Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány II. A Blackwell által összeállított jellemrajzok

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY II. 167 fegyveres utánpótlást s más szükséges dolgokat, melyre igazán szükségünk volt, s mely segíthetett volna jó erőben végigharcolni ezt a harcot. És ha Ausztria békét akart volna, mi diktálhattuk volna a teltételeket a Bécs kapuja előtt álló győztes sereggel. De ez a dicső lehetőség odalett, hisz Görgei 2-3 napig nem csinált semmit, és aztán indult el 30 ezer emberével, s értékes három hetet pazarolt Buda falai alatt. Görgei azt képzelte, hogy Budát, ezt az alig erődöt egy megbízható ember segítségével beveheti, de hamarosan kénytelen volt erről lemondani és Komáromba küldeni ütegeiért. Henzi ágyúzta Pestet kétszer, május 9-én és 13-án (16). És amikor Görgei május 15-én tüzet nyitott, főleg a királyi palotát lövette, s az hamarosan lángokban állt; ez meggondolatlanság volt részéről, melyet csak azért követett el, hogy Kossuthot bosszantsa!!! (17). Szükségtelen megjegyeznünk, hogy ostrom idején egy tábornok nem rohamozza meg a célpontot addig, míg a mérnök nem jelenti, hogy az bevehető. Görgei azonban szinte megvadult, tudatában annak, hogy milyen szörnyű hibát követett el, s ezért eltökélte, hogy beveszi Budát, bármi áron. Kiadta a parancsot, hogy 16-ról 17-re virradóra meg kell rohamozni a várat minden oldalról, s e célból a csapatokat ostromlétrával kell felszerelni. Három óra hoszszat próbálták megmászni a falakat és bevenni a rést (breach), de az bevehetetlen volt; a létrák többsége ugyanis túl rövid volt, s Henzi meg kell adni - igen hősiesen védekezett, úgyhogy Görgei kénytelen volt visszahívni csapatait, miután emberek százai meghalták. Május 20-án azt jelentette, hogy a célpont bevehető, habár nem volt annak tekinthető valójában. Május 21-én hajnali háromkor újból megrohamozták Budát, a legerősebb támadást természetesen a rés (breach) ellen indították, melyet maga Henzi védett személyesen (18). Öt óra felé végre bevették a várat, de a harc tovább folyt az utcákon, s Henzi is halálosan megsebesítse ott esett el (19). Három heti időpocsékolás után -sa harc legkritikusabb szakaszában, ahol minden egyes nap késedelem ajándék volt Ausztriának - Görgei végre magáénak mondhatta ezt az erődöt, melynek stratégiai szempontból a legcsekélyebb jelentősége sem volt, mivel két híd már a miénk volt a Dunán, Komáromnál és Gum , igazán jól tudta nélkülözni a budai hidat. Politikai szempontból természetesen kívánatos volt, hogy Buda a mi kezünkre kerüljön, azért, hogy a kormány székhelye lehessen, de nem volt elengedhetetlenül szükséges. ember esetében, mint Görgei, de sajnos viselkedésének egyedüli kulcsát ezek a megvetendő indítékok adják. Mióta emlékiratai megjelentek és minden lapon jellemének kimondhatatlan aljassága mutatkozik meg, bizonyítva látjuk, hogy cselekedeteit bármilyen indítékkal magyarázhatjuk, csak olyanokkal nem, melyek egy igaz hazafit vezetnek kötelessége teljesítésében. Ilyen alkalmakkor indítékai, bármilyenek legyenek is, a saját érdekei iránt vakká tették őt. Mindig kívánta az Ausztriával való békét, s nem áll szándékomban hibáztatni őt ezért. Hisz a háború jogos célja a béke biztosítása, megszerzése, megvédése. De ez a béke csak tisztességes béke lehet - bátor néphez méltó béke, mely legyen arányos e nép által hozott áldozatok nagyságával, melyet törvényes jogaiért hozott ez a nép. Ha Görgei, ahelyett, hegy Buda falai alatt vesztegette idejét, kihasználta volna előnyét, ilyen békefeltételeket diktálhatott volna. A körülmények kényszerítő ereje méltóságra és hatalomra emelte volna őt. Meg kellett volna elégednie törvényes utakkal és módokkal, törekvéseire való vágyakozással, s igazán nagy ember lehetett volna. Elszalasztottá a lehetőséget, s maradt olyan ebmernek, akit klikkek segítenek, s akit lármás, disszonáns hangokkal kísértek, amikor megjelent a közéletben, és aki gőg és cselszövés segítségével tartja fenn magát. Szerencsés lett volna Magyarországra nézve, ha Görgei - mint az ilyen emberek többsége - megmarad ismeretlenségben, de elkövetett Kossuth berekesztette az országgyűlés ülésszakát és július elejére Pestre összehívta. Buda sokkal előbb, egyetlen puskalövés nélkül kezünkbe kerülhetett volna, ha Görgei hagyta volna, hogy serege kihasználja győztes rohamát és Bécs alá vonuljon. Több mint valószínű, hogy ha Görgei nem foglalta volna el Budát, Kossuth Aulichot bízta volna meg ezzel a feladattal, s mint főparancsnok, Görgei nehezen tagadhatta volna meg beleegyezését. így jutott Görgei arra a meggyőződésre, hogy Kossuth kérni fogja a beleegyezését, így Görgei Aülichra féltékenyen attól félve, hogy így dicsőséget szerez előtte, sietett ő maga végrehajtani ezt a tettet. Biztos vagyok benne, hogy ez igen megvetendő indítóok egy ilyen pozícióban lévő