Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Ecsedy István: A kelet-magyarországi rézkor fejlődésének fontosabb tényezői

A KELET-MAGYARORSZÁGI RÉZKOR 75 rôl, bár ezek ottani megjelenésére nincs régészeti bizonyíték.

3 Nem szükséges részletezni, hogy a felsorolt tényezők érvényesülésének vizsgálatánál minden korszakban számolni kell azzal, hogy a terület régészeti forrásanyaga sem minőségét, sem mennyiségét tekintve nem elegendő a teljes őstörténeti rekonstrukcióhoz. Úgy véljük azonban, hogy ez a forrásanyag elegendő ahhoz, hogy az eddig csupán az egyes, tipológiai alapon jól körülhatárolt kultúrák statikus vizsgálatára korlátozódó kutatásokat meghaladó, a strukturális változások dinamikáját, a rézkori fejlődés fő tendenciáit nyomon követő vizsgálatok alapjául szolgáljon.

4 Ami bennünket illet, legfontosabb feladatunknak tartjuk azoknak a kérdéseknek az újrafogalmazását, amelyekre az őstörténeti rekonstrukciónak választ kell adnia. Ezek a kérdések az etnikus és kulturális változások kölcsönhatását, a sztyeppéi infiltrációk jelentőségét, valamint a terület sajátos kulturális átrendeződését és az egyes korszakokban fellépő új elemek eredetét érintik. A kelet-magyarországi rézkor a Tiszapolgár kultúrával veszi kezdetét. Ez a megállapítás szinte közhelynek számít, hiszen a terület későneolidkus kultúráinak és a tiszapolgári típusú leletanyagnak a relatív kronológiai helyzete egyértelműen tisztázott.

5 Az sem kérdéses, hogy a Tiszapolgár kultúra leletanyaga olyan sajátosságokkal rendelkezik, melynek a helyi későneolitikus eredetű népesség továbbélésére mutatnak, így a korai rézkor autochtonítását hangsúlyozó véleményt erősítik.

6 Jóval nehezebb egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy a késői Tisza, Herpály, Csőszhalom kultúrák és a Gorzsa csoport milyen történelmi folyamat keretében adták át helyüket a Tiszapolgár kultúrának. Ennek a folyamatnak a megértéséhez nem juthatunk el a már kialakult Tiszapolgár kultúra egyes stílusjegyeinek helyi előzményeit keresve, hiszen a későneolitikus népesség jórészének biológiai kontinuitása nem vitatható. Vagyis: a leletanyagban kimutatható kapcsolatos jelenségek csupán a biológiai kontinuitás többé-kevésbé magától értetődő valószínűségére utalnak, ami a rézkort előidéző történeti folyamatban részt vett ugyan, de nem játszott döntő szerepet. Az újkőkori fejlődésről írott, úttörő jelentőségű tanulmányában Makkay János meggyőzően rekonstruálta a késői újkőkor gazdasági-társadalmi berendezkedésének alapvető vonásait. Ezek között a 3 Vö.: Hammond (1976) 108-113. Amennyiben a történeti földrajz tanulságait jelentőségüknek megfelelően vesszük figyelembe, akkor egyes területek közvetlen kapcsolata eleve adottnak tekinthető akkor is, ha a régészeti leletanyag eddigi elemzése során ezt nem hangsúlyozták kellően a forrásanyag elégtelensége vagy az elemzés egyoldalúsága miatt. Mutatis mutandis: a tipológiai alapon feltételezett közvetlen kapcsolatok vagy migrációk sok esetben eleve vitathatók a vizsgált területek történeti-földrajzi sajátosságaileglényegesebb az a települési koncentráció, mely a központi telepekről szervezett, rendkívül magas színvonalú földművelésre támaszkodik. Ez a rekonstrukció a Tisza, Herpály kultúrákra és a Gorzsa csoportra egyaránt érvényesnek látszik. Ezzel szemben a Tiszavidéksn és attól keletre egységesen elterjedt, egyértelműen meghatározható Tiszapolgár kultúra települései rendszerében ilyen koncentrációnak nyoma sincs, a kultúra kialakulásával kapcsolatban a helyi lakosság továbbélése mellett az életmód és társadalom lényeges változásait hangsúlyozza a régészeti irodalom.

7 Nem lehet kétséges, hogy a késői újkőkori közösségek társadalmi-gazdasági centrumait sújtó, azokat végső soron megszüntető válság indította el azoknak a változásoknak a sorozatát, amelyek révén a terület későneolitikus népcsoportjainak kulturális-politikai egységei alapvetően átformálódtak. A késői tiszai korszak, valamint a Tiszapolgár kultúra régészeti forrásanyagát összehasonlítva először a változások eredményét regisztrálhatjuk. Makkay János meggyőzően bizonyítja, hogy a Tisza kultúra sajátos különállása részben azzal magyarázható, hogy már a Tiszán-úl AVK lakossága is külön csoportonként fogható fel a Vonaldíszes kultúrák nagy területi egységén belül. A Tiszapolgár kultúra kialakulását is eredményező változás lényege éppen ennek a különállásnak a megszüntetése. Ez nyilvánvalónak látszik, hiszen a Tiszapolgár kultúrával elsősorban nem a késői tiszai korszak, hanem a környező terület, elsősorban a Lengyel kultúra hagyománya érvényesül. A Lengyel kultúra végső szakaszaival (fehér festésű és Brodzany - Nitra) egyidős Tiszapolgár kultúra már nem elszigetelt sem életmódját, sem kapcsolatait tekintve a környezetétől, nevezetesen a késői Lengyel, a Cucuteni és Petresti kultúráktól.

8 A terület fokozatos integrálódása a Tiszapolgár és Bodrogkeresztúr korszak egészére jellemző és a lényegében egységes stílusú rézművességben is kifejeződik. A korai rézkorral bekövetkező változás másik szembetűnő eredménye, hogy a tiszai korszakra jellemző magas szintű koncentráció megsemmisült, s a területet mintegy „visszafoglalta" az a típusú települési rendszer, mely a Szakáihát előtti korszakra jellemző volt, s amely a középső bronzkorig jellemző is maradt. Ennek illusztrálására elegendőnek látszik a tiszai korszak és a Tiszapolgár kultúra lelőhelyeinek és lelőhelysűrűségének összehasonlítása. nak figyelembevétele esetén (ld. még az előző jegyzetet). 4 A rézkori forrásanyag ilyen irányú vizsgálata szempontjából alapvető jelentőségűnek tartjuk Pétre Roman tanulmányát: Roman (1971). 5 Bognár-Kutzián (1972) 183-185. 6 Ibid. 221-222. 7 Makkay (1981) 72-80. (160-166. jegyzetek) ; Bognár -Kutzián (1972) 185-186. 8 Ibid. 203-204.