Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Ecsedy István: A kelet-magyarországi rézkor fejlődésének fontosabb tényezői

80 ECSEDY ISTVÁN val, ahogy korábban a Cucuteni-Tripolje népesség is meg tudta őrizni területeit.

38 Mint a fentiekből kitűnik, a korai sztyeppéi infiltrációk történeti jelentőségét a Kárpát-medence keleti részét illetően Marija Gimbutas véleményétől eltérően Ítéljük meg, és nem tartjuk megalapozottnak azt a feltevést, mely szerint a Tiszapoigár-késői Lengyel, valamint a Bodrogkeresztúr-korai Lasinja korszakban ennek az infiltrációnak a közvetlen hatásával Közép-Európa nagy területein számolni lehetne. Véleményünk szerint a Szuvorovo-Casimcea-Marosdécse-Csongrád lelőhelyekkel fémjelzett horizont a Cucuteni A-Gulmenita III. a-Salcu^a I.-Tiszapolgár kultúrák végső fázisával egyidős vagy ennél kevéssé későbbi lehet. A régészeti források alapján a sztyeppevidék nyugati része népességének behatolása feltételezhető. Ennek az infiltrációnak, vagy inkább infiltrációk sorozatának méreteit illetően csak a sztyeppéi etnikum egykori jelenlétét egyértelműen bizonyító sírleletek adhatnak támpontot. Ezek alapján megállapítható, hogy a sztyeppéi csoportok az Al-Duna, Erdély és a Tisza-vidék területeire jutottak el, viszont semmi nem bizonyítja megjelenésüket a Tisza folyótól nyugatra. A jelenség értékelésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy már a jellegzetesen sztyeppéi, lótartó nomád gazdálkodás kialakuló, legkorábbi fázisában bizonyíthatónak látszik egyes csoportok nyugati irányú terjeszkedése az életmódjuk számára alkalmas területeken.

39 Az első infiltrációk által is érintett körzetben a későbbi évezredekben is jelentős történelmi változásokat okoztak a sztyeppevidék felől érkező törzsek. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a terület nem tartozik a sztyeppe-vidékhez kulturális-földrajzi értelemben. A helyi kulturális környezet a sztyeppéitól eltérő tradíciók alapján alakult ki és a nomád sztyeppék világából ideérkező népcsoportok anyagi kultúrája az új környezetben legtöbbször kisebbnagyobb mértékben átalakul, anélkül, hogy a sztyeppéi eredetű népcsoport elveszítené etnikai-politikai egységét. A terület történetét ismerők számára az sem kivételes jelenség, amikor a sztyeppéi etnikum által meghódított és megszervezett terület anyagi kultúrájának fejlődése új irányt vesz. Ennek lehetőségét a megváltozott hatalmi-politikai viszonyok biztosítják olymódon, hogy a területet korábban uraló népcsoportok közösségeinek szétzilálása után új kulturális kapcsolatok kialakulása kezdődik meg. Az anyagi kultúra és különösen a régészeti szempontból elsősorban érzékelhető kerámia jellegzetes sajátosságai ebben az esetben sem az újonnan érkezett sztyeppéi népesség, sem a helyben talált nép38 Romon (1971) 130-131. 39 Ecsedy (1974) 9-17.; Ecsedy (1978). 40 Patay (1973) 353—ff.. Bognár—Kutzián (1973/a) 31—50.; Kalicz (1980) 51—52. csoportok hagyományaiból nem vezethetők le közvetlenül. Az új etnikum által ellenőrzött területen egyre erőteljesebben érvényesülhet a vele szomszédos, de általa meg nem szállt területen élő kultúrák hatása. Ezért sok esetben a megváltozott kerámia alapján nem lehet automatikusan egy további etnikus összetevőt feltételezni a helyi népesség és a sztyeppéi csoportok mellett, hanem inkább a politikaietnikai átrendeződés során kialakult új kapcsolatok hatásával kell számolni. A fenti szempontok hangsúlyozása két lényeges őstörténeti kérdést illetően látszik szükségesnek. Az egyik a CoÇofeni és Baden kultúrák kialakulásának, a másik pedig a Gödörsíros kurgánok népe tiszántúli megjelenésének a kérdése. Közismert és többször hangsúlyozott tény, hogy a CotofeniBaden formakincs kialakulását kizárólag a helyi előzmények szerepével magyarázni nem lehet akkor sem, ha a Bodrogkeresztúr és Baden közötti „hiatust" a Salcu^a IV.-Cheile Turzii-Herculane III.-Hunyadihalom típusú lektanyag időrendileg kitölti és tipológiailag a Baden-formákkal kapcsolatos elemeket is tartalmaz. Az ezt a szakaszt közvetlenül követő Cernavoda III. típusú leletanyag ugyanis tipológiailag is jelen'ős eltérést mutat és vitathatatlanul tartalmazza a korai Baden (Boleráz) illetve korai Cotofeni leletanyag jellegzetes elemeit. A Cotofeni és Baden kultúrákra jellemző elemek többségének eredetét keresve tehát a Cernavoda III. kultúra kialakulásának kérdéséhez jutunk el.

40 A Cernavoda III. típusú leletanyag sok szállal kapcsolódik a Cernavoda I. kultúra anyagához. Az utóbbiról tudjuk, hogy azon a területen jött létre, amelyet elsősorban érintett a Szrednii Sztog II. népesség beáramlása (Szuvorovo, Brailla, Casimcea). A Cernavoda I. kezdetével párhuzamos az úgynevezett С típusú kerámia megjelenése a Cucuteni kultúra emlékanyagában, és valószínűleg erre az időszakra vezethető vissza az Uszatovo kultúra kezdeteinek formálódása is.

41 Nyilvánvalóan igazat kell adnunk P. Románnak, aki a Cernavoda I. megjelenését egy sajátosan nyugat-pontusi etnikum kialakulása keretében értelmezi.

42 Feltételezése szerint az egykori Gumelnita terület lakosságán belül fokozatosan nő a sztyeppe nyugati részéről származó csoportok aránya, az anyagi kultúrában viszont a Gumelnita kultúrát követően megjelenő helladikus eredetű elemek gyarapodását figyelhetjük meg.

43 Ezt a megállapí ást fényesen bizonyítják a Cernavoda I.-Cernavoda III. közötti átmenetként felfogható Renie IL, valamint a Cernavoda III. és Celei telepek leletei.

44 Bár a jelen cikk keretei között nem vállalkozhatunk a Cernavoda komplexumon belül megjelenő 41 Tudor (1980) 69-70.; Ecsedy (1974) 15-17. 42 Roman (1977). 43 Roman (1977); Roman (1978/a); Roman (1979) 308 -309. 44 Moritz-Roman (1968) 124.