Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány II. A Blackwell által összeállított jellemrajzok

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY II. A BLACKWELL ÁLTAL ÖSSZEÁLLÍTOTT JELLEMRAJZOK FÜZES MIKLÓS Az emigráció jelentős képviselői a reformkor és a szabadságharc idején szerzett tapasztalataikat viszszaemlékezés formájában a forradalom bukása után hamarosan közreadták, megelőzve ezzel időben és a kiadott művek számában az itthon maradottakat, akiket az önkényuralmi évek szigorú cenzúrája hallgatásra kárhoztatott. A megjelent visszaemlékezések a részletkérdések számtalan variánsát hozták, de a főkérdésben, a bukás okának megítélésében, élesen elhatárolható két erővonal. A lényegesen erősebb és uralkodóvá váló a Kossuth köré tömörülő, az ő „múlt szemléletét"

1 követő tábor volt, míg néhányan szemben álltak velük, a kudarcért Kossuth politikáját, vezetői hiányosságait, a kormány gyengeségeit kárhoztatták. A megjelent hírlapi cikkek és önálló kötetek sorát Kossuth „viddini levele" nyitotta meg, megadva vele a köréje csoportosulok véleményének alaphangját. A történtekért egyedül Görgeyt tették felelőssé. Mások, az elenyésző kisebbség Kossuth és a kormány felelősségéről is szólnak, de őket elnyomta a Kossuth vezetésével létrehozni szándékozott „nemzeti egység" képviselőinek a hangja. Batthyány Kázmér az utóbbi csoporthoz tartozott. Felfogása a törökországi internálása végén változott meg, ekkor fordult szembe Kossuthtal. Nézeteinek megváltozása meglepetésként hatott, mert korábban szinte árnyékként követte Kossuth politikáját, annak megvalósításában tevékenyen kivette részét. Állásfoglalásának módosulása publikációs tevékenységén is nyomon követhető. A Kölnische Zeitungban 1850-ben lezajlott hírlapi vitába utolsóként bekapcsolódva ugyanis Vukovics Sebő és Horváth Mihály kijelentésével szemben úgy nyilatkozott, hogy a hatalomátadást törvénytelennek tekinti.

2 Az erről szóló nyilatkozatot Szemere Bertalannal együtt nem írta alá. 1 Kosáry Domokos: A Görgey kérdés és története. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Budapest, 1936. 7395. old. 2 Kölnische Zeitung 1850. június 22. 149. szám. Idézi: Id. Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Okiratok és ezek magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritikai Franklin Társulat. Budapest, 1888. 3. kötet 525-527. old. E cikkre hivatkozik Kosáry Domokos: im. 114. oldal. A Kossuthtal történt szembefordulást megerősíti az ugyancsak internált szemtanú, Perczel Miklós is.

3 Újabb vitába a londoni The Times hasábjain kapcsolódott be a szerkesztőhöz írt, A magyarországi forradalom с nyílt levelével. Benne Eszterházy Pál herceg - Batthyány Lajos kormányában a király személye körüli miniszter - december 1-én megjelent levelére válaszol/

1 Kifogásolja a nevével történő visszaélést. Éles hangon pellengérre tűzi Eszterházyt, majd Kossuthot is erőteljesen megrótta.

5 Hírlapi cikke kiváltotta az ellentábor haragját. Nyilatkozatok tömege keletkezett Kossuth mellett.

6 Voltak azonban, akik nem Batthyány igazát vonták kétségbe, hanem fellépésében a magyarság egységét látták megbontani.

7 Ugyanígy vélekedtek a vele sokban hasonló és együtt fellépő Szemere Bertalanról is. Batthyány mentalitását jellemzi, hogy nem kezdeményez, nem támad ezekben a vitákban, hanem keményen védekezik. Nyilatkozataira akkor került sor, miután a személyét is támadók vádjai mind elhangzottak. Válaszai nem légből kapottak, nem frázisok, hanem tekintélyes mennyiségű és súlyú tényen alapulnak. Alaposan kihasználja azt az előnyt, hogy ellenfelei már megjelentették emlékirataikat. Nagyszámú munka került ki külföldi írók (hadtörténeti és egyéb politikai tartalmú művek) tollából is. Minden okunk megvan azt hinni, hogy Batthyány ezek nagy részét jól ismerte és munkája során felhasználta. Kossuthtal történt szembekerülése, a szabadságharc kimeneteléből származó csalódottsága a Tóth Lőrinc által közölt kivonatokban szembetűnő, de 3 Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. Tankönyvkiadó. Szerkesztette Papp János. 4 The Times, 1851. december 30. 5 Szemere Bertalan: Naplóm I. Kiadja Ráth Mór. Pest, 1869. 139-140. oldal. 6 Klapka György: Emlékeimből. Franklin-Társulat. Budapest, 1886. 369-370, 379, 381-382, 382-383, 560564, 592. oldalak. Horváth Zoltán: Teleki László. 1810-1861. 2. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest 1964. 289-290, 297, 363-364 oldalak. 7 Klapka György: im. 372, 377, 581-582. oldalak. 8 Tóth Lőrinc: Gróf Batthyány Kázmér és emlékiratai. Budapesti Szemle 1893. 198. szám 321-372. oldalak és 199. szám 29-67. oldalak. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1982) 27: 153-172. Pécs (Hungária), 1983.