Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Történettudomány - Cserdi András: A komlói kőbányászat 1944–1958 között

196 CSERDI ANDRÁS részét szabadságolta. Megmaradt munkásait azonban december hónapban már fizetni nem tudta. Meglehet, a kőbánya kőtermeléshez szükséges berendezései hiány és veszteség nélkül vészelték át a háborút, az üzem veszteségei mégis jelentősek voltak. 1944. november 28-án ismeretlen tettesek hatoltak be az üzem raktáraiba, és az élelemtár teljes készletét, továbbá a karácsonyi akció céljaira már megvásárolt textíliákat széthurcolták. A kőbánya élére szóbeli megállapodás útján kinevezett Péntek László úgy rendelkezett, hogy az arányos szétosztás nélkül elhordott javakat szolgáltassa vissza mindenki a raktárba. Az anyagkartonok kimutatása szerint a széthurcolt javak beszerzési ára 44 725 pengő 44 fillér volt. Péntek László felhívása nyomán 12 137,98 pengő értékű áru került vissza az üzembe. Az üzem dolgozói a felszólítás után saját bevallásuk szerint 14 542,38 pengő értékű olyan árut vittek el, amit már visszaszolgáltatni nem tudnak. 1945. január 28-án még mindig 18 045,18 pengőnyi értékű volt az az árumennyiség, amelynek hollétéről nem tudtak. Feljelentések alapján egyes bányamunkások a nemzetőrség igénybevételével tartottak házkutatásokat, és egy alkalomról tudunk is, amikor két rend ruhára való anyag került elő.

8 A fentieken kívül eltűnt továbbá: 661 kg motalko, 20 kg BB olaj, 1 kerékpár, 1 db 14 ezer km-t futott Steyer 55 típusú személygépkocsi, 38 alsónadrág, 20 méter bélésanyag, 13 méter ruhaszövet, 10 db gyapjú lópokróc, 10 db vászonlepedő, 10 db 25 dekás mosópor stb. A felsoroltaknál a termelés-eladás hiányából fakadó veszteség természetesen jóval nagyobb volt. Jellemző, hogy hozzávetőlegesen 400 000 pengővel nagyobb forgalomra lett volna szüksége a kőbányának ahhoz, hogy ne legyen hiánya a mérlegben. 1944. utolsó hónapjaiban a kőárak, melyeket 1943-ban szabályoztak utoljára, már irreálissá váltak, olyannyira, hogy a termelést sem tették célszerűvé és hasznossá. Egy 10 tonnás vagon útalapkő hivatalos ára akkor 65,2 pengő volt, egy ugyanakkora vagon törmelékkőé pedig 33 pengő. A helyi árak alapján ez az összeg akkor igen jelentéktelen volt, az első 4 liter, az utóbbi pedig 2 liter bor árának felelt meg. A pénzhiány arra késztette Szeép Zoltánt még 1944. októberében, hogy a kőbánya összes, akkor tárolt kőkészletét 70 ezer pengőért engedje át a Kaposvári Államépítészeti Hivatalnak. A kaposvári hivatal viszont késedelmesen utalta át a pénzt Komlónak, úgy hogy az az átutalás idejére értékét vesztette. Az értékét vesztett összeget sem kaphat8 A Baranyavármegyei Horthy Miklós Segélyalap 1945. március 14-i jegyzőkönyve a Komlói Múzeumban. 9 Feljegyzés a kőbánya irattárában. ta azonban meg Komló, mert a kifizetés realizálása előtt bankzárlatot rendeltek el. 1944. végén alakult meg a Komlói Szabad Szakszervezet kőbányai csoportja. Elnöke Bíró János, alelnöke Glaser István, pénztárosa Német Imre, jegyzője Pfilf József, könyvtárosa Pfilf Antal lett. Ellenőröknek választották Zankó Sándort és Horváth Ferencet, a választmány tagjainak pedig Dicső Ferencet, Keresztúri Józsefet, Egyed Győzőt, Drescher Antalt, Pora Mihályt és Lányi Sándort. A szakszervezeti választás előtt már a 70 főt sem érte el a kőbánya összes munkásának és alkalmazottjának a létszáma. A választások idejére a szabadságolt munkásokat hívták be „dolgozni", így volt csak lehetőség arra, hogy Deák Ferenc, a Komlói Szabad Szakszervezet vezetője a választást lebonyolíthassa.

9 1945-ben, az év elején, az üzemi bizottságok is megalakultak. 1944. év végén a bányánál 29 000 csille eladatlan, különféle fajtájú kőkészlet volt a raktáron.

10 E jelentős mennyiség létrehozását az is előidézte, hogy a szovjet katonai parancsnokság nagyobb mennyiségű követ rendelt meg Komlón.

11 Súly Antal bányamester, aki akkor az üzem szóbelileg megbízott vezetője volt, futárok útján hívta be a bányába a munkásokat dolgozni, de csak 45-en jöttek be. A termelés így is megindult. A szovjet csapatok Komlóról és Megyefáról összesen 600 tonna kőanyagot vittek el Somogyjád állomásra. Ezt követően 1945. márciusában egy szovjet katonai bizottság jelent meg a kőbányánál, a munka azonnali felvételét és teljes üzemvitelt követelve. Bizonytalan időtartamon keresztül napi 25 vagon követ kértek a kőbányától. A fizetés módjában is megegyeztek: vagononként egyelőre csak 100 pengőt fizetnek, és majd ha megszületnek az új kőárak, a különbözetet akkor térítik meg. A munkák elvégzésére ismét munkásokat hívtak be, ismét kevesebb jelent meg a kívántnál. A munka megindult, a szovjet csapatok 510 tonna követ el is szállítottak, ezt követően azonban a frontbéli változások miatt valószínűleg, elhagyták Komlót, és több követ nem is vittek el. 1944. szeptemberében még 5140 csille követ termeltek a kőbányában, októberben már csak 1374 csillét, novemberben 1894 csillét, decemberben pedig csak 561 csillényit. Szeptemberben 1373 tonna, októberben 1272 tonna, novemberben 1279 tonna követ szállítottak el a kőbányától. Decemberben a szovjet csapatok által rendelt és elszállított minimális mennyiségtől eltekintve nem volt szállítás.

12 Természetesen a fentebb közölt tételek sem voltak komoly mennyiségek, a háború előtt azok bármelyikét pár nap alatt termelte ki a kőbánya. 10 1914. december 31-i jelentés. 11 Az 1944. évi termelési és szállítási kimutatás. 12 A Baranyavármegyei Horthy Miklós Segélyalap 1945. április 7-i ülésének jegyzőkönyve.