Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Ecsedy István: A kelet-magyarországi rézkor fejlődésének fontosabb tényezői

A KELET-MAGYARORSZÁGI RÉZKOR 77 Az integrációs folyamat vizsgálata szempontjából látszik szükségesnek foglalkozni a Tiszaug csoport néhány kérdésével, elsősorban a formakincs kapcsolataival és a csoport anyagának kronológiai helyzetével. A Tiszaug csoport, melynek csupán egyetlen, egyben névadó lelőhelyén végeztek feltárást, ornamentikája és sajátos edényformái révén is egyértelműen különválasztható a Basatanya, Deszk és Lucska csoportok anyagától.

14 Bognár-Kutzián Ida vizsgálatai tisztázták, hogy a Tiszaug csoport részben egyidős a kultúra többi csoportjával, de sajátos formakincse ezek kezdeténél később, a kultúra második szakaszában jelenik meg. Ugyanekkor kétségtelen az is, hogy a Tiszaug-Kisrétpart ornamentika tovább él a Bodrogkeresztúr típusú leletegyüttesekben. Ezért a Tiszaug-Kisrétpart anyag jellegzetességeinek vizsgálata a Bodrogkeresztúr kultúra kialakulása szempontjából is fontos.

15 Kiindulásunk az, hogy a sajátos Tiszaug-Kisrétpart formakincs kialakulása a helyi Tiszapolgár alapnépességre gyakorolt külső hatás eredménye volt. (Mint legtöbbször, ebben az esetben is kölcsönhatásról lehetett szó, melyet a Tiszapolgár népesség és egy szomszédos kultúra kapcsolatai alakítottak ki). A Tiszaug-Kisrétpart anyagban elsősorban a merítőedények, illetve kanalak („edényfogók") és az ismeretlen rendeltetésű agyagtárgyként közölt és azóta megsemmisült pecsétlő jelentik azokat a tárgyakat, melyeknek előzményét hiába keressük a helyi Tiszapolgár leletek között.

16 Ebben az esetben kézenfekvőnek látszik a Cucuteni-Erősd-Petresti körrel való erőteljes kapcsolat feltételezése, annál is inkább, mert a Tiszapolgár kultúra más csoportjainál elterjedt harang alakú csőtalpakkal kapcsolatban szintén felmerül ennek lehetősége.

17 A Tiszaug-Kisrétparton előkerült pecsétlő közeli analógiája ismert Costisa lelőhelyről,

18 hasonló pe14 A Tiszaug csoport részletes ismertetését lásd: Bognár-Kutzián (1972) 176-178., 190. 15 Patay (1975) 57-58. 16 Szabó (1934) 29., 46., 47., 48. kép. 17 Bognár-Kutzián (1972 )203. 18 Passek (1949) 13.5; 11. kép. 19 László (1914) lásd még Frumusica és Izvoare leletanyagát: Matasa (1946) XLII-XLVIII; LI. - t.; Vulpe (1957) 200-203. kép. 20 Roman (1971) 108—1C9, 115 ; Roman (197S) 219. 21 A Petresti, Erősd, Salcuta ornamentika továbbélésére és a kialakuló Bodrogkeresztúr díszítési technikájára lásd: Roman (1971) 117. A régészeti topográfiai munkái során éppen a Tiszaug csoport egyik lelőhelyén találtak sávosan, feketével festett cserepeket: MRT IV/2., 3/108. lelőhely. 22 Roman (1971) 95—96. : „Andere merkenswerte Funde sind diejenigen von Deva - Ciangai, von O. Floca veröffentlicht, welcher ganz richtig die Tatsache erfasste, dass der Fundbestand sich „in der Richtung der Bodrogkeresztúr - Keramik entwickelt" und gleichzeitig Hinweise auf die „engen Beziehungen" zu Tiszaug - Kisréti part gibt". A lelőhelyen előkerült kétfülű csészék töredékeivel kapcsolatosan Roman megjegyzi: csétlők és a Cucuteni A - Tripolje В L korszakra jellemző merítőedények Erősdön is előkerültek.

19 Ezek az adatok alátámasztani látszanak P. Roman feltevését, aki a Bodrogkeresztúr kultúra eredetét illetően éppen a Tiszapolgár-Erősd-Petresti-korai Salcuta kultúrák kapcsolatrendszerét hangsúlyozta.

20 A Tiszaug csoport leletanyaga ugyanis egyrészt genetikusan kapcsolódik a Tiszapolgár kultúra többi csoportjainak anyagához, másfelől pregnánsan bizonyítja, hogy a kultúra helyi fejlődése során átvette a közvetlenül szomszédos népcsoportok anyagi kultúrájának több sajátos elemét. Felvetődik a kérdés, hogy a Tiszaug csoport gazdagon díszített edényei vajon csupán egy viszonylag kis területen „sponte sua" divatba jött szokás eredményei-e, vagy létrejöttükben a szomszédos, főleg a Cucuteni-TripoljeErősd körhöz tartozó festett kerámiás csoportok hatása játszott szerepet? A feltűnően szépen fényezett és díszített kisrétparti edények, a szinte fehér festésnek ható inkrusztáció, az edényfogók, merítőkanalak és pintadéra együttesen arra látszanak mutatni, hogy a festett kerámiák kultúrájának hatása, bár nem eredményezte az edényfestés elterjedését a Tiszántúlon, mindenképpen hatással volt az ornamentika fejlődésére.

21 Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a Tiszántúl területén a polichrom festésnek jelentős hagyománya nem volt, másfelől a Tiszapolgár kultúra kevésbé stabil életmódja mellett, a viszonylag rövid időn át lakott telepeken ennek kialakítására nemigen volt lehetőség. így könnyen elképzelhető, hogy a szomszédos kultúrák festett kerámiájának megismerése nem a hasonló módon, több színnel festett, hanem a karcolt díszítésű és gazdagon inkrusztált edények divatját eredményezte. Ugyanekkor az Erősd és Petresti kultúrák területén késői Tiszapolgár-korai Bodrogkeresztúr típusú, j-sllegzetes edények kerülnek elő, ami a P. Roman által hangsúlyozott kapcsolatok jelentőségére utal.

22 A Körösök, a „Das Verhandensein dieser Henkeltypen zwischen den Funden aus Deva - Ciangai könnte auch auf die mittelbaren Verbindungen mit der Salcu^a Kultur zurückgeführt werden, jedoch das ändert in keiner Weise, sondern ergänzt nur unsere Voreussetzung, dass der Umwandlung Vorgang der Tiszapolgár — Kultur in einer neuen Kultur (Bodrogkeresztúr) eine direkte, unvermittelte Fühlungsnahme mit dem Salcuta Verbreitungsgebiet voraussetzt. Die Verzierung der Keramik von Deva - Ciangai ist ebenfalls bezeichnet. Die schraffierten Linien, zu denen mit weiss ausgefüllte punktförmige Elemente dazukommen oder nicht, haben volkommene Analogien zu den diesmal bemalten Motiven aus einigen Petresti Verbänden und sie scheinen Umsetzung in einer anderen Technik der dem siebenbürgischen Milieu mit der bemalten Keramik entnommenen Verzierungsart darzustellen. Daraus ergibt sich dass das zweite Element in der Abänderung der Tiszapolgár Kultur in der Bodrogkeresztúr Kultur auf die enge Verbindung der ersteren mit der siebenbürgische bemalte Keramik zurückzuführen sei. Demnach bestehen genügend Voraussetzungen, dass die äderen Verbände vom Bodrogkeresztúr - Typus womöglich im Inneren Siebenbürgens und nicht in der Teissebene entdeckt werden."