Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány II. A Blackwell által összeállított jellemrajzok

164 FÜZES MIKLÓS embert használt tél, anélkül, hogy megmondta volna, mi történt a többivel. S így, amikor leereszkedett a kormányhoz, hogy iníormálja őket, a legcsekélyebb hitelt sem lehetett adni a szavainak. Ilyen ellenséges körülmények között teljesen elvesztette lélekjelenlétét és nem tudta, mit tegyen, de ha a pillanatban egy szerencsés véletlen megmentette őt, olyan öntelt, gőgös (arrogáns) lett, mintha semmi sem történt volna, ami meghiúsította tervét. Akkor szedte össze bátorságát, amikor értesült a Kmetty és Zichy ezredesek vezette hadtest győzelmes ellenállásáról Téténynél és hogy milyen szemtelenül erőszakos lett ismét, nagyon is nyilvánvaló hírhedt január 6-i nyilatkozatából. Egy sikeres hadvezérnek könnyű lelkesítenie seregét. Görgei ezt tette, bármi áron - például azzal, hogy embereinek dupla élelmiszeradagot engedélyezett, és hasonló engedményeket nyújtott. Ügynököket fogadott, hogy dicsérjék őt, s neki tulajdonítsák a sikereket, a vereség szégyenét pedig a kormányra hárítsák. Ilyen módon fejlesztette Görgei seregét olyan naprakész eszközzé, mellyel terveit megvalósíthatta. A katonai fegyelemről a legdurvább fogalmai voltak, melyek régi, tudálékos szellemét elárulták. A katonákat azzal tartotta kézben, hogy a katonai fegyelem apró vagy súlyos megsértését egyforma kegyetlen szigorúsággal büntette - úgy tűnik, ez volt az az elv, amely szerint cselekedett. Rengeteg alkalma volt rá, hogy bebizonyítsa, ez így helyes, ennek úgy kell lennie. Egyik nap, mikor veszekedés támadt a katonák között, kiment az utcára, hogy megtudja mi történt. Azt vette észre, hogy Udvary, egy régi barátja, és legjobb tisztjeinek egyike nem válaszolt az őr felszólítására, valószínűleg nem hallotta, mert részeg volt. Ezért a sértésért, kétségtelen, hogy megfelelő büntetést érdemelt, sőt hadbíróság elé állíthatták volna, s egy időre őrizetbe került volna; de Görgei hivatalos tárgyalás nélkül utasította a katonákat, hogy fogják puskájukat a „részeges"-re és „lőjék le, mint egy kutyát". A katonák bárhogy vonakodtak is, kényszerítette őket brutális parancsának végrehajtására; s néhány perccel azután, hogy Udvary akaratlanul és igen enyhén megsértette a katonai fegyelmet - már csak véres holtteste feküdt a porban. Az Ácsnál vívott ütközet alkalmával egy alacsonyabb rangú tiszt megtagadta egy parancs teljesítését, melyet olyasvalaki adott, akit a tiszt nem ismert. Görgei odalovagolt hozzá és kardjának egyetlen csapásával széthasította a szegény tiszt fejét, habár az saját felettese parancsának megfelelően cselekedett így. Görgei nem tette ki magát közvetlenül a csaták veszedelmeinek, és igen gyakran csak akkor jelent meg a csatatéren, amikor az ütközet már végetért. Mindamellett nem habozott szembenézni a veszéllyel, ha szükséges volt. Az Ácsnál vívott ütközetben egy tartalék lovascsapat élén megrohanta és elűzte az osztrákokat. Azt mondják, mikor még Görgei még Verbászban volt, kapitányi rangban, fogadott egyik tiszttársával, hogy ő lesz a magyar sereg főparancsnoka. Ennek a posztnak az elnyeréséért Megjátszotta, hogy megveti a magyarokat, bár ő maga is az volt és szerencsétlenségünkre be kell látnunk - családja magyar is lehetett. Azért, hogy saját kiválóságát megerősítse, szokása volt mindent és mindenkit becsmérelni; még saját seregének katonáit is gyávának merte nevezni, míg azok egymaguk állták bátran, meghátrálás nélkül a veszélyes támadásokat, melyeknek gyakran tette ki őket. Vidám társai voltak azok, akiknek Görgei fenntartások nélkül mondta el véleményét, s gúnyos megjegyzéseket tett a kormányra, a nemzetre, s főleg Kossuthra, akinek posztját köszönhette. Ezek a vidám cimborák vezérkari tisztjei voltak, és soha tábornokot ilyen nagy létszámú tisztikar nem vett még körül. Ez a társaság igen vegyes, tarkabarka keveréke volt a haszontalan, lusta, gondatlan galopikezdett dolgozni szisztematikusan, amely ebben az időben nem jelentette vágyai csúcspontját. Azzal dicsekedett, hogy közömbös a vérontás iránt és igyekszik kivívni egy olyan férfi hírnevét, aki nem riad vissza semmitől és aki örökre szakított Ausztriával. Mindamellett az osztrák tisztekkel megkülönböztetett figyelemmel bánt. S mikor utolsó politikai tettét veszszük figyelembe, biztosra vehetjük, hogy embertársi kapcsolatait az a változatlan törekvés szülte, hogy mindent és mindenkit a saját célja elérésére használjon fel. Voltak, akik igen közelről ismerték őt, hiszen nyilvánosan is kijelentette, hogy sohasem tett - vagy legalábbis nem ismeri be, hogy tett valamit - a magyar ügy sikeréért, ő szívében inkább osztrák volt, mint magyar. Vonzódásaiban, hajlamaiban, még előítéleteiben is osztrák volt.