megrendelő. Az ilyen pangásnak volt a következménye, hogy 84 000 Ft ráfizetéssel zárta az 1947. év első 4 hónapját az üzem. Mint akkor a kőbánya vezeősége kijelentette, „ . .. minden reményünk a 3 éves terv megindulásával kapcsolatban várható nagyobb arányú kőmegrendelésekben van . . ,".

67 Mégis, 1946-ban az előző évi mennyiség többszörösét, valójában kevés követ, 25 286 tonnát értékesített a kőbánya. A legkevesebbet júniusban, 18,3 tonnát. Júliusban is csak 99,8 tonna követ adtak el. Az értékesítési csúcs 4 339,56 tonna kő volt, ezt szeptember hónapban adták el. A Pécsi Államépítészeti Hivatal 6 327,23 tonna követ kapott ebben az évben, a Kaposvári Államépítészeti Hivatal pedig 5 379,95 tonnát. A Szekszárdi Államépítészeti Hivatal is a nagyobb megrendelők közé számított ekkor, a kőbánya 5 562,78 tonna andezitet szállított neki. Különböző budapesti érdekeltségek 5 547,3 tonna követ vihettek el Komlóról. A MÁV Pécsi Igazgatósága 667,4 tonna követ, a komlói szénbányahivatal pedig 330,3 tonna követ kapott. A helyi megrendelések 321,4 tonnát tettek ki. A Székesfehérvári Államépítészeti Hivatal Komlóról kért és kapott 1 662,5 tonna kőanyagot. A felsoroltakat még több magánvállalkozó megrendelése egészítette ki.

68 A későbbi időszakról a megrendelésekre, illetve a szállításokra utaló forrásokat keveset találtunk. Ezek alapján tendenciaként időszakunkról két dolgot kell leszögeznünk. A kőbánya megrendelői továbbra is zömében a Dunántúl déli részéről, a Balatontól délre fekvő vidékről, továbbá az Alföld déli részéről kerültek ki. Ezt a komlói kőbánya viszonylagos közelsége, a kapcsolatteremtés könnyebb megvalósítása, valamint a gazdaságosság indokolta. Az 1950-es évek első felének gazdálkodására azonban nem minden esetben volt jellemző a gazdaságossági szempontból való mérlegelés és döntés. A magyarországi kőbányákból létrehozott Kőbányaipari Nemzeti Vál66 A Baranyavármegyei Segélyalap 1946. június 22-i ülésének jegyzőkönyve. 67 A Baranyavármegyei Segélyalap 1947. május 5-i ülésének jegyzőkönyve. 68 Kimutatás az 1946-ban elszállított kőanyagokról. 69 Szeép Zoltán közlése. lalat sem volt minden tekintetben gazdaságos vállalkozás. A Minisztertanács 2224/71/1954. sz. rendelete, melyik 1955. január 1-től lépett életbe, létrehozta az ún. fuvarkasszát. Ennek „segítségével" olyan kőárak alakulhattak ki, amelyek elszakadtak a valóságos értéktől. A fuvarozási költség ugyanis nem terhelte közvetlenül az eladót vagy a vevőt : a távolság nem játszott szerepet a kőárak kialakulásában. Ennek tulajdonítható, hogy a vizsgált időszakban még Nyíregyházáról is kértek és kaptak követ Komlóról.

69 Az értékesítés gátja volt továbbra is a vagonhiány. 1957. novemberében és decemberében is ez nehezedett a kőbánya értékesítési tevékenységére. 1958ban is a szállítás egyik gátja a vagonhiány volt. Az üzem 13 573 vagont kért, s ezzel szemben 10 857 vagont kapott.

70 6. A kőbánya irányítása, vezetése A háború előtt az üzem vezetője Szeép Zoltán volt. A falu felszabadulását megelőző napokban Kaposvárra ment tárgyalni, ahonnan nem tért vissza, elhagyta az országot. Tette a kőbánya törzsmunkásságát igen meglepte, lépését nem értették, s még ma sem értik. (Beszélik, hogy levelet írtak neki, hogy térjen vissza és munkásküldöttségek jártak különböző fórumokon, hogy hazatérését megkönnyítsék.) A helyzetet súlyosbította, hogy Szeép távozását megelőző hónapban mondtak fel Lengyel György üzemvezető-helyettesnek. A háborús viszonyok, a rend fenntartása sürgető erővel követelték, hogy az üzem élén felelős vezető álljon. A Baranyavármegyei Horthy Miklós Segélyalap felügyelő bizottsága átmenetileg Súly Antalra bízta az üzem vezetését, majd nem sokkal később szóbelileg Péntek Lászlót, Baranya nagytekintélyű villamosítási szakemberét bízták meg az irányítás teendőinek ellátásával. Péntek megbízatását 1945. március 1-én írásban is rögzítették. Azért is Péntekre esett a választás, mivel korábban ő a bánya fejlesztésében közreműködött, és így aránylag jól ismerte a komlói üzemet.

71 1945. május 17-én került elő a Segélyalap ülésén Szeép Zoltán kérelme, ki arra kérte a bizottságot, hogy az 1944. évi 11 hónapi munkája jutalékát fizessék ki neki. A kérés egyértelművé teszi, hogy a jelzett időben Szeép már itthon tartózkodik. Ahogy azonban eltávozásáról, úgy visszatéréséről sem tudunk bővebbet. Kérésével kapcsolatban a bizottság úgy döntött, hogy csak Szeép igazolása után foglalkoznak majd az ügyével.

72 70 Kimutatás a kért és kapott vagonokról. 71 A Baranyavármegyei Horthy Miklós Segélyalap 1945. március 15-i ülésének jegyzőkönyve. 72 A Baranyavármegyei Horthy Miklós Segélyalap 1945. május 17-i ülésének jegyzőkönyve.